Rólunk

Mi az a Perjátszó Kör?
A Perjátszó Kör az ELTE ÁJK hivatalos, kifejezetten perek előadására specializálódó színjátszó társulata, ami tavaly lett 10 éves, de még ennél sokkal több is! Olyan lelkes baráti társaság, befogadó művészi közösség, ahová szívesen megy az ember egy fárasztó egyetemi nap után, hogy kiélhesse a kreativitását és tehetségét.
Az alábbi jubileumi videó is sokat elárul rólunk:

Mit csinál a Perjátszó Kör?
Egy félév alatt két előadást viszünk színre az egyetem Dísztermében (Aula Magna), amelyekben történelmi személyiségek nevezetes pereit dolgozunk fel, továbbá időnként vidéki egyetemeken és híres intézményekben, rendezvényeken is fellépünk. A perjáték a perszimuláció és a színjátszás olyan egyedi egyvelege, amit egyesületünk egyedül képvisel egész Magyarországon.

Kik a Perjátszó Kör tagjai és én hogy lehetek az?
A társulat tagjai többségében az egyetemen tanuló diákok, de a csoportot színesítik olyan végzett jogászok is, akik egykor szintén az ELTE ÁJK-n tanultak. A Kör leendő tagjait több körös felvételi alapján veszi fel, amelynek időpontját előzetesen meghirdetjük az interneten. Figyeljétek a Perjátszó Kör hivatalos Facebook oldalát (www.facebook.com/perjatszokor/)! :)

Miért jelentkezzek a Perjátszó Körbe?
Mindenképp jelentkezz, ha szeretnél egy jó hangulatú és lelkes, nyitott közösség tagja lenni ahol igazán önmagad lehetsz, ahol maradandó és értékteremtő munkát tudsz végezni az egyetem falai között, kiélni a benned szunnyadó kreativitást, továbbá ha szeretnéd fejleszteni az előadói készségeidet! Az egyesületben kipróbálhatod magad szövegkönyvíróként, színészként, díszlet és jelmeztervezőként, de a lehetőségek tárháza végtelen!

Sorozattalanul - egy "törzsnézőnk" gondolatai

A jogászi pálya nagy hátulütője, hogy soha többé nem tudsz egy jogi témájú filmet nyugodtan végignézni. Sorozatot meg pláne. Sokunkat motivált egy-egy sorozat vagy film, hogy jogi pályára lépjünk. Ki ne akarna a tévés ügyvédekhez hasonlóan az igazság elszánt harcosává válni? Ki ne akarna könnyfakasztó perbeszédeket mondani, vagy indulatosan asztalt csapkodva tiltakozni?

Aztán jön az első év az egyetemen, ahol az igazságszolgáltatásról megtudjuk, hogy valójában jogszolgáltatás. És Iustinianus semmiképp sem hasonlít a tv-ben látott igazság szenvedélyes bajnokaira. De majd a másodév! Akkor majd biztos közelebb kerülünk a hőn áhított gyakorlathoz! Hát... inkább csak részben. Mert szépen lassan rá kell döbbennünk, hogy az igazság harci zászlaja, amit lengetni kívántunk rengeteg eljárási és formai szabály alá van temetve, amin átrágni magunkat cseppet sem hasonlatos egy diadalmenethez. És azt is megértjük - szépen lassan- , hogy ez így valahol talán szükségszerű is, és valahol rendben is van ez így. Hát ennyit az igazság harcos bajnokairól...

Mondhatnánk, hogy legalább a sorozatok és a filmek megmaradnak a lelkünk mélyén megbúvó idealista forradalmárnak, de NEM. Mert ha egy joghallgató, aki túl van a harmadéven, már csak veszekedni tud a képernyővel, hogy ez nem is így van, a perbeszédet nem lehet félbeszakítani, nem lehet az eljárási szabályoktól ennyire eltérni, nem is erre kellene hivatkozni, hiszen hiányoznak a kötelező formai kellékek, vagy a jogalap és a tárgyalást sem berekeszteni szokták, akármilyen jól is hangzik.

Ezt a tátongó űrt tölti be a Perjátszókör, ahol végre izgulhatunk egy-egy jó ügyért, drukkolhatunk a fifikás ügyvédnek vagy ügyésznek, aggódhatunk az ártatlanokért és az igazságért, és mégse zökkenünk ki a történet sodrásából egy-egy szakmai melléfogás miatt. És ami a legfontosabb, egyszer sem kell felhúznunk magunkat azon, hogy az ártatlanság vélelme helyett az ártatlanság védelmére hivatkoznának a színpadon.

Petrás Lilla Noémi

Születésnapi köszöntő és Az Eichmann dosszié

Születésnapi köszöntő

Ha egy asszociációs játékban merülne fel a Perjátszó Kör, nekem elsőként a sokszínűség jutna eszembe róla. Ez a tulajdonság véleményem szerint mind a csapat tagjaira, mind a méltán népszerű előadásokra igaz. A próbák és egyéb közös programok, utazások üde színfoltot jelentettek, így utólag egyértelműen meg tudom állapítani: nem véletlenül fogott meg már tizenkettedikes koromban, az érettségi előtt állók számára rendezett nyílt napon ez a közösség, s nagyon jól tettem, hogy az egyetemre történő felvételemet követően – kitartva a korábbi elhatározásom mellett - jelentkeztem a Perjátszó Körbe. :) Igazán pozitív élmény volt számomra, hogy az első pillanattól fogva a csapat teljes értékű tagjának érezhettem magam, mindenki érdeklődő és közvetlen volt, s ez bizony nagyon sokat jelent egy megszeppent elsőéves hallgató számára. :) Sok szeretetet, időtálló barátságokat kaptam itt, rengeteg vidámságban lehetett részem, ráadásul a híres-hírhedt perek részleteinek megismerése, a bírósági jelenetekben való fellépés, helytállás a szakmai fejlődést is elősegíti, szóval a kellemes és a hasznos bámulatos módon együtt jár, ha e csapat tagja az ember. :)

A PK-s éveim során előadott darabjaink mindegyikében örömmel szerepeltem, függetlenül attól, hogy pletykás nőt vagy forradalmár férfit, angyalt vagy embert, szakmailag testhez álló vagy épp attól teljesen független karaktert kellett megformálnom. Valamennyi előadásunk emlékezetes marad tehát számomra, de ezek közül is kiemelkedik az Eichmann-per, amelyet elsőként az egyetemünk dísztermében, teltház előtt vittünk „színpadra”. A darab témájából következően már a próbák alatt éreztük, hogy ezúttal igazán nagy a felelősségünk, hogy alázatosan és komolyan kell venni a szerepünket a rendkívül igényesen összeállított szövegkönyv üzenetének közvetítése érdekében. Én narrátorként vettem részt az előadásban, de nagyon tetszett ez a feladat, még ha nem is bizonyult annyira egyszerűnek, mint ahogy talán elsőre tűnhet. Így még jobban figyelemmel kísérhettem a bravúros előadást, a főbb szerepeket alakító Laczó Balázstól és Vajda Viktortól kezdve egészen a legkisebb szerepeket játszó társaimig (ráadásul, mint tudjuk, valójában nincs kis szerep :) ); természetesen mindenki együttműködésére szükség volt ahhoz, hogy végül ilyen nagy hatással lehessünk a közönség tagjaira. Sosem felejtem el a meghatódott arcokat (amelyeket narrátorként bőven volt alkalmam szemügyre venni :) ), köztük a családtagjaimét, s a közönség őszinte, elismerő szavai, visszajelzései egyértelműen alátámasztották, hogy a Perjátszó Kör teljes mértékben felnőtt és alkalmas az ilyen súlyú darabok hiteles megjelenítésére is.

Csak így tovább, Perjátszó Kör, nagyon sok boldog születésnapot kívánok! :)

Szeretettel:

Takács Fruzsi

Jean Calas pere - Újoncélet a PK-ban

Jean Calas pere amúgy is fontos mérföldkő volt a jog történetében, de nekem van egy másik okom is, hogy szeressem. No, nem szegény néhai Jean meghurcoltatását, megkínoztatását és megöletését… Kár volt érte, csórikám tudtán kívül a francia vallásháborúk és villongások egyik utolsó híres áldozata lett. Amiért én szeretem ezt a pert, hogy ez volt az első, amelyben a Perjátszó Kör tagjaként részt vettem, és ez nem kisebb eseményen került előadásra, mint a XXIX. OTDK budapesti döntőjén. Ekkor még frissen felvett nyikhaj voltam, így azért eléggé megilletődtem, hogy a nagy öregekkel játszhatok együtt. Jó, azért annyira nem. Elvégre voltam már más csoportokban is újonc, majd tag, majd öreg. Valahol most is épp ez történik… A darabban egy kitalált személyt játszottam, Voltaire és Beccaria bunkó haverját, Giovanottót, aki nem nagyon szagolt hozzá a tragédiához és annak fontosságához. Jó szerep volt, szerettem. Nagyon elrontani se lehetett, az meg, hogy közben ehettünk és ihattunk – mert a beszélgetés természetesen egy kocsmában zajlott –, külön segített nyugodtnak maradnom. Olyannyira megnyugodtam, hogy a darab utáni pakolásban el is kevertem egy fa kínálótálat, amit én hoztam. Valaki nem tudja véletlenül, hol van?

Szedlák Levente

Állófogadás az OTDK-n

A legutóbbi felvételiről, az első szerepeiről és általában újoncévéről emlékszik meg versében Marci is.

Első évem a Perjátszókörben

2014. szeptember elején

a büfé melletti lépcsőn ballagtam el épp.

Pillantásom egy hirdetésre tévedt:

a Perjátszókör tárt karokkal vár téged!

Csak olvastam és olvastam a sorokat,

lehet játékosan tanulni a paragrafusokat?

Ez a gondolat motoszkált bennem,

amíg végül hazakeveredtem.

A jelentkezési lap kitöltése után,

(ami csak pár percet vett igénybe talán)

a felvételin találtam magamat,

ahogy szavalom a kedvenc dalomat.

Ám örülni csak akkor tudtam

amikor nevem meghallottam.

Felvételt nyertek hatan,

köszöntünk titeket a Perjátszóban!

Csütörtökön hatot ütött az óra,

vajon milyen lesz az első próba?

Al-capone akta az étlapon,

ahol én Edwardson bírót alakítom.

A per előtt mindenki nagyon izgatott,

ám a közönség tapssal jutalmazza a csapatot.

A siker megkoronázása végett,

napunk egy beüléssel ér véget.

Az elkövetkezendő napokban

az Eichmann dosszié állt a középpontban.

Majd pár hónap szünet után

Stuart Mária pere a palettán.

Az Anasztázia-rejtély a következő állomás

a nézők epekedve várják a folytatást.

Rengeteg az érdeklődő nem vitás,

regisztrációhoz kötött az előadás.

Az új tanévben fontos dolgot ünneplünk:

10 éves lett hőn szeretett körünk.

Ez alkalomból született –e versike,

Remélem, nem vet meg érte senki se. 

 Kupó Márton

A szálemi boszorkányperek és az első igazi felvételi

Nyolc éve a "Szálem" volt az első perjáték, amiben szerepeltem, ezért mindig is a számomra legemlékezetesebb darabok egyike marad.

A Perjátszó Kör ebben a félévben tartott először igazi felvételit. A gólyatáborban elhangzott ismertető felkeltette az érdeklődésem, annak ellenére, hogy nem szerettem volna játszani. A jelentkezési lapon különböző rubrikák szerepeltek a "Milyen szerepben tudnád magad elképzelni" kérdés alatt, így bejelöltem a szövegírót és a kreatív ötletgazdát.  A felvételin kiderült, hogy nincs olyan, hogy valaki nem játszik (ez azóta is igaz, pl. Mariannra a jelmeztervezőnkre is :D). Így hát egyből a színpadra kerültem, szövegkönyvet írnom pedig csak 8 év után sikerült. :D

A felvételi azóta is hasonlóan zajlik, mint akkor, azzal a különbséggel, hogy bemutatkozás után kérünk már egy hozott verset vagy prózarészletet (de azt se küldjük el, aki énekelni kezd. :) ), érvelni pedig megadott témában kell. Ezt követi egy régi dialógusunk párban történő előadása. Ezután a jelen lévő tagok szavaznak arról, kit szeretnének a csapatban látni. Amire az utóbbi években leginkább figyeltünk az a beszédstílus, az improvizációs készség és a jelentkezőkben bujkáló csapatszellem.

Thriller tánctanulás a Halloween bulin

A Szálemi boszorkányperek azt hiszem, nem csak számomra kedves, hiszen a sok női szerep viszonylag ritka jelenség a történelmi perjátékoknál. Sokszor emlegetem az első szerepemet "hörgős földön fetrengésként", hiszen a megátkozott, megszállt fiatal lány karaktere pontosan ezt követelte meg. Nem sejtettem, hogy valamibe, ami oktató jellegű, ennyi sikítás és indulat fér. Nagyon élveztem. :D Ebben a darabban mindenki egy kicsit kitombolhatta magát, boszorkányként, áldozatként vagy véresszájú kihallgatóként. Sötét hangulata pedig tökéletes őszi darabbá teszi a Szálemet, ezért is adtuk elő még kétszer ősszel, egy alkalommal Halloween bulival kísérve.

dr. Sáray Dorottya

A Perjátszó Kör 10 éve számokban

A Perjátszó Kör idén ünnepli a 10. születésnapját. Ez alkalomból szeretnénk ebben a cikkben az elmúlt 10 évet rendhagyó módon, számokban bemutatni. ;)

• A PK a 10 év alatt 17 különböző perjátékot mutatott be.
• A perjátékaink közül csak egy foglalkozik polgári perrel, 16 pedig büntetőperekkel.
• A 17 darabot összesen 54 alkalommal adtuk elő.
• Eszerint a csatakiáltásunk 53-szor hangzott fel, egyszer egy előrébb hozott fellépés előtti nagy kapkodásban elfelejtettük. :$
• 54 szereplésünkből 17 volt vendégszereplés, amikor külső helyszínre hívtak meg minket.
• Jelenleg 30-an vagyunk aktívak, néha alig férünk el a színpadon. :D

• Eddig összesen 69 tagunk volt.
• Ebből 30 férfi és 39 nő.
• Ennek a létszámnak az eléréséhez az alapítás óta 11-szer kellett tagfelvételt tartanunk.
• Ebből 9 már hivatalosan meghirdetett felvételi volt, ahol a meglévő tagok feladatok alapján, szavazással választottak.
• Erre persze nem azért volt szükség, mert a 10 évünk alatt a színpadon több tucat „haláleset” történt (össze se tudtuk számolni). :P
• 3 éve bővült a csapat egy jelmeztervezővel, azóta 100-120 méter anyagból készített nekünk jelmezeket.
• Amióta nagy hangsúlyt fektetünk a színpadi frizurákra is, hozzávetőleg 16 csomag hajtűt és hullámcsatot használtunk el.
• Az előadások előtt biztos, hogy együttesen felfaltunk már több mint 30 kiló Túró Rudit. :D

"Csomagoljunk a PK-s srácoknak egy kis ajándékot!"

Ezek vagyunk mi! - Dr. Kisteleki Károly

Dr. Kisteleki Károly

Kedvenc...

...szín: hol éppen melyik: most éppen a zöld, a lila, de általában szeretem a színeket, kivéve a feketét, a barnát és főként a szürkét 

...film: Cabaret 

...könyv: Thomas Mann: A varázshegy

...idézet: olyanom nincs

1. Hogyan fogalmazódott meg benned a Perjátszó Kör ötlete?

 Húúú...hát abszolút spontán jött egy "Fasiszta államkormányzatok Európában" c. Fakultatív féléves kurzus végén, amikor a Nürnbergi pert (szintén spontán ötlettől vezéreltetve) dokumentumjáték-formában előadattam az egyik órán 7 önként jelentkezővel. Annyira jól sikerült a performance, hogy a jegybeírás után megpendítettem ennek a 7 embernek, hogy nem lenne-e kedvük csinálni  "mondjuk egy Perjátszó Kört, ahol híres történelmi pereket dolgoznánk fel és adnátok elő" (idézet akkori önmagamtól). Igent mondtak és még szeptemberben is akarták: ők lettek a PK alapítói és első "hivatalos" előadásunk, a Jeanne D'Arc perének összerakói és előadói...

2. Ha az alakuláskor megkérdezte volna tőled valaki, milyennek képzeled a PK-t a 2012/2013. tanévben, ilyennek láttad volna? Ha nem, miért nem? 

Abszolút nem hittem volna ezt...Amikor elindultunk, igazából fogalmunk sem volt pontosan, hogyan szeretnénk megtölteni valós tartalommal azt, hogy történelmi pereket adunk elő. Az első 3 előadás ezért még eléggé útkeresős volt és inkább dokumentumjáték-szerű, amit megspékeltünk filmbejátszásokal, power point-betétekkel és a performance végén a jelen lévő közönséggel még beszélgettünk is az előadás tárgyát képező perről és korról. Két vízválasztó volt: az első Danton-per, amikor már egyértelműen a színházias irányba fordultunk és közönségileg teljességgel kinőttük az addigi "színpadot", az egyetem A/14-es előadóját (92 fő préselődőtt be erre az előadásra!!!); a második Rubicon pedig az "Ezerkilencszázötvenhat" c. kétfelvonásos perjátékunk, amit 2006-ban, '56 50. évfordulójára készítettünk és ebből az alkalomból megkaptuk az előadásra a Kar Dísztermét. Azóta ottragadtunk:-)

3. Voltak/vannak kedvenc előadásaid? 

Most az a sablonszöveg jön, ami amúgy teljességgel igaz: mindegyik másért emlékezetes számomra 

4. Melyik az a sztori, amit a legszívesebben látnál egy elkövetkezendő perjáték keretében?

Azt, amit a tagok megírnak - merthogy így születnek a forgatókönyvek és eddig szerintem mindig jó anyagba nyúltak be a szerzők

5. Idézz fel egy kedves emléket (vicces, megható pillanatot, emlékezetes bakit) egy előadással kapcsolatban!

Az Eichmann-dosszié első előadásán, ami az alapítók búcsúelőadása volt, nagyon rosszul álltunk, egész egyszerűen szó szerint imádkoztam az előadás előtt, hogy csak a Jóisten segíthet elkerülni a csúfos bukást. Az elkeseredésem csak fokozódott, amikor megláttam a közönség hatalmas tömegét: totál teltház, karzat is telve + még az ablakmélyedések is fullig emberekkel. Aztán elkezdődött az előadás - és "angyal szállt át"...Minden összeállt, mindenki sziporkázott, a nézők frenetikusan tapsoltak a végén, sokan könnyeztek - no comment...

6. Honnan merítesz inspirációt a rendezéshez? (Károly, mint afféle „primus inter pares” rendezi a darabjainkat – a szerk.) 

Hát megint nem leszek túl eredeti, de legalább őszinte: a Csapattól. Nem képzelem magam igazi rendezőnek, hanem inkább "összerendezgetőnek", aki az egyéni munkákkal kidolgozott karaktereket, jeleneteket összerendezgeti. Ebből következően nem rendezői diktatúra van nálunk mint egy "normális" színházban, hanem közösen rakjuk össze a darabot. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének instrukcióim a szereplőkhöz, de ha valakinek a társulatból van ötlete, az nyugodtan mondhatja (mondja is:), kipróbáljuk és mindig a legjobb ötletet tartjuk meg.

7. Ha lenne bakancslistád, mi lenne az első három pont rajta?

 Na, ezen még soha nem gondolkoztam, úgyhogy most sorrendiség nélkül imprózok: Tigrisgondozó, Szamuráj kard kovács és vívómester, egy nagy táncshow koreográfus-rendezője 

8. Ha nem lenne a perjátszó kör, miben lenne más az életed? Más lenne egyáltalán?

Szeretem ezt a közösséget, hiányozna...

9. Kiknek ajánlod a perjátszó kört? 

Kinek nem ajánlanám? Olyan nincs:-)

10. Ha egy rajongód meg akarna lepni valamivel, minek örülnél? 

Ha egy előadáson egy transzparenst mutatnának fel a színpadon játszóknak "PK, szeretünk Benneteket!!!"

Ezek vagyunk mi! - Szegi Péter

Szegi Péter György

Kedvenc...

...szín: zöld

...film: Roman Polanski: Carnage, Forest Gump, Üvegtigris, és még pár száz

...könyv: Ken Follett: Katedrális, Madách Imre: Az ember tragédiája

...idézet: „If there’s a will, there’s a way”

1. Miért jelentkeztél a perjátszó körbe?

A színjátszás a legfontosabb kikapcsolódási pont, legnagyobb szenvedélyem. Mindig kell és mindig taszít. Régóta elhatároztam, hogy nem leszek színész, de hobbinak mindig megmarad.

2. Ilyennek képzelted a perjátszó kört? Ha nem, miért nem? 

:D Nem. Azt hittem, hogy egy teljesen profi, funkciókat tekintve tagolt, évszázados hagyományokkal rendelkező, szigorúan működő színház.
Ehhez képest egy nagyon színes, felszabadult, barátságos, végtelen lehetőségeket, önmegvalósítást felkaroló és ötletekre nyitott közegbe csöppentem, ahol viszonylag rövid időn belül új és fontos barátságokat kötöttem. 

3. Melyik szerep volt a kedvenced? Ki az, akit szívesen eljátszanál? 

Az Eichmann perben, Peter Malkin a moszad tisztje, Eichmann elfogója volt az eddigi kedvenc szerepem. Erős, indulatos, ordítós, feszült jelenet, egy kimért, ellensúlyozó gonosszal.  Eddig  mindegyik szerepemet élveztem, szívesen bújtam a szereplők bőrébe. Azt hiszem, hogy a rendező feladata az , hogy kiossza a szerepeket, a színészeknek pedig, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki belőle. Na jó, ha már muszáj választani, akkor örömmel eljátszanék egy álszent kígyót, egy hatalmával visszaélő aljas földesurat vagy főnököt, vagy egy elmebeteget.

4. ...és melyik előadás volt a kedvenced?

     Szerettem az Al Caponet, mert az volt az első darab, amiben játszottam. Olasz maffia vezér öccse, USA, alkohol, 20th’s, girls, guns, blues...

     Szerettem az Eichmann-t, mert egy nagyon erős jelenetem volt, sikerült eltalálnom az ügynök karakterét.
     Szerettem a Marie Antoinette-t, mert egy szervezkedő, álszentet játszhattam.
     De talán a legjobban azt az egy alkalmat élveztem, amikor a Bibó perben fröcsögő, hithű, elvakult kommunista ügyészként verhettem az asztalt Bibó Istvánnal szemben.

5. Idézz fel egy kedves emléket (vicces, megható pillanatot, emlékezetes bakit) egy előadással kapcsolatban! 

Al Capone előadás kezdete előtt 15 perccel még utoljára összepróbáltunk egy jelenetet, ami olyan jól sikerült, hogy az elrepülő „baseball” ütő széttörte az asztalon lévő kristálypoharakat. Gyorsan felszedtük, összesöpörtük és kezdődhetett az előadás.
Az Eichmann perben egy viszonylag hosszú jelenetem volt Laczó Balázzsal, sok szöveg, hosszú mondatok. Sokszor összepróbáltuk, és meg is volt a logikai sorrend, de az előadáson az egyes egységeket teljesen felcseréltük. Károly tépte a haját és kereste a szövegben, hogy hol tartunk, „miket beszélnek ezek a színpadon”, de megvolt az összhang, nagyon figyeltünk egymásra, a közönségnek semmi sem tűnt fel, és szuper jó lett a jelenet.

6. Honnan merítesz inspirációt egy-egy karakter megformálásához? 

Az író és a rendező instrukciói a legfontosabbak, mindig az a kiinduló pont. Aztán általában egyszer átolvasom a darabot, megfigyelem, hogy mi a funkciója az én szereplőmnek, hogyan befolyásolja, hogyan illeszkedik az egész darabba. Számomra nagyon adja magát a szöveg is. Mit mond, hogyan mondja? Volt már, hogy utána olvastam, de inkább csak az adott kornak, amiben játszunk. Aztán, ha van építő jellegű kritika változtatok!

7. Ha lenne bakancslistád, mi lenne az első három pont rajta? 

1: Rio de Janeiro, 2: ez hülyeség, 3: ez perverz , Na jó valószínűleg tartanék egy olyan házibulit, amire mindenkit meghívnék, akit kicsit is kedvelek. (szóval érdemes Petivel barátkozni! - a szerk.)

8. Mik a terveid jogászként? / Mint végzett jogász, hogy látod, mit adott neked a perjátszó kör? 

Jogászként mindenképpen szeretnék visszaadni valamit a társadalomnak, abból a sok jóból, amit az élettől kaptam. Szeretnék egy nemzetközi jogi irodában dolgozni és utazni. Persze egyenlőre még teljesen ködös, hogy mi lesz velem 4-5-20 év múlva, de azt tudom, hogy nagyon okos emberek oktatnak, okos emberekkel vagyok körülvéve, és színészi vágyaimat is ki tudom élni a Pk-ban.

9. Kiknek ajánlod a perjátszó kört? 

Ajánlom azoknak, akik tagjai voltak a középiskolás színjátszó köröknek, azoknak, akik mindig akartak, de valahogy nem jött össze, és azoknak, akik soha sem voltak tagok, de most kipróbálnák. Azoknak, akik tudnak énekelni, akik tudnak szöveget/verset/drámát írni, aki indult életében vers-és próza mondó versenyen vagy Zrínyi Ilona matekversenyen, aki szépen rajzol, finoman süt, ügyesen pakol székeket... mindenkinek, aki érez magában kreatívitást, ötletességet, amit kamatoztatni tud a Perjátszó Kör bármely területén. Ezen nem kell sokat gondolkodni, itt bárki és mindenki megtalálja a helyét, szívesen látjuk! 

10. Ha egy rajongód meg akarna lepni valamivel, minek örülnél? :) 

Jujj, ez nagyon izgalmas.. Nekünk a legnagyobb elismerés a taps, az ováció.

Személy szerint a legjobban az előadás végén történő: - „Gratulálok, nagyon jó voltál!” -mondat az, amiért megéri ezt csinálni! 

Ezek vagyunk mi! - Kohári Réka

Kohári Réka

Kedvenc...

...szín: vannak szeretem és nem szeretem színek, de kifejezett kedvencem nincsen, legfőbb szeretem színek a piros, lila, fekete, arany, ezüst, legfőbb nem szeretem színek a citrom, narancs, kék.

...film: megintcsak, szeretem, nem szeretem filmek, szeretem legyen mondjuk a Csodálatos Júlia, August Rush, Zongorista, nem szeretem a francia filmeket

...könyv: szeretem könyvek: Virágot Algernonnak, Zola összes, Egy őrült naplója, Barackvirág, Az ötödik Sally, Egy rém ronda vörös barakk amerikában

...idézet: idén éppen: "It is never too late to be what you might have been." /George Eliot/

1. Miért jelentkeztél a perjátszó körbe?

Alapvetően a társaság miatt, nomeg a játék: szavakkal, jelmezekkel, arckifejezésekkel, emberekkel. 

2. Ilyennek képzelted a perjátszó kört? Ha nem, miért nem? 

Sokkal jobb, színesebb, mint amilyennek képzeltem. Ez a hely a zárt osztály piedesztálja a legjobb értelemben: mindenki elépesztően erős személyiség, általában élesen különbözően. A helyzetek, ez ebből fakadó reakciók kiszámíthatatlanok, olyan poénok csattannak sorozatosan, amin hónapokkal később is önkívületi állapotban nevetek. Azt hittem, nyitott, normális emberekkel leszek körülvéve, ehelyett imádnivaló idiótákat kaptam :)

3. Melyik szerep volt a kedvenced? Ki az, akit szívesen eljátszanál? 

Kedvenc szerepem eddig Madame Dubary volt ;) Amelyik szerepért pedig megvesznék az Velma Kelly /Chicago/, bár ebben Richard Gere-nek is jelentős szerepet tulajdonítok.

4. ...és melyik előadás volt a kedvenced?

 Kedvenc előadás az első Eichmann per volt, mert nézőként láttam, még "külsősként". Az alatt a per alatt vonzott bűvkörébe a perjátszókör szelleme, frenetikus színészi alakítások, kimunkált forgatókönyv, lehengerlő előadás. Backstage-ből minden más, jellemzően szétizgulom magam.

5. Idézz fel egy kedves emléket (vicces, megható pillanatot, emlékezetes bakit) egy előadással kapcsolatban! 

A Pécsi Fráter per viszi a prímet, ahol közvetlen a jelenetem előtt olyan párbeszédet folytattunk, hogy járni alig tudtam és már az összes arcizmom sajgott a nevetéstől. Iszonyatosan koncentráltam a színpadon, hogy jelenetben maradjak, majd az első napirendi pontnál - ahol a küldönc elfelejtett bejönni - megszűnt az ellenállás.

6. Honnan merítesz inspirációt egy-egy karakter megformálásához? 

Alapvetően rendezői instrukciókból, a többiek véleményéből és magamból. Szükség szerint rákeresek interneten a figurára, de a létező kismillió feldolgozás következtében ez tévútra is viheti az embert.

7. Ha lenne bakancslistád, mi lenne az első három pont rajta? 

Van bakancslistám, de az első három pontja nem publikus (még magamra vonnám a hatóságok figyelmét :)). Mindenesetre az első tízben van: látni az északi fényt, megölelni egy óriáspandát, megnyerni egy gyorsulási versenyt.

8. Mik a terveid jogászként? / Mint végzett jogász, hogy látod, mit adott neked a perjátszó kör? 

Jogászi terveim épp alakulóban, még minden relatív. Amint abszolút leszek, tervezek.

9. Kiknek ajánlod a perjátszó kört? 

Az életteli, kritikai irányvonalat követő egyéniségeknek, akik épp annyira szeretnek komolykodni mint bohóckodni, és a jogban nem csupán a sztereotípiákat látják.

10. Ha egy rajongód meg akarna lepni valamivel, minek örülnél? :) 

Egy szál vörös rózsának, ami taps alatt repül fel a színpadra :) Meg szeretnék egy repülő rózsaszín pónilovat.