Az erkölcstelenség és káromkodás korszaka - Az Al Capone akta

Nehéz kiemelni, miért is volt fontos és komoly darab, de az biztos, hogy az egyik legelső darab volt, ami számos (pontosan nem is tudom már, hányszor állítottuk színpadra) teltházas előadást megért, de mindenképp az első volt, ahol egy alkalommal előzenét és egy énekes dalt is alkalmaztunk a jelenetek átvezetéseinél -ami külön kihívást jelentett, tekintve, hogy három nappal az előadás előtt a kerettörténetet adó, szerepe szerint bárzongorista (való életben zenész) bejelentette, hogy ő valójában sosem tanult zongorázni, mégis zseniálisan lehozta a feladatát-, majd egy alkalommal első ízben az előadásaink közül táncbetétet is tartalmazott. 

Pár év távlatából az ember már nevetve emlékszik vissza az olyan, akkor váratlan és meglepő helyzetre, minthogy a főpróbán sikerült az asztalról ledobni egy kristálypoharat a baseball ütővel, vagy akár arra, hogy az első felvonás végén technikai okok miatt az előtte fél perccel mentálisan összeomló főszereplő feláll a színpadon, és kedélyesen bejelenti, hogy 10 perc szünet következik. Az persze vitathatatlan, hogy mindenki jól érezte magát ebben, az átlagostól a téma és korszak sajátosságai miatt jóval kötetlenebb darabban, ahol a hölgyek is örömmel jelentkeztek táncosnőnek, a férfiak pedig napokig játékfegyverekkel rohangáltak az egyetem épületében.

dr. Berecz Sándor

2011

2014