A Sissi-mítosz

1898. szeptember 10-én a következő hír rázta meg Európát: „Meggyilkolták Erzsébetet, az osztrák császárnét!” Erzsébet tragikus halála egy különleges egyéniség hányatott, boldogtalan és gyakran félreértett életének végét jelentette. A merénylet általi halál jelentősen hozzájárult azonban a Sissi-mítosz kialakulásához, amelyet Erzsébet szokatlan életmódjával már életében is táplált. Hogyan keletkezett vajon ez a mítosz?

Erzsébet haloti maszkja

A korabeli újságok  áttanulmányozása során azt tapasztalhatjuk, hogy Erzsébet életében egyáltalában nem volt még az a mindenki által szeretett és körülrajongott, csodaszép császárné, hiszen a korabeli cikkekben tulajdonképpen alig szerepelt. Tény ugyanis, hogy Erzsébetről csak ritkán tudósítottak, mivel császárnéként került minden nyilvános szereplést, valamint utolsó éveiben alig tartózkodott Bécsben. Az újságokban Ferenc József személye jóval nagyobb szerepet játszott, a nép szívébe zárta a „jó öreg császárt“, és biztosította szimpátiájáról. Az Erzsébet halála utáni újsághírekben az együttérzést is főképpen az újabb súlyos sorscsapást elviselni kénytelen császár kapta.

Csak tragikus halála után született meg a köztiszteletben álló, önzetlen és jó császárnévá stilizált Erzsébet alakja, amely azonban meglehetősen valótlan képet hagyományozott tovább róla.

Erzsébet életében még alig érdeklődtek a visszahúzódó és „furcsa“ császárné iránt. Csak halála után ismerték fel, hogy a tragikusan elhunyt, boldogtalan, szép császárné alakjában óriási kereskedelmi lehetőségek rejlenek, és személyét azután már ennek megfelelően rajzolták tovább. Pillanatok alatt számtalan, a császárnéra emlékeztető emlékkép, emlékérem és egyéb emléktárgy árasztotta el a piacot. Erzsébet halála után rengeteg emlékművet is emeltek a császárnénak.

Végül is a filmek révén vált az egész világon ismert és szeretett Sissivé. Ehhez leginkább Ernst Marischka 50-es évekbeli trilógiája járult hozzá, amellyel a fiatal Romy Schneider is berobbant a filmvilágba. Alakítása meghatározta és máig meghatározza a fiatal, bájos, fesztelen Sissi-képet, amely azonban csak részben egyezik Erzsébet császárné valóságos személyiségével.

Sisi hét testvérével szabadon és gondtalanul nőtt fel Münchenben és a Starnbergi-tónál fekvő possenhofeni kastélyban, távol a szigorú udvari etikettől, a ceremóniáktól és a szertartási előírásoktól. Sok mindenben apjára hasonlított; a „népies“ herceg szerette a természetet, szenvedélyes lovas és utazó volt. 1853 nyarán Sisi elkísérte édesanyját és nővérét, Ilonát Bad Ischlbe, hogy megünnepeljék unokafivérének, a fiatal Ferenc József császárnak 23. születésnapját. Ennek az utazásnak a valódi oka azonban az a házassági terv volt, amelyet a két anya tervelt ki. Ilonát szánták Ferenc Józsefnek, ő azonban fülig beleszeretett a tizenöt éves Sisibe. Az ünnepélyes eljegyzésre augusztus 19-én került sor. Sisi az őt körülvevő sok figyelmességtől félénk és csendes – Ferenc József pedig végtelenül boldog volt. Zsófia főhercegnő megértő volt a meglehetősen ijedt Sissivel szemben. Egyáltalán nem ellenezte fia választását, mint ahogy azt oly sokszor hangoztatták. Éppen ellenkezőleg, örült, hogy fiát ennyire boldognak láthatja.

Erzsébetnek csak kevés ruhája maradt fenn. Ezek közé tartozik ez az úgynevezett leánybúcsú-ruha, amelynek a másolata tekinthető meg. Az eredeti ruha konzerválási okokból ma már nem állítható ki. Erzsébet valószínűleg a Bécsbe történő elutazása előtti búcsúbálon viselte ezt a különleges ruhát. Különösen érdekesek a keleti díszítések a ruha stóláján, ahol a szultáni jelvény mellé egy arab feliratot is hímeztek, amelynek fordítása így hangzik: „Ó Uram, micsoda szép álom.“

Az 1854. április 24-én tartott esküvővel Erzsébet számára új életszakasz kezdődött. A szertartásos ünnepségek, az ellenséges pillantások és az óriási elvárások erején felül igénybe vették. A fiatal császárnéként adott első fogadásán könnyekre fakadt a kimerültségtől és elhagyta a termet. Kezdetben megpróbált megfelelni az elvárásoknak. Egyre inkább álmatlanságban, étvágytalanságban szenvedett és állandó köhögés gyötörte. Az orvosok tanácsára Madeirára utazott, ahol először mentesült újra mindennemű udvari kötelezettség alól, és roppantul élvezte az életet távol az udvari etikettől. Amikor Sissi két év távollét után visszatért a bécsi udvarba, mélyreható változás következett be: a bájos, de félénk és melankolikus lányból öntudatos, büszke szépség lett.
Szépségének hatalmát pedig egyre gyakrabban használta fel teljesen tudatosan céljai eléréséhez.
Tulajdonképpen alig izgatta az aktív politizálás, és csupán egyetlenegyszer avatkozott férje kormányzati ügyeibe, hogy síkra szálljon Magyarország érdekeiért. Erős vonzalmat érzett a temperamentumos és büszke magyarok iránt, ezért a magyar érdekek lelkes szószólója lett, és szoros kapcsolatba került a vezető magyar politikusokkal. Kétségtelenül nagy szerepe volt abban, hogy Ferenc József végül aláírta a kiegyezést.

1867-ben a budai Mátyás-templomban került sor az ünnepélyes koronázásra, ahol Erzsébetet is magyar királynévá koronázták. Ez a magyar koronázási ruha másolata. A ruha a párizsi Worth szalonban készült. Állítólag, amikor  Ferenc József  meglátta benne, elakadt a szava. Nem úgy, mint az ezerfős tömegnek, ami Mátyás-templomból kilépve lelkesen éljenezte őket a koronázás után. 

Erzsébet csak kelletlenül teljesítette császárnéi kötelességeit: a reprezentálás és az udvari szertartások rendje terhes volt számára, viszolygott a bécsi udvar merev hierarchikus szerkezetétől és intrikáitól. Éppen ezért nem is szerették őt az osztrákok, mert nem figyelt rájuk, és csak a saját élete érdekelte. A bécsi udvar kötöttségei elől a sportba és szépségmániájába menekült és sokat utazott. Egyik legnagyobb szenvedélye gyerekkora óta a lovaglás volt. Már édesapjától megtanulta a műlovaglás fortélyait, császárnéként is keményen edzett, és Európa egyik legjobb és legbátrabb lovasának számított. Lovasversenyeinek kihívásai sokszor a megvalósíthatóság határát súrolták. Ebben is megmutatkozott, hogy tudatosan feszegette saját határait.

Korának egyik legszebb nőjének számított, s ennek teljes mértékben tudatában is volt. Napjának nagy részét szépségápolással töltötte. Különösen dús, majdnem földig érő hajára volt büszke amelynek fésülése naponta 2-3 órát vett igénybe. Számtalan kozmetikai receptet kipróbált, hogy megőrizze sokszor megcsodált szépségét. Olyan különös módszerekre is esküdött, mint például hogy a nyers borjúhúsból arcpakolást készítsen, és egész éjszakára az arcán hagyja.
Különös jelentőséget tulajdonított karcsú alakjának. 172 centiméter magas és csupán 45-47 kiló volt, hihetetlenül keskeny, mindössze 51 centiméteres derékbőséggel. A legkülönbözőbb diétákat is kipróbálta, hogy súlyát megőrizze. A mérleg nagyon fontos szerepet játszott életében: naponta méricskélte magát, és évei gyarapodtával egyre szigorúbb diétát tartott. Túlzottak azonban azok a pletykák, miszerint Erzsébet nyers húslével táplálkozott volna. Valójában a nyers borjúcombokat húslé-préssel összenyomták, s ezt a húslét fűszerezték és főzték meg, mielőtt megitta. Szintén a legendák közé tartozik az a híresztelés is, hogy Sissi állandóan koplalt, hogy karcsú maradjon. A különböző cukrászdákból megmaradt számlák ennek ellenkezőjét igazolják. Főleg a bonbonokat és a fagylaltot kedvelte. A fennmaradt udvari étlapokból pedig kiderül, hogy egy szokásos reggelije kávéból, meleg és hideg tejszínhabból, tojásból, felvágottakból valamint sós és édes péksütemények választékából állt.

Egyetlen fia, Rudolf 1889-ben bekövetkezett tragikus öngyilkossága után a császárné egyre inkább magába fordult. Mindinkább emberkerülővé és megközelíthetetlenné vált, és már csak feketében járt. A legyezők, a fátylak és a napernyők már igen korán nélkülözhetetlen kísérői lettek, és a kíváncsi pillantások elől ezek mögé rejtette arcát. Ennek oka volt egy olyan szépséghiba is, ami bár nagyon zavarta, nem tudott tenni ellene: fogai korai elvesztése miatt kénytelen volt műfogsort hordani, ami azonban túl nagy volt. Egyre kevesebbet beszélt társaságban, ami miatt sokan butuskának tartották, és nem tudott kapcsolatokat építeni sem. Gyűlölte, ha megbámulták, Ötven éves korában a következőket írta: „Lehet, hogy később majd mindig elfátyolozom magam, és még közvetlen környezetem sem láthatja arcomat.“ Gyászruháihoz fekete üveggyöngyből és fekete borostyánból készült gyászékszereket hordott. Jellemző volt, hogy ezek az ékszerek nem értékes kövekből készültek, mert a felhasznált anyag egyszerűségével is jelezni akarták az egyén visszafogottságát a gyászban.

Sissi megtanulta, hogyan érje el céljait az udvarnál, és olyan életet kezdett élni, amely megfelelt saját elképzeléseinek. Ezentúl kizárólag csak azt tette, amihez kedve volt, és egyre gyakrabban tagadta meg a császárné hivatalos szerepkörét. A császári pár elhidegült egymástól. Erzsébet mágikus vonzalmat érzett a végtelen óceán iránt, és arról álmodozott, hogy szabadon szárnyalhat, akár a sirály: „Hontalan sirály vagyok...“ - írta egy versében. Nagy utazásokat tett, és menedékhelyeket keresett, ahol szabadon élhetett. Ilyen menedékhelye volt a gödöllői kastély, a bécsi Hermes-villa a lainzi állatkertben, valamint az Achilleion a görög Korfu szigetén.

A fiatal kora óta verselő császárné egyre gyakrabban menekült az ábrándos költészetbe. Szerette Homéroszt, és eszményképe, Heinrich Heine által ihletve számtalan verset írt, amely csalódottságáról, mélabújáról és vágyairól mesél, de ugyanúgy tanúskodik embergyűlületéről és fokozott elszigetelődéséről is. A Shakespeare Szentivánéji álmában szereplő Titánia tündérkirálynővel azonosította magát. Ferenc József még a bécsi lainzi állatkertben található Hermesvillában lévő hálószobáját is a Szentivánéji álomból vett jelenetekkel festette ki, hogy szeretett feleségének örömet szerezzen. A villát Sissi  „Titánia varázskastélyának“ nevezte.

Korfun a kedvenc görög mitológiai hőséről elnevezett gyönyörű villát, az Achilleiont pompeji stílusban építtette, és értékes ókori műalkotásokkal rendezte be. De a mindig nyughatatlan császárné kis idő múlva még az Achilleion iránt is elveszítette érdeklődését.

„Csak ne kelljen sokáig egy helyen ülni!“ – írta. Erzsébet messzeség iránti elvágyódása egyre erősödött, s minél távolabb került Bécstől, annál jobban érezte magát. Azzal az ürüggyel, hogy rossz az egészsége, nagy utazásokat tett, idegen országokat és kultúrákat akart megismerni. Főleg a hajóutakat szerette, különösen ha erősen hullámzott a víz, mert akkor nagyon közel érezte magát az elemekhez. Jachtjának fedélzetén volt egy üvegpavilon, ahonnan szabad kilátása nyílt a tengerre. Volt, hogy a tenger annyira viharos volt, hogy a legénység már az életéért rettegett, akkor a fedélzeten egy székhez kötöztette magát és kijelentette: „Úgy teszek, mint Odüsszeusz, mert hívogatnak a hullámok“.

Amennyire alacsony igényei voltak a hajóútjai során, annyira fényűzően alakították ki a kizárólag neki épített udvari szalonkocsit, amellyel egész Európát beutazta.

„Az úticélok csupán azért kívánatosak, mert közöttük van az utazás. Ha valahol megérkeznék és tudnám, hogy onnan soha többé nem távolodnék el, akkor egy paradicsomi tartózkodás is pokollá válna számomra“ – írta Erzsébet.

A császárné 63 részből álló utazó patikája számos mustártapaszon, mullpólyán, krémen és üvegcsén kívül kokaininjekciót is tartalmazott, ami mai szemszögből furcsànak tűnik. Az ópiumkészítményeket annak idején másképp használták az orvoslásban, mint napjainkban. Miután ismerték a kokain görcsoldó és hangulatjavító hatását, menstruációs panaszok esetén és a változó korban intravénásan adták be.

Nyughatatlansága egyre fokozódott. Mind családja, mind bizalmasai egyre inkább aggódtak a mélabús császárnéért. Lánya, Mária Valéria 1897-ben a következő sorokat írta naplójába: „Sajnos édesanya sokkal inkább, mint valaha, egyedül akar lenni… és csak szomorú dolgokról beszél.“
1898 májusában pedig ezt írta: „...az a mély szomorúság, amely korábban csak néha-néha telepedett anyára, most már örökös kísérőjévé vált. Ma anya ismét azt mondta, hogy gyakran vágyik a halálra...“

A halál ezután igen hamar rá is talált Sissire. 1898 szeptemberében többhetes kúrán tartózkodott Montreux mellett. Udvarhölgyével, Sztáray Irmával szeptember 9-én kirándulást tett Prégnybe, hogy meglátogassa Rothschild bárónőt. Este Genfbe utazott, az éjszakát is ott töltötte, másnap akart visszautazni Montreux-be. Mint mindig, most is álnéven, Hohenembs grófnéként vett ki szobát a Beau Rivage szállodában, hogy ne ismerjék fel. Azonban egy másnapi genfi újságban megjelent egy hír, hogy az osztrák császárné a szállodában szállt meg. Ezt a hírt az olasz anarchista, Luigi Luccheni is olvasta, aki valójában azért jött Genfbe, hogy meggyilkolja az orléansi herceget. A herceg az utolsó pillanatban megváltoztatta útirányát, és mégsem utazott Genfbe. Ez azonban kevéssé zavarta Lucchenit, hiszen a véletlen sokkal prominensebb áldozatot sodort az útjába. Szeptember 10-én délelőtt a császárné még vásárolgatott és felkereste kedvenc cukrászdáját is. Délben akart hajóra szállni, hogy visszautazzon Montreux-be. Luccheni a kikötőhöz vezető úton várta lesben, a császárnéra vetette magát, és egy kihegyezett ráspolyt döfött a szívébe.

A gyilkos fegyver a Hofburg kiállításán

Erzsébet a földre rogyott, majd rémülten fel is állt, és abban a hiszemben, hogy csak ellökték, gyorsan a hajóra sietett, nehogy lekésse. Nem sokkal később a császárné összeesett, és csak a fűzője megnyitásakor fedezték fel az apró szúrt sebet. A hajó azonnal visszafordult, a halálosan megsebesített császárnét visszavitték a szállodába, ahol azonban  rövidesen meghalt. Amikor Ferenc József megkapta a hírt, csak annyit mondott: „Nem is tudják, mennyire szerettem ezt a nőt“.
Halálról Sztáray Irma azt írta "Nem a története, hanem a legendája fog fennmaradni".

dr. Sáray Dorottya

Forrás: Audioguide, Hofburg, Wien

Szerelem és kiábrándulás

Stuart Mária, a vidám, fiatal királynő szerelmi házasságot kötött magas, jóképű mostoha-unokatestvérével, de hónapokon belül súlyosan csalódott benne. Köze volt-e férje két évvel későbbi meggyilkolásához?

II. Ferenc francia király halála után 1560-ban a 18 évesen megözvegyült királyné visszatért Skóciába, ahol férjhez kellett mennie, hogy trónörökösről gondoskodjon. 1565 tavaszán feltűnt az udvarban jóképű, fiatal mostoha-unokatestvére, Henry Stewart, Lord Darnley.

Darnley még 19. évét sem töltötte be: a karcsú, törékeny alkatú fiatalember 4 évvel volt fiatalabb Máriánál. A szokatlanul magas termetű királynőnek fontos szempont lehetett, hogy Darnley még nála is magasabb volt vagy 10 centivel. Nem hallgatott tanácsadóira, és júliusban megtartották az esküvőt, ahol özvegy lévén Mária fekete ruhát viselt.

A királyi rangra emelkedett Darnley azonban beképzelt volt, pénzsóvár és megbízhatatlan, sokat ivott és a rövid időn belül teherbe eső királynőt nem egyszer megalázó helyzetbe hozta azzal, hogy viszonyt folytatott udvarhölgyeivel, a közrendűekkel pedig nyíltan kikezdett.
Mária 1566-ban hosszú vajúdás után fiúgyermeknek adott életet – a későbbi VI. Jakab skót királynak, aki az angol trónon I. Jakab néven követte a gyermektelen Erzsébetet. Ettől fogva alig, vagy egyáltalán nem törődött férjével. 1567 elején híre ment, hogy Darnley súlyos beteg, hivatalosan azt mondták, himlőben szenved, de nagyon sokan úgy tudták vérbajos és a végét járja. A királynő visszaszállítatta Darnleyt a fővárosba és Kirk O’Fieldben helyezte el, ahol február 10-én érte utol a halál különös körülmények között.

Aznap ugyanis, a nagyböjt előtti utolsó vasárnap Edinburghban, a skót királyi udvarban folyt a vigasság. Délelőtt volt a királynő kedvenc udvaroncának esküvője, ahol maga Mária is megjelent. Majd utána kíséretével kellemes estét töltött Kirk O’Fieldben. 11 óra körül figyelmeztették, hogy vissza kell mennie az inas lakodalmára. Lovon tette meg az utat, útközben egy feltűnően szennyezett öltözékű szolga láttán felkiáltott: „-Jézusom, milyen koszos vagy!” Hajnali 2 órakor hatalmas robbanás rázta meg a várost. Kirk O’Fieldből egy halom kő maradt. Egy szomszédos kertben – egy szál hálóingben – halva találták Darnleyt meg egyik szolgáját. Mindkettejüket megfojtották. A gyilkosságba a királynő is belekeveredett.

A szolga, akit Mária meglátott részt vett a piszkos munkában: puskaport helyezett el a házban, közvetlenül Darnley szobája alatt. Megbízója Bothwell gróf volt, akit azzal vádoltak, hogy ő áll a merénylet mögött. Az áprilisi tárgyaláson azonban Bothwellt felmentették. Egy héttel később egyházi vezetők és nemesek arra kérték Máriát, fogadja férjéül Bothwellt. A királynő visszautasította, mire Bothwell gyakorlatilag elrabolta. Bothwell korábbi házasságát felbontották, az esküvőre pedig május 15-én került sor. Ezen házasság fölött azonban Skócia már nem hunyt szemet. Mária lázadók fogságába került, Bothwell pedig elmenekült. A következő évben szabadult és Angliába menekült, kiszolgáltatva magát Erzsébet királynőnek.

Egy királynő kegyence

Anglia újdonsült királynőjének kegyeiért fél Európa hercegei versengtek. Bár Erzsébet elvárta, hogy „szűz királynőként” emlegessék, az uralkodónak voltak kegyencei és szeretői. Ő azonban nem titkolta, hogy szíve választottja Robert Dudley, Leicester grófja volt. Dudley apját és nagyapját is kivégezték árulás miatt, őt magát szintén halálraítélték és a londoni Towerbe zárták, ahol együtt raboskodott gyermekkori barátjával, a fogságban tartott Erzsébettel.

Dudley kegyelmet kapott és 1558. november 17-én I. Erzsébet koronázásán rámosolygott a szerencse. A királynő első dolga volt, hogy királyi istállómesterré nevezze ki, továbbá számos királynői kegyben részesítette. A magas, jóképű, sötétbőrű Dudley-t a vele nem rokonszenvezők csak úgy emlegették: „a cigány.”

A királynőhöz fűződő belsőséges viszonya és szoros, egyesek szerint szerelmi, kapcsolatuk sok pletykára adott okot. A spanyol nagykövet azt írta egyik levelében: a királynő oly mértékben kegyeibe fogadta Dudleyt, hogy többé-kevésbé azt teszi, amit akar; „mi több, úgy mondják, Őfelsége rendszeresen meglátogatja Dudleyt a szobájában éjjel és nappal.” tette hozzá. A királynői lakosztályba bejáratos Dudley ügyesen használta ki befolyását, sokan nem nézték jó szemmel, hogy szinte királyként viselkedett, az udvari eseményeken afféle királyi hitvesként jelent meg.

Egyesek szerint Robert Dudleytól született egy fia, Arthur Dudley, aki néha felbukkant az udvarban. Arra is születtek magyarázatok miként tudta a királynő eltitkolni állítólagos terhességét, azonban a legtöbb szerző osztja azt a hipotézist, amely magától Erzsébettől származik, miszerint a Szűz Királynő valóban szűz volt, a szó legszorosabb értelmében.

Erzsébet és Dudley egybekelésének legfőbb akadálya a jó megjelenésű fiatal lord első házassága volt. Közvetlenül a 17. születésnapja előtt nőül vette Amy Robsartot, egy vidéki földbirtokos egyetlen gyermekét. Dudley akit vonzott az udvari élet, hosszabb – rövidebb időre újra és újra magára hagyta feleségét, akitől gyermeke nem született.

1560-ban Amy Robsart rejtélyes körülmények között a nyakát törte. Rossz nyelvek nyomban beszélni kezdték, hogy Dudleynak köze van felesége halálához. Erzsébet vetélytársa, Stuart Mária mások füle hallatára mondta egyszer: „Anglia királynője a lovászmesterével akarja összeadatni magát, aki a frigy érdekében megölte a feleségét!”

Robert Dudleyt végül fölmentették felesége meggyilkolásának vádja alól. A történelemkönyvek többsége nem marasztalja el Dudleyt, ugyanis felesége köztudomásúlag mellrákban szenvedett, amely kései szakaszában a daganat átterjedhet a gerincre, meggyengítve azt.

A királynő végül a házasságon kívüli kapcsolatot választotta. Pár év múltán kinevezte Dudleyt Leicester grófjává, de amikor a férfi az udvarban nagyobb hatalomra tört, keményen megrótta érte, mondván: „Úrnőből elég itt egy, úrra pedig semmi szükség.” Dudley még három évtizedig szolgálta hűségesen a királynőt, s kétszer is megházasodott. 1588. szeptember 4-én az Oxford közeli Cornburyben váratlanul meghalt. Erzsébet gyászában napokra bezárkózott szobájába, a gróftól kapott utolsó levelet 15 évvel későbbi halála napjáig az ágya melletti ládikában őrizte.

Két hét múlva indul a fejetlenség...!

A korban a királyi párról sok gúnyvers (pamflet) és karikatúra jelent meg, természetesen az alattvalók legnagyobb örömére. Ezek jelentős része pornográf tartalmú volt - szintén az alattvalók legnagyobb örömére. :)

Akkoriban nem volt playboy magazin és internet, így ezek az "alkotások" hamar hatalmas népszerűségre tettek szert. Itt most mégis "csak" egy egyszerűen gonosz gúnyrajzot mutatnánk be, mert ez is épp eléggé demonstrálja, mennyire "szerették" uralkodóikat az emberek.
"Lajos a disznó, és Antoinette a szuka!" - két hét múlva!

1 hónap múlva premier!:)

Marie Antoinette és a férje között nem volt felhőtlen a házasélet. Lajos visszautasította neje minden közeledését. Állítólag ez a szexuális frusztráltság okozta Antoinette beteges vásárlási mániáját. Hogy mi volt a gond? Már csak egy hónap és kiderül! ;)