2015. október 18., vasárnap

Fráter György szentszéki pere - a mostohagyermek

Fráter György szentszéki perét két jeles alkalomkor, az ELTE 375. évfordulós ünnepségsorozatán belül és a pécsi OTDK zárónapján adtuk elő, mindkétszer felkérésre. (a szerk.)
Pécsett az OTDK alatt határoztuk el az egyesület-alapítást is

Ez a második perem, és egyben a mostohagyermekem. A Stuartot, mint témát, én választottam, erre viszont felkértek. Határozottan. Amikor meghallottam, miről lenne szó, először nem hittem, hogy ebből lesz perjáték. Hiszen hát Fráter Györgyöt orvul lemészárolták, nem volt semmiféle pere. Aztán utánanéztem a dolgoknak, és kiderült, hogy mégis. Csak épp posztumusz, és a gyilkosai azt akarták bizonyítani, hogy igenis szükséges volt megöletni a bíborost, mert különben eladta volna Erdélyt a töröknek. Na, innentől kezdve máris izgalmasabbnak tűnt a dolog, főleg, amikor kiderült, hogy ez egy szépen megkonstruált koncepciós per volt, amelynek során a pápa és Ferdinánd egyfajta kéz kezet mos játékot játszottak. A végén borzalmasan sok tanú meghallgatása után az írásbeli vallomások több ezer oldalát átböngészve néhány bíboros arra jutott, hogy a gyilkosság végső soron jogos volt. És ennyi. Sajnos az akció is. Ebben a perjátékban alig volt valós idejű történés és izgalomból se volt túl sok.

Cserébe az előadások során klasszikussá váló hibák és bakik történtek, amelyek lassan szállóigékké váltak, és amelyekre azóta különösen figyelünk, hogy ne történhessenek meg. Mint például a jelenetébe berohanni elfelejtő hírvivő, aki miatt a királyi tanács működése… erősen megakadt. Vagy a királynő, aki az elhunyt György barát nosztalgikus emlegetése helyett konkrétan a halálba kívánta Ferdinándot. És ezt rajtunk kívül senki nem vette észre. Az ilyen vidám pillanatokért éri meg darabot írni.

Szedlák Levente



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése