És ami még jön: Báthory Erzsébet legendája

Első és eddig egyetlen darabom évek munkája volt. Erős anya mellett felnőve mindig is foglalkoztattak azok a nők a történelemben, akik – a saját korukban nőtől szokatlan módon – kiemelkedő hatalommal bírtak. Ezért nagyon régóta érdekelt Báthory története és a mögötte megbúvó igazságok.

Ez a perjáték abból a szempontból rendhagyó, hogy a címszereplőnek egyáltalán nem volt pere.  Báthory Erzsébetet szabályszerű idézés nélkül, a korabeli perrendtartást és a nemesek jogait figyelmen kívül hagyva fogták el, és tartották haláláig fogva csejtei várában. Történetét egy szemszögből mindenki ismeri. Horror sztorik és kiállítások installációinak kedvelt témája, készült róla képzőművészeti alkotás, mindenféle műfajú film, íródott számos könyv és novella, sőt, színpadi műből sem ez az első.

A csejtei hiéna legendájának valóságában évszázadokig senki sem kételkedett, de az utóbbi évtizedekben születtek olyan munkák, amik más szemszögből vizsgálják az eseményeket. Ennek ellenére nagyon kevés tény állt a rendelkezésemre, így a vizsgálódások tele vannak találgatásokkal, fikciókkal, megérzésekkel. A legtöbb következtetés ugyanúgy lehet igaz, mint az ellenkezője.

A perjáték azt az oldalt mutatja be, amiről kevesebben beszélnek.

dr. Sáray Dorottya

Az Anasztázia- rejtély (Anna Anderson pere)

Az Anna Anderson-per Németország bírósági eljárásainak történetében azért jutott kiemelkedő szerephez, mert ez volt az első polgári peres ügy, melynek lefolyása több mint 37 évig húzódott. A per, illetve annak színpadra vitele, azonban, kis túlzással, a Perjátszó Kör életében is mérföldkőnek minősült, hiszen előadásaink közül ez volt az első, mely polgári jogi ügyet mutatott be, továbbá ennek a darabnak a megtekintését kellett először regisztrációhoz kötnünk a nagyszámú érdeklődőknek köszönhetően. 

Szintén érdekesség, hogy az e darabunkban bemutatott történelmi rejtély megoldására csak a közelmúltban, 2007-ben került sor, így Anna Anderson pere aktualitását tekintve is rendhagyónak számít, az előadásról pedig még egy internetes kulturális oldalon is jelent meg cikk.

Kiss Gergely

A legmegrázóbb darabunk: Charles Manson pere

Sose felejtem el, ahogy elindult a stáblista a nappalimban és a Perjátszó Kör olyan csendet produkált az éppen látott filmre reagálva, hogy azt is elhittem volna, hogy éppen akkor süketültem meg. A Helter Skelter című mozit szerettem volna velük együtt megnézni, mert abból hamar képet kaphatott mindenki a sztoriról, amit éppen színpadra vinni készültünk. Fel sem merült bennem, hogy a felhasított testek, a céltalan, drogos öldöklés olyan szinten fogja megrázni a csapatot, hogy felmerül majd aznap este a kérdés: elő merjük-e, elő tudjuk-e adni ezt egyáltalán? Ültem némán és csak járt a fejemben, hogy ezzel hónapokat dolgoztam, nem lehet, hogy ne adjuk elő! 

 

Végül megszületett a döntés: a darab marad, éppen azért, mert itt nem az erőszak a lényeg, hanem, hogy bemutassuk, milyen könnyen kerülnek alapvetően normális emberek annyira más hatása alá, hogy többé nem uraik a tetteiknek. A próbafolyamat során sem volt könnyű dolga a társulatnak. Ez az előadás is hippikről szól ugyan, mint a „Képzelt per”, de ez nem a felhőtlen flower power világa, hanem lelkileg az egyik legmegterhelőbb sztori, amit a kezeink közé került. A befektetett energiának meglett a gyümölcse: a nézők olyan csendet produkáltak a darab után, hogy azt is elhittem volna, hogy éppen akkor süketültem meg. De egy ilyen darabnál valahol ez a cél.

dr. Rudas Helga

Marie Antoinette élete és pere - a pompás jelmezek parádéja

A Marie Antoinette élete és pere című darabunk 2013 tavaszán fogant – ötlet szintjén – és Marie Antoinette kivégzésének évfordulóján, októberben 16-án született meg. Egymást közt csak becenevén szólítjuk: Marie. Az első „gyerekem” volt; az elsőgyerekes szülők félelmei, túlkapásai mind jellemzőek voltak rám, nem kis fejfájást okozva a csapatnak. Azt akartam, hogy tökéletes legyen, hogy minden éppen olyan legyen benne, amilyennek megálmodtam. Nem sokat segített a helyzeten, hogy – saját korábbi korlátainkhoz mérten - grandiózusra terveztem: táncot szerettem volna bele, ágyjelenetet, korabeli ruhát mindenkinek! Táncra még sosem vállalkoztunk, a díszleteink általában székekből és asztalokból álltak, a jelmezeinket pedig magunk raktuk össze otthon talált darabokból (kivéve a főszereplőket, akiknek jelmezkölcsönzőből vettünk ki megfelelő öltözéket).

„Na nem, az ÉM darabomnál nem lesznek szedett-vedett ruhák!” – gondoltam én, majd felvettem a kapcsolatot Mariannal, akit még a középiskolai években ismertem meg, és tudtam, hogy látványtervezőnek tanul. Könnyen ráállt a dologra, és elképesztő összegből, 47.000 Ft-ból rakta össze a teljes jelmeztárat és díszletet!

Nélküle nem lett volna ugyanaz ez a darab. Életünkben először mindenki kapott jelmezt, és a visszajelzések alapján a nézők imádták ezt az újítást. Még a nászágyat is sikerült megoldania! A tánc elmaradt – csak később jutott el odáig a banda, hogy ezt is bevállaltuk – de így is imádtam minden percét. Nem pont olyan volt, amilyennek megálmodtam, hibátlannak se mondanám… de tökéletesnek tökéletes volt az én szememben. A csapat pedig nemcsak egy vastapssal honorált előadással gazdagodott, de nyertünk egy látványtervezőt is – aki nélkül már el se tudnánk képzelni a társulatot.

dr. Rudas Helga

Képek a darabból:

Sorozattalanul - egy "törzsnézőnk" gondolatai

A jogászi pálya nagy hátulütője, hogy soha többé nem tudsz egy jogi témájú filmet nyugodtan végignézni. Sorozatot meg pláne. Sokunkat motivált egy-egy sorozat vagy film, hogy jogi pályára lépjünk. Ki ne akarna a tévés ügyvédekhez hasonlóan az igazság elszánt harcosává válni? Ki ne akarna könnyfakasztó perbeszédeket mondani, vagy indulatosan asztalt csapkodva tiltakozni?

Aztán jön az első év az egyetemen, ahol az igazságszolgáltatásról megtudjuk, hogy valójában jogszolgáltatás. És Iustinianus semmiképp sem hasonlít a tv-ben látott igazság szenvedélyes bajnokaira. De majd a másodév! Akkor majd biztos közelebb kerülünk a hőn áhított gyakorlathoz! Hát... inkább csak részben. Mert szépen lassan rá kell döbbennünk, hogy az igazság harci zászlaja, amit lengetni kívántunk rengeteg eljárási és formai szabály alá van temetve, amin átrágni magunkat cseppet sem hasonlatos egy diadalmenethez. És azt is megértjük - szépen lassan- , hogy ez így valahol talán szükségszerű is, és valahol rendben is van ez így. Hát ennyit az igazság harcos bajnokairól...

Mondhatnánk, hogy legalább a sorozatok és a filmek megmaradnak a lelkünk mélyén megbúvó idealista forradalmárnak, de NEM. Mert ha egy joghallgató, aki túl van a harmadéven, már csak veszekedni tud a képernyővel, hogy ez nem is így van, a perbeszédet nem lehet félbeszakítani, nem lehet az eljárási szabályoktól ennyire eltérni, nem is erre kellene hivatkozni, hiszen hiányoznak a kötelező formai kellékek, vagy a jogalap és a tárgyalást sem berekeszteni szokták, akármilyen jól is hangzik.

Ezt a tátongó űrt tölti be a Perjátszókör, ahol végre izgulhatunk egy-egy jó ügyért, drukkolhatunk a fifikás ügyvédnek vagy ügyésznek, aggódhatunk az ártatlanokért és az igazságért, és mégse zökkenünk ki a történet sodrásából egy-egy szakmai melléfogás miatt. És ami a legfontosabb, egyszer sem kell felhúznunk magunkat azon, hogy az ártatlanság vélelme helyett az ártatlanság védelmére hivatkoznának a színpadon.

Petrás Lilla Noémi

Pannon UniFest eredmény

Örömmel tudatjuk, hogy megnyertük a színházi kategóriát az Unifesten (a korrektség kedvéért: csak mi voltunk egyedül ebben a kategóriában...)

Amit nyertünk, az a dicsőség és névre szóló oklevelek, valamint a szakmai zsűri (veszprémi Petőfi Színház vezetői) azon ígérete, hogy olyannyira tetszettünk nekik, hogy a jövőben meginvitálnak minket fesztiválon kívül a színházukba valamelyik darabunkkal, hogy előadjuk - s ez szerintünk elég jó eredmény és elismerés.

Ezen kívül nagyon jól éreztük magunkat, jó csapatépítés volt a tegnapi nap. Köszönjük a szervezőknek.

Köszönet továbbá mindenkinek, aki szurkolt nekünk. Jár nekik is a taps. :)

A teljes stáb az előadás után

Az eredményhirdetésen az ELTE modern jazztánc csapatával

Az erkölcstelenség és káromkodás korszaka - Az Al Capone akta

Nehéz kiemelni, miért is volt fontos és komoly darab, de az biztos, hogy az egyik legelső darab volt, ami számos (pontosan nem is tudom már, hányszor állítottuk színpadra) teltházas előadást megért, de mindenképp az első volt, ahol egy alkalommal előzenét és egy énekes dalt is alkalmaztunk a jelenetek átvezetéseinél -ami külön kihívást jelentett, tekintve, hogy három nappal az előadás előtt a kerettörténetet adó, szerepe szerint bárzongorista (való életben zenész) bejelentette, hogy ő valójában sosem tanult zongorázni, mégis zseniálisan lehozta a feladatát-, majd egy alkalommal első ízben az előadásaink közül táncbetétet is tartalmazott. 

Pár év távlatából az ember már nevetve emlékszik vissza az olyan, akkor váratlan és meglepő helyzetre, minthogy a főpróbán sikerült az asztalról ledobni egy kristálypoharat a baseball ütővel, vagy akár arra, hogy az első felvonás végén technikai okok miatt az előtte fél perccel mentálisan összeomló főszereplő feláll a színpadon, és kedélyesen bejelenti, hogy 10 perc szünet következik. Az persze vitathatatlan, hogy mindenki jól érezte magát ebben, az átlagostól a téma és korszak sajátosságai miatt jóval kötetlenebb darabban, ahol a hölgyek is örömmel jelentkeztek táncosnőnek, a férfiak pedig napokig játékfegyverekkel rohangáltak az egyetem épületében.

dr. Berecz Sándor

2011

2014

Fráter György szentszéki pere - a mostohagyermek

Fráter György szentszéki perét két jeles alkalomkor, az ELTE 375. évfordulós ünnepségsorozatán belül és a pécsi OTDK zárónapján adtuk elő, mindkétszer felkérésre. (a szerk.)

Pécsett az OTDK alatt határoztuk el az egyesület-alapítást is

Ez a második perem, és egyben a mostohagyermekem. A Stuartot, mint témát, én választottam, erre viszont felkértek. Határozottan. Amikor meghallottam, miről lenne szó, először nem hittem, hogy ebből lesz perjáték. Hiszen hát Fráter Györgyöt orvul lemészárolták, nem volt semmiféle pere. Aztán utánanéztem a dolgoknak, és kiderült, hogy mégis. Csak épp posztumusz, és a gyilkosai azt akarták bizonyítani, hogy igenis szükséges volt megöletni a bíborost, mert különben eladta volna Erdélyt a töröknek. Na, innentől kezdve máris izgalmasabbnak tűnt a dolog, főleg, amikor kiderült, hogy ez egy szépen megkonstruált koncepciós per volt, amelynek során a pápa és Ferdinánd egyfajta kéz kezet mos játékot játszottak. A végén borzalmasan sok tanú meghallgatása után az írásbeli vallomások több ezer oldalát átböngészve néhány bíboros arra jutott, hogy a gyilkosság végső soron jogos volt. És ennyi. Sajnos az akció is. Ebben a perjátékban alig volt valós idejű történés és izgalomból se volt túl sok.

Cserébe az előadások során klasszikussá váló hibák és bakik történtek, amelyek lassan szállóigékké váltak, és amelyekre azóta különösen figyelünk, hogy ne történhessenek meg. Mint például a jelenetébe berohanni elfelejtő hírvivő, aki miatt a királyi tanács működése… erősen megakadt. Vagy a királynő, aki az elhunyt György barát nosztalgikus emlegetése helyett konkrétan a halálba kívánta Ferdinándot. És ezt rajtunk kívül senki nem vette észre. Az ilyen vidám pillanatokért éri meg darabot írni.

Szedlák Levente

Stuart Mária pere - egy valódi kémtörténet

Az első perjáték, amit írtam. A fő ihletést Simon Singh Kódkönyve adta, a hátteret Lady Antonia Fraser Stuart Mária című méltán híres könyve, a hangulatot és feszültséget Schiller azonos című drámája, a háttérzenét pedig a pécsi Simply English zenekar Cannakins albuma adta. A drámát pedig a csapat. Felemás érzésekkel fogadtam, amikor az olvasópróbán az általam kellően archaikusnak és korhűnek ható szavak és megnyilvánulások élőszóban mesterkéltté és vállalhatatlanná váltak, a szereplők pedig önmaguk paródiájává degradálódtak. Aztán az átírások és ráncfelvarrások után a darab elkezdett működni. Ténylegesen pedig akkor álltak össze a dolgok, amikor a jelmezeinket is magunkra öltöttük. Utána minden klappolt.

A kész mű 2010 tavaszán nem került előadásra, hanem csak ősszel, mivel a szorgalmi időszak közelgő végére való tekintettel sokan nem vállalták a szereplést. Őszre viszont annyi jelentkező volt, hogy ki kellett egészítenem még legalább egy jelenettel, és bele kellett írnom két szereplőt. Ilyen módon a Stuart Máriának 1.0-ás előadása soha nem is volt, az ősbemutatón is a 2.0-ás változat szerepelt már. Azóta pedig egy 2.5-ös változat is készült, további jelenetekkel, szereplőkkel és az előzőhöz hasonló kirobbanó sikerrel.

Szedlák Levente

2010

2014

Képzelt per egy amerikai popfesztiválról

A Képzelt per egy amerikai popfesztiválról (továbbiakban: hippi per) egy korrajz. Egy most már történelmi pillanatkép egy olyan világról, amelyet áthatott az őrült fanatizmus, az extázis, az eufória, és a szabadság. Aztán egy szempillantás alatt fordultak át a hippik mennyei élményeiből a pokolban töltött percekké. A tragédia közvetlen átélői, számukra addig ismeretlen sokkal, és a felelősség egy addig megbúvó formájával frontálisan találkoztak. Számomra ez a darab nem csupán az 1960-as évek Egyesült Államok-béli ifjúságának életstílusát mutatta meg, vagy azt, hogy milyen meghatározó elem az államok igazságszolgáltatásban az esküdtszék.

Engem ez a három előadás arra ébresztett rá, hogy az előttünk példaként álló nagyszülők, szülők szintén voltak fiatalok, és bohók, vagy éppen vadak. Ők is megélték az ifjúságukat, és mégis megtanultak a felelősséggel élni. A felelősség pedig a jogászok számára elengedhetetlen tulajdonság.

Szabó Tamás

Születésnapi köszöntő és Az Eichmann dosszié

Születésnapi köszöntő

Ha egy asszociációs játékban merülne fel a Perjátszó Kör, nekem elsőként a sokszínűség jutna eszembe róla. Ez a tulajdonság véleményem szerint mind a csapat tagjaira, mind a méltán népszerű előadásokra igaz. A próbák és egyéb közös programok, utazások üde színfoltot jelentettek, így utólag egyértelműen meg tudom állapítani: nem véletlenül fogott meg már tizenkettedikes koromban, az érettségi előtt állók számára rendezett nyílt napon ez a közösség, s nagyon jól tettem, hogy az egyetemre történő felvételemet követően – kitartva a korábbi elhatározásom mellett - jelentkeztem a Perjátszó Körbe. :) Igazán pozitív élmény volt számomra, hogy az első pillanattól fogva a csapat teljes értékű tagjának érezhettem magam, mindenki érdeklődő és közvetlen volt, s ez bizony nagyon sokat jelent egy megszeppent elsőéves hallgató számára. :) Sok szeretetet, időtálló barátságokat kaptam itt, rengeteg vidámságban lehetett részem, ráadásul a híres-hírhedt perek részleteinek megismerése, a bírósági jelenetekben való fellépés, helytállás a szakmai fejlődést is elősegíti, szóval a kellemes és a hasznos bámulatos módon együtt jár, ha e csapat tagja az ember. :)

A PK-s éveim során előadott darabjaink mindegyikében örömmel szerepeltem, függetlenül attól, hogy pletykás nőt vagy forradalmár férfit, angyalt vagy embert, szakmailag testhez álló vagy épp attól teljesen független karaktert kellett megformálnom. Valamennyi előadásunk emlékezetes marad tehát számomra, de ezek közül is kiemelkedik az Eichmann-per, amelyet elsőként az egyetemünk dísztermében, teltház előtt vittünk „színpadra”. A darab témájából következően már a próbák alatt éreztük, hogy ezúttal igazán nagy a felelősségünk, hogy alázatosan és komolyan kell venni a szerepünket a rendkívül igényesen összeállított szövegkönyv üzenetének közvetítése érdekében. Én narrátorként vettem részt az előadásban, de nagyon tetszett ez a feladat, még ha nem is bizonyult annyira egyszerűnek, mint ahogy talán elsőre tűnhet. Így még jobban figyelemmel kísérhettem a bravúros előadást, a főbb szerepeket alakító Laczó Balázstól és Vajda Viktortól kezdve egészen a legkisebb szerepeket játszó társaimig (ráadásul, mint tudjuk, valójában nincs kis szerep :) ); természetesen mindenki együttműködésére szükség volt ahhoz, hogy végül ilyen nagy hatással lehessünk a közönség tagjaira. Sosem felejtem el a meghatódott arcokat (amelyeket narrátorként bőven volt alkalmam szemügyre venni :) ), köztük a családtagjaimét, s a közönség őszinte, elismerő szavai, visszajelzései egyértelműen alátámasztották, hogy a Perjátszó Kör teljes mértékben felnőtt és alkalmas az ilyen súlyú darabok hiteles megjelenítésére is.

Csak így tovább, Perjátszó Kör, nagyon sok boldog születésnapot kívánok! :)

Szeretettel:

Takács Fruzsi

Tom Robinson pere, egy irodalmi mű alapján íródott perjáték

Tom Robinson perét a Perjátszó Kör, fennállásának első tíz évében, öt alkalommal tűzte műsorra. A csapat 2008-ban mutatta be először a Díszterem színpadán, majd két évvel később nem csak a díszteremben ismételte meg az előadást, de a KCSSK felkérésének eleget téve is felléptünk, s később, 2013-ban újítottuk fel a darabot, két előadás erejéig. A Tom Robinson pere az eddigi egyetlen olyan perjátékunk, melynek alapjául nem egy történelemből ismert eset szolgált, hanem egy irodalmi mű cselekménye. Bár a Ne bántsátok a feketerigót c. regény, mely alapján a darab íródott, megtörtént esetet dolgoz fel, a bírósági ügy a könyvnek és az abból készült filmes adaptációnak köszönhetően került be a köztudatba, így ez az előadásunk kuriózumként kiemelhető a többi történelmi perjátékunk közül.

- Megjegyezhető továbbá, hogy ebben a darabunkban tarthatjuk számon az egy perjátékra jutó legtöbb elhasznált fekete arcfestéket, legtöbb fajgyűlöletet, és legtöbb pletykálkodó, kalapos hölgyet. -

Kiss Gergely

Jean Calas pere - Újoncélet a PK-ban

Jean Calas pere amúgy is fontos mérföldkő volt a jog történetében, de nekem van egy másik okom is, hogy szeressem. No, nem szegény néhai Jean meghurcoltatását, megkínoztatását és megöletését… Kár volt érte, csórikám tudtán kívül a francia vallásháborúk és villongások egyik utolsó híres áldozata lett. Amiért én szeretem ezt a pert, hogy ez volt az első, amelyben a Perjátszó Kör tagjaként részt vettem, és ez nem kisebb eseményen került előadásra, mint a XXIX. OTDK budapesti döntőjén. Ekkor még frissen felvett nyikhaj voltam, így azért eléggé megilletődtem, hogy a nagy öregekkel játszhatok együtt. Jó, azért annyira nem. Elvégre voltam már más csoportokban is újonc, majd tag, majd öreg. Valahol most is épp ez történik… A darabban egy kitalált személyt játszottam, Voltaire és Beccaria bunkó haverját, Giovanottót, aki nem nagyon szagolt hozzá a tragédiához és annak fontosságához. Jó szerep volt, szerettem. Nagyon elrontani se lehetett, az meg, hogy közben ehettünk és ihattunk – mert a beszélgetés természetesen egy kocsmában zajlott –, külön segített nyugodtnak maradnom. Olyannyira megnyugodtam, hogy a darab utáni pakolásban el is kevertem egy fa kínálótálat, amit én hoztam. Valaki nem tudja véletlenül, hol van?

Szedlák Levente

Állófogadás az OTDK-n

A legutóbbi felvételiről, az első szerepeiről és általában újoncévéről emlékszik meg versében Marci is.

Első évem a Perjátszókörben

2014. szeptember elején

a büfé melletti lépcsőn ballagtam el épp.

Pillantásom egy hirdetésre tévedt:

a Perjátszókör tárt karokkal vár téged!

Csak olvastam és olvastam a sorokat,

lehet játékosan tanulni a paragrafusokat?

Ez a gondolat motoszkált bennem,

amíg végül hazakeveredtem.

A jelentkezési lap kitöltése után,

(ami csak pár percet vett igénybe talán)

a felvételin találtam magamat,

ahogy szavalom a kedvenc dalomat.

Ám örülni csak akkor tudtam

amikor nevem meghallottam.

Felvételt nyertek hatan,

köszöntünk titeket a Perjátszóban!

Csütörtökön hatot ütött az óra,

vajon milyen lesz az első próba?

Al-capone akta az étlapon,

ahol én Edwardson bírót alakítom.

A per előtt mindenki nagyon izgatott,

ám a közönség tapssal jutalmazza a csapatot.

A siker megkoronázása végett,

napunk egy beüléssel ér véget.

Az elkövetkezendő napokban

az Eichmann dosszié állt a középpontban.

Majd pár hónap szünet után

Stuart Mária pere a palettán.

Az Anasztázia-rejtély a következő állomás

a nézők epekedve várják a folytatást.

Rengeteg az érdeklődő nem vitás,

regisztrációhoz kötött az előadás.

Az új tanévben fontos dolgot ünneplünk:

10 éves lett hőn szeretett körünk.

Ez alkalomból született –e versike,

Remélem, nem vet meg érte senki se. 

 Kupó Márton

Dreyfus kapitány pere - A kutatói munka, a szerzői, alkotói koncepció kezdete

Az egymás után következő perjátékok szépen lassan nőtték ki a gyerekcipőt. A Dreyfus pert megelőző évben a Danton perrel végleg és visszavonhatatlanul áteveztünk a korábbi ugyan minőségi előadásmódra törekvő, de még mindig dokumentumjáték/felolvasóest vizeiről a kívülről szöveget tanulós, még ha csak kezdetleges formában de színházi eszközöket felvonultató, színpadrendező, jelmezbe bújós korszakba. Természetesen volt még hová fejlődni.

A Dreyfust közvetlenül megelőző 2006-os évfordulóra készült ’56-os perjáték bevitt bennünket az Aula Magnába, amit akkor még csak Díszteremként emlegettünk. És mint utóbb kiderült, ez nem egyszeri alkalom volt, hanem azóta vendégelőadásainkat leszámítva az egyetem keretein belül már megszokott dolog, hogy az PK a díszteremben ad elő.

A Dreyfus per nem csak az előbbiek megőrzésében, konzerválásában segített, mintegy folytatta a szokás kialakítását. De még egyet lépett előre.

A korábbi perek kooperatív vagy mozaikszerű szövegkönyvírása, immáron véglegesen átadta helyét a szövegkönyvírói koncepciónak, az egységes perjáték-elképzelésnek. Már nem a jelenetben szereplők írták az adott jelenet szövegét, nem alkotói csoportokra volt bízva a munka, nem is kész műből merítettünk, nem feldolgoztunk. Hanem érvényesült (a történelmi hűség és szakmaiság mellett) egy kutatói munka eredményeképpen létrejövő, valahonnan valahová ívelő, szerzői, alkotói, rendezői, dramaturgiai koncepció. Egy elképzelés melyet papírra majd színpadra kellett vinni.

Az utóbbi évek eseményeit visszapörgetve tulajdonképpen itt léptünk rá arra az útra, amelyen több-kevesebb kitérővel mindmáig haladunk. Itt kezdett el formálódni a Perjátszó Kör kutatómunkája, alkotói tevékenysége olyan formában, hogy az elkészülő szövegkönyv első nyers változata többnyire egy ember munkájához kötődik, aki a PK elveihez hűen ötvözi a jogot a játékkal. Természetesen továbbra sem szűnt meg az a hagyomány, hogy a kész színre vitt darab már a csapat érdeme.

De a Dreyfus per mindenképpen fontos állomás volt, hogy a „Társulat” egy magasabb szintre lépjen, vagy legalábbis felcsillanjon a lehetőség.

Hogy ezt épp egy koncepciózus kémbotrány feldolgozásával tettük meg, mely bővelkedett cselszövésben, árulásban, koholt bizonyítékokban, irodalmi hévben, felbolydult közvéleményben, botrányban, és összeesküvés-elméletekkel volt tarkítva… Véletlen? Aligha.

Laczó Balázs

Indulunk a Pannon UniFest-en! :)

A jubileum nem csak az évek száma miatt mérföldkő számunkra: most érkezett el az alkalom, hogy a Perjátszó Kör egy versenyben is megméresse magát.

Október 17-én, szombaton, 17:00-kor lépünk fel a Pannon UniFest zsűrije előtt, egyetemi színpad kategóriában.

Szurkoljatok nekünk! :)

Ha valaki pedig épp arra jár, meg is nézhet minket (regisztráció ellenében) és többi kategória indulóit is. :)

Helyszín:
Latinovits - Bujtor Játékszín, 8200 Veszprém, Iskola u. 2.

https://www.facebook.com/events/306064082851003/307063482751063/

Regisztráció (már csak 28 hely van)
http://pannon-unifest.com/elte-ajk-perjatszo-kor-eloadasa/

Pannon UniFest
https://www.facebook.com/events/565854700235211/
http://pannon-unifest.com/

A szálemi boszorkányperek és az első igazi felvételi

Nyolc éve a "Szálem" volt az első perjáték, amiben szerepeltem, ezért mindig is a számomra legemlékezetesebb darabok egyike marad.

A Perjátszó Kör ebben a félévben tartott először igazi felvételit. A gólyatáborban elhangzott ismertető felkeltette az érdeklődésem, annak ellenére, hogy nem szerettem volna játszani. A jelentkezési lapon különböző rubrikák szerepeltek a "Milyen szerepben tudnád magad elképzelni" kérdés alatt, így bejelöltem a szövegírót és a kreatív ötletgazdát.  A felvételin kiderült, hogy nincs olyan, hogy valaki nem játszik (ez azóta is igaz, pl. Mariannra a jelmeztervezőnkre is :D). Így hát egyből a színpadra kerültem, szövegkönyvet írnom pedig csak 8 év után sikerült. :D

A felvételi azóta is hasonlóan zajlik, mint akkor, azzal a különbséggel, hogy bemutatkozás után kérünk már egy hozott verset vagy prózarészletet (de azt se küldjük el, aki énekelni kezd. :) ), érvelni pedig megadott témában kell. Ezt követi egy régi dialógusunk párban történő előadása. Ezután a jelen lévő tagok szavaznak arról, kit szeretnének a csapatban látni. Amire az utóbbi években leginkább figyeltünk az a beszédstílus, az improvizációs készség és a jelentkezőkben bujkáló csapatszellem.

Thriller tánctanulás a Halloween bulin

A Szálemi boszorkányperek azt hiszem, nem csak számomra kedves, hiszen a sok női szerep viszonylag ritka jelenség a történelmi perjátékoknál. Sokszor emlegetem az első szerepemet "hörgős földön fetrengésként", hiszen a megátkozott, megszállt fiatal lány karaktere pontosan ezt követelte meg. Nem sejtettem, hogy valamibe, ami oktató jellegű, ennyi sikítás és indulat fér. Nagyon élveztem. :D Ebben a darabban mindenki egy kicsit kitombolhatta magát, boszorkányként, áldozatként vagy véresszájú kihallgatóként. Sötét hangulata pedig tökéletes őszi darabbá teszi a Szálemet, ezért is adtuk elő még kétszer ősszel, egy alkalommal Halloween bulival kísérve.

dr. Sáray Dorottya

Ezerkilencszázötvenhat

"... igazán akkor dőlt el a PK színjátszáshoz közelítő perjátszási stílusa, amikor 2006-ban 1956 50. évfordulójára készített "1956" c. 2 felvonásos perjátékunkra a dékántól megkaptuk az Aula Magnát. Tudtuk, ha ez az előadás sikeres lesz, akkor innentől kezdve ezt a termet megszerezhetjük folyamatos játszóhelynek. És sikerült...A nézők között volt több '56-os veterán is  (akiket meghívtunk) és nemcsak ők könnyeztek az előadás végén…”  (Kisteleki Károly)

Négy évvel később, a forradalom 54. évfordulója alkalmából is felkért minket a karvezetés, hogy a kari megemlékezést színesítve adjuk elő újra a darabot.

Danton, "A Perjátszó Kör frenetikus előadása"

Egy 2006-os Jurátus cikk Danton perének első előadása utánról:


"Danton

A Perjátszó Kör frenetikus előadása

A márciusi Danton-előadás oly sikeres fogadtatásban részesült, hogy meghívták a Kört a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának Dísztermébe egy újabb előadásra. Így, aki esetleg lemaradt a múltkor, vagy még egyszer élvezni szeretné a tagok csodálatos játékát, jöjjön el május 10-én, szerdán este 6-ra a PPKE-JÁK Dísztermébe.

Az újabb előadáson ismét hallhatjuk Danton (Vajda Viktor) és Robespierre (Laczó Balázs) beszélgetését egy üveg bor társaságában, láthatjuk, ahogy Saint-Just (Nyitray Zsuzsi) feltüzeli a népet. Végigkövethetjük Fouquier (Millen Csaba) és a bíróság (Faragó Andi, Ferenczi Márti, Hidvégi Fanny, Rigó Balázs) törekvését arra, hogy semmiképpen ne hagyják szóhoz jutni Desmoulins-t (Szigeti Tamás) és Dantont, aki a nyilvánosságot (Gedeon Vali) hívva segítségül próbál segíteni helyzetükön. Újra nevethetünk a kurtizánok (Bárdos Dóri, Dóri Xénia) és a házvezetőnő (Koszta Dalma) „kedvességén”.

A Perjátszó Kör tagjai az előadás előtt már hónapokkal elkezdik a megbeszéléseket. Először könyvek garmadáját elolvasva, filmeket megnézve hangolódnak rá a témára.

A háttéranyagok áttanulmányozása után következik az előadás felépítése: honnan induljon, hol végződjön? Ez Danton előadásánál különösen problematikus pont volt, hiszen Danton pere csak egy szelete volt a francia forradalomnak. S az sem elhanyagolható tény, hogy utána gyilkosait, Saint-Just-öt és Robespierre-t is kivégezték.

A per menetének kialakítása után következett a szövegkönyv megírása. A szövegkönyvé, mely úgy formálódott az előadás pillanatáig, ahogy maguk a szereplők azokká, akiket játszottak.

A megbeszélésekkel párhuzamosan alakult a színpadkép. Ez egy nagyon sarkalatos pontja volt az előadásnak: a kör tagjai több színházi elemet szerettek volna bevinni műsorukba. A terem átrendezésével a per résztvevőivé tették a közönséget, melynek soraiban szereplők is ültek. S az is szembetűnő lehetett a rendszeres perjátszó köri előadásokra járóknak, hogy több kelléket, trükköt használtak.

Szintén a teátrális jelleget volt hivatott hangsúlyozni a dinamikus kezdés is. A darab gördülékeny menetéhez elkerülhetetlen volt a mozgáspróba: hiszen ezzel lett egésszé a színpadkép.

Az olvasópróbák, a jelenetek többszöri elpróbálása után már minden készen állt arra, hogy a közönség is láthassa munkájuk gyümölcsét.

Percekkel az előadás kezdete előtt már hosszú sorok kígyóztak a terem előtti folyóson, míg bent utolsó simításokat végeztek a „perjátszókörösök” a díszleten. Majd kinyíltak az ajtók… Akiknek szerencséjük volt, helyet is kaptak. Annyian jöttek el az előadásra, hogy többen az ajtóban rekedtek. De biztosan megérte eljönni, hiszen a szereplők olyan alakítást nyújtottak, mely nem egyszer a Kör tagjait is lenyűgözte. S a közönségre sem volt panasz, nevettek, megrökönyödtek, s a darab végén percekig tapsoltak.

Mindezek miatt pedig, akik nem látták, az ajtóban rekedtek, vagy újra látni szeretnék, jöjjenek el a Pázmány P. Kat. Egyetem Dísztermébe! Május 10-én 18h-kor újra felcsendülnek a forradalom hangjai!

Gedeon Vali  "

A perjátékot 2012 őszén újra előadtuk, Marie Antoinette élete és pere után, a francia forradalomról szóló tematikus félév keretében.

Cromwell fiktív pere – a második per margójára

Cikk az első évekből egy alapítótagunk tollából:

Az első sikeres perünket követően, melyben Nyitray Zsuzsi Jeanne d’Arc szerepét játszotta el, talán még több kérdés kavargott bennünk, mint a Perjátszó Kör megalakulásakor. Hiszen egy sportból vett hasonlattal élve: a sikert könnyebb megszerezni, mint megtartani. (Akkor még nem is sejtettük, hogy a sportban egy másik fogalom az utánpótlás megszervezése is mekkora feladat és kihívás. Ma már a több tagfelvételen is túl van a Kör.)   Vajon lesznek-e legalább annyian, mint első alkalommal? Lesz-e visszatérő vendég? Melyik irányba menjen az (egymás közt csak) PK tovább? Milyen arányban legyen színi és milyenben dokumentarista? Ezek mellett a kérdések mellett természetesen a szokásos mit játsszunk, ki milyen szerepet kapjon, mikor adjuk elő kérdéseket is meg kellett válaszolnunk.

Nem sok, de pár rendező elv azért volt (van) a PK működésében is. Ilyen például, hogy igazodunk az adott félév egyetemes jogtörténeti témáihoz, hiteles történelmi forrásokból, tanulmányokból készül a forgatókönyv, mindent demokratikusan megbeszélünk, eldöntünk, és tanárunk, Kisteleki Károly is csak primus inter pares. Akkoriban mér a darab végén hozzávetőlegesen 15 perces vita, megbeszélés is volt az adott korról, amiben a közönség kérdezett és a szereplők pedig válaszoltak.

Mint a történelemből tudjuk, Cromwell természetes halállal halt meg, nem pedig egy per ítélete következtében. Mégis valahogy úgy éreztük, hogy az ő személyisége megfelelő egy perhez. Természetesen ez a történelmi csúsztatás, tehát maga a per, kizárólag egy módszer volt arra, hogy Cromwell összetett személyiségét bemutassuk. A cím és a plakát is felhívta viszont a per fiktív, kitalált voltára a figyelmet, tehát elkerültük saját perünket a jogtörténeti tanszékekkel…

A per a már említett fiktív jelleg mellett más szempontból is rendhagyó volt, mivel nem volt benne főszereplő, illetve három is volt. Cromwell történelmi szerepéről, tulajdonságairól, erényeiről, lehetőségeiről és vívmányairól azóta is ádáz viták folynak a történészek között. Szerencsére ezeket a vitákat nem nekünk kellett eldönteni, viszont az a jogos követelmény merült fel, hogy valamelyik rendező elvnek szerepelnie kell a perben, illetve ha ki is hagyjuk nagyon meg kell indokolnunk, még ha a fiktív volta miatt a per úgyis csak kitaláció. Végül úgy döntöttünk, hogy Cromwell általunk legfontosabbnak ítélt személyiségi vonásait, tetteit, „bűneit”, vívmányait három személyiség, három szerep köré csoportosítjuk. Sorban: Cromwell, a puritán ember, ahol a vallási kérdéseken volt a hangsúly, Cromwell, a Lord Protector, ahol az alkotmánytörténet és Cromwell, a politikus, ahol az intrikák alkották a vezérfonalat a per során. Természetesen a vádpontokat is e személyiségek köré csoportosítottuk. A szerepeket Laczó Balázs, Szigeti Tamás és Vajda Viktor játszotta el (ebben a sorrendben). A vád, mint még megannyiszor a perek során, Millen Csaba szerepe volt. A bírák Faragó Andi, Ferenczi Márti, Rigó Balázs voltak, míg a tanúkat Hidvégi Fanny és Nyitray Zsuzsi játszották el.

A jobb követhetőség érdekében a per előtt kiosztott tájékoztatón, amin a szereposztás és egyéb információ található, a legfontosabb eseménytörténeti adatok, fogalmak és források is fellelhetőek voltak. Ezt a hagyomány azóta is fenntartjuk. A per végén az ítéletet igazi angolszász módszerrel hozták meg a bírák. A nézőközönség az esküdtszék szerepét töltötte be, és míg ők meghozták a döntést, addig a bíróság visszavonult, majd a döntéshozatal után az esküdtszék, tehát a nézők szavazata, illetőleg felelős döntése alapján meghozta ítéletét.

Oliver Cromwell pere sok kérdéssel kezdődött, a kérdésekre a válaszok megnyugtatóak voltak; telt ház, pótszékek, visszatérő tanárok, diákok, (természetesen együtt, V.I.P. helyek nélkül nézték az előadást), a színpadiasság sem ment a történelmi hitelesség rovására, a forma nem ölte meg a tartalmat, sőt… A fenti kérdések minden darab előtt újra és újra felmerülnek, ez így is van rendjén. Hiszen, ha nem merülnének fel, a darab rutin lenne, egy feladat, amit el kell végezni, de felmerülnek, még ha más-más hangsúllyal is, és minden egyes alkalommal, amikor a nézők között meglátom Steiger Judit tanárnőt, tudom, hogy ő sem rutinból jön el az előadásra, immáron négy éve.

Rigó Balázs

                   

PK - a kezdetek, Jeanne D'Arc pere

Emielőtt egyenként felevenítenénk a perjátékainkhoz kapcsolódó legfontosabb emlékeket, szót kell ejtenünk arról, hogyan is indultunk. :)

Az egész Kisteleki Károly "A fasiszta államkormányzatok Európában" című szemináriumán indult, 2005 tavaszán.

"Az utolsó órán, a jegybeírás alkalmával szóltam annak a 7 embernek, aki a Nürnbergi perből csinált egy dokumentumjátékot, hogy "lenn-e kedvetek csinálni a jövőben egy Perjátszó Kört?". A PK elnevezés abban a pillanatban jutott az eszembe és akkor még nem tudtam, hogy pontosan mit szeretnék csinálni velük, csak azt, hogy folytassuk azt a valamit, ami ígéretes volt. Ők akkor igent mondtak a folytatásra. Igazán nem voltam biztos benne, hogy szeptemberben is ilyen lelkesek lesznek, de amikor szeptemberben írtam nekik, lelkesek voltak. :-) Így kezdtük el csinálni a Jeanne D'Arcot, ami - és az utána következő Cromwell is - még egy olyan dokumentumjáték-szerű performansz volt, ahol power pointos történelmi háttér, filmrészlet is volt és a színházi jelleg még korlátozottan érvényesült. A perjáték végén pedig az én vitavezetésem mellet a közönséggel beszélgettünk a darab által felvetett kérdésekről. Ezek az a perjátékok még az A/14-ben voltak, ahol most általában próbálunk."

A Perjátszó Kör 10 éve számokban

A Perjátszó Kör idén ünnepli a 10. születésnapját. Ez alkalomból szeretnénk ebben a cikkben az elmúlt 10 évet rendhagyó módon, számokban bemutatni. ;)

• A PK a 10 év alatt 17 különböző perjátékot mutatott be.
• A perjátékaink közül csak egy foglalkozik polgári perrel, 16 pedig büntetőperekkel.
• A 17 darabot összesen 54 alkalommal adtuk elő.
• Eszerint a csatakiáltásunk 53-szor hangzott fel, egyszer egy előrébb hozott fellépés előtti nagy kapkodásban elfelejtettük. :$
• 54 szereplésünkből 17 volt vendégszereplés, amikor külső helyszínre hívtak meg minket.
• Jelenleg 30-an vagyunk aktívak, néha alig férünk el a színpadon. :D

• Eddig összesen 69 tagunk volt.
• Ebből 30 férfi és 39 nő.
• Ennek a létszámnak az eléréséhez az alapítás óta 11-szer kellett tagfelvételt tartanunk.
• Ebből 9 már hivatalosan meghirdetett felvételi volt, ahol a meglévő tagok feladatok alapján, szavazással választottak.
• Erre persze nem azért volt szükség, mert a 10 évünk alatt a színpadon több tucat „haláleset” történt (össze se tudtuk számolni). :P
• 3 éve bővült a csapat egy jelmeztervezővel, azóta 100-120 méter anyagból készített nekünk jelmezeket.
• Amióta nagy hangsúlyt fektetünk a színpadi frizurákra is, hozzávetőleg 16 csomag hajtűt és hullámcsatot használtunk el.
• Az előadások előtt biztos, hogy együttesen felfaltunk már több mint 30 kiló Túró Rudit. :D

"Csomagoljunk a PK-s srácoknak egy kis ajándékot!"