Angyal István személye és forradalmisága

Hithű kommunista volt, mégis a forradalom első napjától kezdve harcolt a felkelők oldalán, azért, hogy a rosszul működő rendszer helyén megvalósulhasson a valódi osztályegyenlőségre alapuló, igazságos társadalom. Idealizmusa egészen 1958-as haláláig elkísérte. 

Angyal István 1928. október 14-én született Magyarbánhegyesen, egy békés megyei zsidó kisiparos és kiskereskedő családban. 1944-ben édesanyjával és egyik nővérével Auschwitzba, az ottani megsemmisítő táborba hurcolták. Miután lánytestvérét – sikertelen szökési kísérlete után – az egész tábor szeme láttára felakasztották, a németek édesanyját is megölték. A családi és történelmi tragédiát átélve, a holokausztot túlélve kereste a helyét a háború utáni Magyarországon.

Miután hazakerült, tulajdonképpen törvényszerű volt, hogy a kommunista eszmékben találta meg a reményteli új élet szép jövőt kínáló lehetőségeit – csak úgy, mint a holokauszt túlélőinek jelentős része. Angyal István az ideológiától várta a faji és osztálykülönbségek megszüntetését, bár a kommunista pártba soha nem lépett be. Sikeresen leérettségizett, majd 1947-ben felvették a budapesti egyetem bölcsészkarának magyar-történelem szakára, mivel azonban 1949-ben felszólalt a sokak által támadott Lukács György mellett, ugyanebben az évben eltanácsolták az egyetemről. Ezután kitanulta a lakatos szakmát, és a Budapesti Építőipari Lakatos Vállalatnál helyezkedett el. 1951-ben Dunapentelén már vasbetonszerelőnek tanult, munkájáért a Sztálin Vasmű építésében több, sztahanovistáknak járó elismerést kapott. A nehézipar fejlesztési ütemének visszafogását követően munka nélkül maradt, később a Közlekedési Építő Vállalat alvállalatához került, ahol 1955-től 1956. októberéig építésvezetőként működött.

A megvalósult kommunista-szocialista rendszerből kiábrándult, ugyanakkor továbbra is hitt Marx, Engels és Lenin tanaiban, valamint abban, hogy alulról szervezve létrejöhet a „demokratikus”, igazságos társadalom, jóllehet a demokráciát – mint a forradalom sodrában is kiderült – nem többpártrendszerrel képzelte el. Ott volt a Petőfi Kör vitáin is. De ő nem reformokban gondolkodott: várta a tisztító vihart, a forradalmat. Ez a magyarázta annak, hogy már a forradalom első óráiban ott volt a felkelők között, fegyvert fogott, életét kockáztatta álmai megvalósításáért, amelynek eszközét látta a népfelkelésben.

Angyal István a forradalomban az első naptól kezdve aktívan vett részt. A Tűzoltó utcai fegyveres felkelők parancsnoka lett. Csoportjával eredményesen harcolt a megszállók ellen, rengeteg tankot és páncélozott kocsit sikerrel semmisítettek meg. Fellépett az egyéni terror ellen, huszonnégy ávós sorkatonát őrizetbe vett és etetett a forradalmi napokban. Azok a kommunista funkcionáriusok, akik ezt tőle kérték, házuk elé védelmet kaptak. Angyal felajánlotta a kormánynak, hogy csoportjával támogatni fogja a jobboldali erők elleni harcban. November első napján arra kérte fel Kádár Jánost, hogy másnap jelképesen vegye át tőle csoportja vezetését. Az újonnan megalakult MSZMP első titkára ezt megígérte neki, de ígéretét nem teljesítette. A szovjet invázió után a Tűzoltó utcaiak november hetedik napjáig folytatták a fegyveres ellenállást. Ezt követően Angyal István a Péterfy Sándor utcai kórházban rendezkedett be, ahol röplapok írásával és sokszorosításával foglalkozott. November 16-án razziát tartottak a kórházban. Angyal a letartóztatások hírére a helyszínre sietett, hogy tiltakozzon bajtársai letartóztatása ellen.

A forradalmat követő megtorlás áldozata három tárgyaláson állt bírái előtt. Angyal Istvánt az első tárgyalás után emelték ki eredeti vádlott társai közül, amikor is a Tűzoltó utcai felkelőcsoportban játszott vezető szerepe került előtérbe. Mint „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetője”, a halálos ítélet elkerülhetetlen volt számára. Vállalta a sajátkezű, rendőrségen lejegyzett vallomásaiban leírtakat. Nem vádolt senkit, magát sem védte, de kiállt a forradalom mellett, és erkölcsileg akart bírái, a forradalmat eltipró régi-új hatalom fölé nőni.

Angyal Istvánt a budapesti Gyűjtőfogház udvarán akasztották fel 1958. december 1-jén.

Simon Miklós

1956 és az ELTE ÁJK

Az előadásunkban látható egyik per, az "Egyetemisták pere" ugyan fiktív szereplőkről szól, ám a jogi egyetemisták forradalom során ellátott valós tevékenységén alapul. Miként vett részt karunk a forradalomban? Ezt mutatja be Varga Sébastien írása.

Egy ügynökjelentés tanúsága szerint az egyetemen már október 20-tól folytak forradalmi jellegű előkészületek. Megalakult az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottsága, amelynek elnökévé Nizsalovszky Endrét választották, aki 1956. október 20-án a bizottság ülésén új tudománypolitikai programot vázolt fel, és kiállt a korábban bebörtönzött vagy elhallgattatott professzorok rehabilitációjáért. Így többek között sürgette több olyan személy rehabilitációját, akiket évekkel előtte eltávolítottak a közéletből. Október 23-án délelőtt, a kialakult bizonytalan helyzet miatt az ELTE Rektori Tanácsa foglalkozott a délután három órára tervezett felvonulással. Megállapította a következőt:

 „Az Egyetem Rektori Tanácsa azt tartja helyesnek, ha az egyetem állami, párt- és DISZ-szervei egyaránt részt vesznek ezen a megmozduláson, és igyekeznek befolyásukat úgy érvényesíteni, hogy az helyes követelések irányába hasson, és ne adjon teret sem jobb, sem bal felé semmiféle kilengésnek (…) A felvonuláson az egyetem vezetése – a rektorral az élen – részt fog venni.”

A jogi karról felvonulók csapata a műegyetemisták vezette felvonuláshoz csatlakozott, s később több joghallgató is velük keveredett a tömegtüntetésbe. Közülük Őri Ambrus a Rádiónál vesztette életét. A felvonuláson oktatók is részt vettek.

A következő napoktól, az épület központi fekvése miatt is, a jogi kar fontos események színterévé vált. Október 25-én este a Műszaki Egyetem Bartók Béla úti kollégiumában megalakult az összes budapesti és vidéki egyetem politikai képviseletét ellátó Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, amely hamarosan a pesti diákság politikai központjává vált. A hallgatókat Pozsár István irányította, s a vezetőségben szerepet kapott a forradalomban mindvégig aktívan részt vevő Grúber László joghallgató is, aki később végleg elhagyta az országot. Mivel Pozsár nyíltan kommunistának vallotta magát, a forradalom idején többször is szembekerült a jogászokkal, így többek között Garamvölgyi Zoltánnal, a Szovjet Jogi Tanszék tanársegédével. Bár a bölcsészkari nemzetőrséget csak október 28-án szervezték meg, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság küldöttsége, már október 26-án felvette a kapcsolatot Kopácsi Sándorral, Budapest rendőrfőkapitányával, akivel a hallgatók felfegyverzéséről és a nemzetőrség megalakulásáról tárgyaltak. A küldöttség tagja volt többek között Garamvölgyi Zoltán, és Markovits Kálmán joghallgató is. Mivel az ELTE Katonai Tanszéke a Szerb utcában, az Állam- és Jogtudományi Kar épületében működött, a nemzetőrség megszervezése után itt fegyvereket is szétosztottak, az épület kapujában pedig felfegyverzett ifjak álltak őrséget. A „KUN LAJOS” fedőnevű ügynök jelentése szerint:

„Első teendőjük a fegyveres őrség megszervezése volt, amely két részből állt: épületőrség és külső egységek. A külső egységek a városban cirkáltak. Igen szigorú katonai fegyelmet hirdettek, és volt az egyetemen egy konyha is, ahol élelmezték a bent lévőket. Az élelmet vidékről hozták. A Forradalmi Bizottmányt ki akarták bővíteni évfolyamonként egy hallgatóval, de ezt már időhiány miatt nem tudták teljesíteni.”

 Az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság felvette a kapcsolatot a különböző harcoló csoportokkal, s a bizottság rádióadóján keresztül jelentős propagandát fejtett ki:

 „Többek között felhívták az oroszok figyelmét arra, hogy nem fasisztákra, hanem munkásokra és diákokra lőnek. Ennek megszervezésében jelentős érdemei voltak a ma már Bécsben élő Markovits Kálmán joghallgatónak.”

A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának október 28-i megalakulásáról az Egyetemi Ifjúság november elsejei száma tudósított. Az ELTE jogi karán életre hívott szervezethez mindhárom karról csatlakoztak tanárok, akik Ádám György vezetésével egyhangúlag elfogadták a Bartók Béla úti kollégiumban alakult Egyetemi Forradalmi Bizottság programját, s vele a későbbiekben is folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Egy felszólaló javaslatára külön pontként felvették a programba az ifjúság kérését: az ENSZ az országgyűlési választásokhoz küldjön nemzetközi bizottságot, amely felügyeli a szavazás szabad és titkos voltát. Röviddel a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának megalakulása után Ádám György vezetésével küldöttség kereste fel Mindszenty Józsefet. A csoport tagja volt egy római katolikus pap, Kardos László és Mikó János levelező joghallgató, aki nem sokkal később a Forradalmi Diákbizottság gazdasági ügyeinek intézését vette át. A küldöttség azt szerette volna megtudakolni, hogyan viszonyul a bíboros a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának nyilatkozatához, csatlakozik-e hozzá a római katolikus papság. Megpróbálták rávenni Mindszentyt, szólaljon fel az önbíráskodás ellen. A bíboros nem utasította el őket, de kötelező ígéretet sem tett; azt válaszolta, hogy előbb tájékozódnia kell az eseményekről. A jogi karon a forradalmi eseményeket a Magyar Jogtörténeti Tanszék, és benne Révész László szervezte mind a hallgatók, mind az oktatók körében. Ez utóbbiak közül kiemelendő szerepet játszott Garamvölgyi Zoltán, Baráth Lajos, Moess Károly, Földvári Béláné, Brósz Róbert, Csizmadia Andor, Asztalos István és Németh János. A hallgatók közül Forintos György,Töttössy Zsolt és Karátson Gábor ez idô tájt Révész vezetésével orosz katonák tájékoztatására szánt orosz nyelvű röpcédulákat és plakátokat gyártottak a kar épületében. Forintos visszaemlékezése szerint:

 „Megpróbáltuk elmagyarázni, hogy mi volt ez a felkelés, hogy a Rákosi-rendszer, és nem a szovjet ellen irányult, hogy ez nem ellenforradalom volt, és tévedésből küldték ide őket Szuez helyett.”

Kapuzárás után többször is előfordult, hogy plakátgyártás végeztével a fiúk az egyetem épületének Szerb utcai frontján, több méter magasból ugráltak ki. Október végén Töttössy Zsolt és társai létrát szereztek, és a dékáni hivatal homlokzatáról Töttössy leverte az ötágú csillagot. A Jogi Kar Révész László irányításával tartott intenzív kapcsolatot a csepeli és az újpesti munkástanács vezetőivel. A Révész köré gyűlt joghallgatók fontos vezető tisztségeket töltöttek be a MEFESZ-bizottságban.

Felhasznált irodalom:

ARGEJÓ ÉVA: Az 1956-os forradalom és megtorlás az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 2010

Rendhagyò előadàs - Ilyen még nem volt!

Egy nagyon megtisztelő kooperciònak köszönhetően ùgy adjuk elő a Marie Antionette élete (és pere) cìmű perjàtékunkat, mint még soha ezelőtt.

A vàltozàs oka a sok rajongòi panasz, amik a műfajhoz méltatlanul unalmasnak ìtélik perjàtékaink per részét. A közgyűlés ùgy hatàrozott, hogy a nézői elégedettség fokozàsa érdekében a Marie Antionette életében nem lesz többé per. Azonban senki ne csüggedjen a csökkent jàtékidő miatt.

Màrcius òta nagy sikerrel fut az Operettszìnhàzban Michael Kunze és Lévay Szilveszter musicalje, a Marie Antoinette. Ezt az egybeesést kihasznàlva, a szìnhàz néhàny szìnésze vàllalta, hogy musicalbetétekkel tölti meg a per nélkül maradt màsodik felvonàst.

"Mindig örömmel tölt el minket, ha olyan tehetségeket tàmogathatunk, akik komolyan foglalkoznak a szìnhàz vilàgàval, és egy ùjfajta megközelitésben teszik azt elérhetővé a közönség szàmàra. A Perjàtszò Kör neve néhàny éve màr nem ismeretlen a szakmàban, mivel a darabot 2013-ban a Latvériai Művészeti Alap a legjobb vizuális effektek díjjal jutalmazta, de màig sajnos még nem làttam őket jàtszani. Ezért különösen örülök ennek a példàtlan együttműködésnek, amit szìnészeink is a legnagyobb örömmel vàllaltak." - nyilatkozott az indexnek Lőrinczy György, az Operettszìnhàz ùj főigazgatòja.

Hogy kik és melyik dalokat fogjàk előadni, legyen meglepetés, de annyit elàrulhatunk, hogy hatalmas izgalommal készülünk mindannyian.

Mindenkit szeretettel vàrunk Április 20-án, az előadàs tovàbbra is ingyenes, a befolyt összeget tovàbbi darabok pertelenìtésére fogjuk fordìtani.

                       
                         
                          
                                                 
                                                                                                                                                   UPDATE:  Elnézést kérünk mindenkitől, aki a dátumot nem figyelve elhitte a promó team komisz áprilisi tréfáját. Aggodalomra semmi ok, a cikknek természetesen egy szava sem igaz, a per marad. :)