Angyal István személye és forradalmisága

Hithű kommunista volt, mégis a forradalom első napjától kezdve harcolt a felkelők oldalán, azért, hogy a rosszul működő rendszer helyén megvalósulhasson a valódi osztályegyenlőségre alapuló, igazságos társadalom. Idealizmusa egészen 1958-as haláláig elkísérte. 

Angyal István 1928. október 14-én született Magyarbánhegyesen, egy békés megyei zsidó kisiparos és kiskereskedő családban. 1944-ben édesanyjával és egyik nővérével Auschwitzba, az ottani megsemmisítő táborba hurcolták. Miután lánytestvérét – sikertelen szökési kísérlete után – az egész tábor szeme láttára felakasztották, a németek édesanyját is megölték. A családi és történelmi tragédiát átélve, a holokausztot túlélve kereste a helyét a háború utáni Magyarországon.

Miután hazakerült, tulajdonképpen törvényszerű volt, hogy a kommunista eszmékben találta meg a reményteli új élet szép jövőt kínáló lehetőségeit – csak úgy, mint a holokauszt túlélőinek jelentős része. Angyal István az ideológiától várta a faji és osztálykülönbségek megszüntetését, bár a kommunista pártba soha nem lépett be. Sikeresen leérettségizett, majd 1947-ben felvették a budapesti egyetem bölcsészkarának magyar-történelem szakára, mivel azonban 1949-ben felszólalt a sokak által támadott Lukács György mellett, ugyanebben az évben eltanácsolták az egyetemről. Ezután kitanulta a lakatos szakmát, és a Budapesti Építőipari Lakatos Vállalatnál helyezkedett el. 1951-ben Dunapentelén már vasbetonszerelőnek tanult, munkájáért a Sztálin Vasmű építésében több, sztahanovistáknak járó elismerést kapott. A nehézipar fejlesztési ütemének visszafogását követően munka nélkül maradt, később a Közlekedési Építő Vállalat alvállalatához került, ahol 1955-től 1956. októberéig építésvezetőként működött.

A megvalósult kommunista-szocialista rendszerből kiábrándult, ugyanakkor továbbra is hitt Marx, Engels és Lenin tanaiban, valamint abban, hogy alulról szervezve létrejöhet a „demokratikus”, igazságos társadalom, jóllehet a demokráciát – mint a forradalom sodrában is kiderült – nem többpártrendszerrel képzelte el. Ott volt a Petőfi Kör vitáin is. De ő nem reformokban gondolkodott: várta a tisztító vihart, a forradalmat. Ez a magyarázta annak, hogy már a forradalom első óráiban ott volt a felkelők között, fegyvert fogott, életét kockáztatta álmai megvalósításáért, amelynek eszközét látta a népfelkelésben.

Angyal István a forradalomban az első naptól kezdve aktívan vett részt. A Tűzoltó utcai fegyveres felkelők parancsnoka lett. Csoportjával eredményesen harcolt a megszállók ellen, rengeteg tankot és páncélozott kocsit sikerrel semmisítettek meg. Fellépett az egyéni terror ellen, huszonnégy ávós sorkatonát őrizetbe vett és etetett a forradalmi napokban. Azok a kommunista funkcionáriusok, akik ezt tőle kérték, házuk elé védelmet kaptak. Angyal felajánlotta a kormánynak, hogy csoportjával támogatni fogja a jobboldali erők elleni harcban. November első napján arra kérte fel Kádár Jánost, hogy másnap jelképesen vegye át tőle csoportja vezetését. Az újonnan megalakult MSZMP első titkára ezt megígérte neki, de ígéretét nem teljesítette. A szovjet invázió után a Tűzoltó utcaiak november hetedik napjáig folytatták a fegyveres ellenállást. Ezt követően Angyal István a Péterfy Sándor utcai kórházban rendezkedett be, ahol röplapok írásával és sokszorosításával foglalkozott. November 16-án razziát tartottak a kórházban. Angyal a letartóztatások hírére a helyszínre sietett, hogy tiltakozzon bajtársai letartóztatása ellen.

A forradalmat követő megtorlás áldozata három tárgyaláson állt bírái előtt. Angyal Istvánt az első tárgyalás után emelték ki eredeti vádlott társai közül, amikor is a Tűzoltó utcai felkelőcsoportban játszott vezető szerepe került előtérbe. Mint „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetője”, a halálos ítélet elkerülhetetlen volt számára. Vállalta a sajátkezű, rendőrségen lejegyzett vallomásaiban leírtakat. Nem vádolt senkit, magát sem védte, de kiállt a forradalom mellett, és erkölcsileg akart bírái, a forradalmat eltipró régi-új hatalom fölé nőni.

Angyal Istvánt a budapesti Gyűjtőfogház udvarán akasztották fel 1958. december 1-jén.

Simon Miklós

Jurovszkij_CV.doc

персонала Вакансии

Személyi adatok

Имя:                                     Jakab

Фамилия                             Mihajlovics Jurovszkij

Место рождения:             Tomszk
Дата рождения:                1878. június 7

Семейное положение:     nős

национальность:               zsidó

BETÖLTENI KÍVÁNT MUNKAKÖR:

bolsevista tömeggyilkos

SZAKMAI TAPASZTALAT

1917-1922

A cseka (Összoroszországi Különleges Bizottság a Népbiztosok Tanácsa alatt)

munkakör: vezető

Moszkvában, Kirovban és Jekatyerinburgban

Főbb tevékenység: совершенно секретно

1921

A szovjet kincstár

munkakör: vezető

Főbb eredmények: a korrupció eredményes leküzdése

1928-1930

Nemzeti Politechnikai Múzeum

munkakör: vezető

1930-

Nemzeti Politechnikai Múzeum

munkakör: igazgató

TANULMÁNYOK

- Talmud

- órásmesterség

SZEMÉLYES KÉSZSÉGEK:

-                     körültekintő mérlegelési képesség

-                     döntéshelyzetben való megfontolt cselekvés

-                     kiváló kockázatfelmérő képesség

-                     megfelelő mértékű áldozathozatal

-                     cél- és sikerorientáltság

AJÁNLÁS:
(Referenciaszemély: Vlagyimir Iljics Uljanov)

„Jurovszkij elvtárs rendkívül megbízható, az utasításokat pontosan végrehajtja. Meglehetősen akkurátus ember, naplót vezet, melyben mindent pontosan leír.

Ha netán az a helyzet állna elő, hogy le kellene mészárolnia egy családot, abszurd példaként a cárt, feleségét, négy lányukat és egy fiukat, valamint csak a példa kedvéért négy alkalmazottjukat, orvosukat, egy udvarhölgyet és két más alkalmazottat is, biztosra veszem, hogy igen körültekintően járna el. Ha egy ilyen fontos megbízatást kapna, minden bizonnyal gondoskodna a gyors és tiszta munkáról, de ha probléma lépne fel, akkor nem habozna drasztikus módszerekhez folyamodni.

A nyomok eltüntetésében is éles észről tenne tanúbizonyságot. Talán savval öntené le a holttesteket, majd el is égetné azokat.

A család legalább két tagját a többitől külön ásatná el, az azonosítás megnehezítése végett. A fenti légből kapott példát alapul véve, valószínűleg két gyerekre esne a választása, egy lányra és a fiúra.

Az egyetlen negatívum, hogy az erénye lenne a gyengéje, a naplójába ezt is biztosan leírná. De sebaj, egy naplóról mindig lehet állítani, hogy hamisítvány, és nincs olyan technológia, hogy felismerhetetlen halottak szövetmaradványaiból meg lehetne határozni a kilétüket.

Jurovszkij elvtársat bátran merem ajánlani fontos tisztségek betöltésére.”

Laczó Balázs

Spoilerveszély! :D

Stuart Mária kivégzése szokatlan események sora volt, amit 300 angol előkelő nézett végig, ám saját, katolikus lelkésze nem lehetett jelen. Mária vörös ruhát viselt, a mártírok színét, de olyan gyenge volt, hogy fel kellett segíteni a vérpadra. Latinul mondta el utolsó szavait, majd amikor a tönkre hajtotta a fejét, háromszor elismételte: „A te kezeidbe, ó Uram” (szintén latinul). A hóhérnak kétszer kellett lesújtania, hogy elválassza Mária fejét a törzsétől. Amikor a hajánál fogva fel akarta emelni a fejet, az a tönkön maradt, a hóhér csak egy parókát tartott a kezében. Szemtanúk szerint Mária ajka még negyed órával a kivégzés után is imát mormolt. Egyszer csak - mindenki iszonyatára - a fej nélküli test megmozdult. Mária az abroncsába rejtve magával vitte kivégzésére Skye terrierjét, aki a börtönben is vigasza volt. A kutya pár nappal gazdája halála után szintén meghalt. (Skóciában egyébként több történet terjed a fajta kivételes hűségéről)

Francia forradalom a Madame Tussauds-ban

A Madame Tussauds Múzeum "rövid összefoglalója" a francia forradalomról. Jobb szélen Marie Antoinette.

A guillotine

Ha már ennyit hallottunk róla, ismerkedjünk meg kicsit a francia forradalom egyik főszereplőjével... a GUILLOTINE-nal!

Bár névadója Guillotin francia doktor volt, nem ő találta fel, csupán javasolta a Nemzetgyűlésnek használatát. (Ezen kívül nem is használták akkoriban a doktor nevét a gép megjelölésére, ezt csak az utókor ragasztotta rá a nyaktilóra.) Állítólag már az ókorban is használtak hasonló elven működő gépezetet, a középkori alkalmazásáról pedig források is tanúskodnak, bár tény és való, hogy legnagyobb karriert a francia forradalom időszakában futott be.

Az első francia guillotine a történet szerint egy német zongorakészítő keze munkája volt.
A zongorakészító nem is gondolhatta, milyen nagy hatása lesz munkájának: a forradalom alatt 2625 ember életét oltotta ki. Kik végezték így? XVI. Lajos, Marie Antoinette, Charlotte Corday, Robespierre, Hébert, és persze Danon. Utoljára 1977-ben(!) sújtott le guillotine Franciaországban, így nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Guillotine doktor hagyományt teremtett ötletével.

A bárd tömege 40 kg volt, indulómagassága pedig 4 méter. Az elítéltet egy deszkára fektették és erősen megkötötték, fejét pedig egy kis bevágásba szorították, úgy hogy a leeső bárd az elítélt nyakát egyszerre és biztosan kettévágja. (Ennek ellenére elővigyázatosságból lenyírták a halálraítéltek haját, mielőtt a mai Concorde térre szállították volna őket, ahol a nyaktilót felállították.) Azt mondják, a halálraítéltek, miután fejüket a vágatba erősítették, megőrültek utolsó pillanataikra, hiszen az előttük fekvő kosárban láthatták "elődjeik" levágott fejét... (Hogy ezt vajon ki terjesztette el?! :) )

Érdekesség, hogy gyakran női "becenevet" kaptak: Skócia nyaktilója "Hajadon" néven futott, a mi történetünk "sztárja" pedig "Az özvegy"-ként szerepelt a francia zsargonban. Ebből mindenki következtessen arra, amire akar...

...ne feledjétek:

Szerdán lecsap a bárd!

XVI. Lajos halálos ítélete

Az előadás során nemcsak Marie-Antoinette életével, de férjével, XVI. Lajossal is megismerkedhettek. Nemcsak életükben, halálukban is osztoztak: mindkettejükkel a guillotine lecsapó bárdja végzett.

Amikor a félreállított Lajos ellen felhozható vádakat kerestek, vizsgálódásuk eredményeképp annyit tudtak felróni az egykori uralkodónak, hogy az alamizsnával látta el egykori alkalmazottjait, s hogy pénze egy részét külföldön fektette be.

Ekkoriban tette meg Saint-Just (akit később szintén nyaktiló által végeztek ki) a döntő lépést az igazságszolgáltatás politizálódása felé, azaz az igazságszolgáltatásban többé nem volt szükség a bűnösség vagy ártatlanság megvizsgálására, hiszen az már a politikai "bűnözők" eltüntetésére szolgált. (Egyébként Saint-Just szerint az, hogy valaki uralkodik, önmagában bűn volt.)

Így esett, hogy a Konvent szavazása alapján, 1793. január 21-én végrehajtották a Capet Lajos elleni halálos ítéletet.

Marie Antoinette október 16-án követte férjét a másvilágra.

Marie Antoinette kivégzése

Hatalmas piros pont és köszönet Richard Gyemant Tanár úrnak, hogy a mai nap elsőként emlékezett meg a történelmi eseményről. (az alábbi sorokat az Ő üzenőfaláról "loptuk")

1793. október 16. Marie Antoinette kivégzése... A párizsiak ujjongása közepette Mária Antónia királynénak fejét vették a Place de la Revolutionon, a mai Concorde-téren. Kivégzésekor büszkén, királynéhoz méltón viselkedett. Holttestét a St. Madeleine temető meszesgödrébe dobták. 1815-ben, a Bourbon-restauráció során maradványait a francia királyok saint-denis-i sírboltjába vitték, és díszes síremléket emeltek fölé, amely ma is látható...