„A kor legszebb asszonya”

I. Erzsébet úgy parancsolta, hogy uralkodása alatt a "nemzet szeplőtlen szűz királynőjéhez" - azaz hozzá - hasonlóan az alatta lévő társadalmi osztályok tagjai is feleljenek meg az általa hirdetett ideálnak.

Legyen hófehér a bőrük és világos a hajuk. Az eredetileg vörös hajú királynő először vörösre, uralkodása vége felé viszont egyre szőkébbre festette a haját, ami akkor nem volt olyan egyszerű, mint manapság. A habállagú hajfesték helyett sáfrányt, római kömény magját, ólmot, égetett meszet, ként is tartalmazható főzettel festették gyömbérszínűre a hajukat. Nem csoda, ha a keverék sokaknál rosszullétet, fejfájást vagy orrvérzést okozott. Azok, akik meg tudták fizetni, maradtak a parókánál. Ebből egyébként I. Erzsébet királynőnek is közel nyolcvan különböző darab állt a rendelkezésére.

Hófehérre mázolt arcával és lángvörös parókájával I. Erzsébet volt a kor legszebb asszonya. A királynő 1562-ig szinte egyáltalán nem sminkelt, ekkor azonban egy himlőjárvány következtében megcsúnyult az arcbőre, így fehér ólom és ecet keverékét kezdte használni, ami lassan mérgezte szervezetét. Mivel a hófehér bőr a kiváltságos, beltéri életmódra utalt, így az ólomból készített púder és a rovarok összenyomott maradványából készült rúzs igen nagy népszerűségnek örvendett. Erzsébet nagy kedvence volt a tojásfehérjés arcmaszk, amivel remekül lehetett kezelni a pattanásokat, a napégés nyomait és a bőrpírt is.

Kulisszatitok: a Perjátszó Körös lányok a csinos ruhák és elegáns kiegészítők miatt már alig várják, hogy 9 nap múlva magukra ölthessék a Capone perjáték jelmezeit.:)

Az első világháború alatti és az azt követő időszakban gyökeres változáson ment át a női mintakép. A nők addigi konzervatív, szigorúan szabályozott társadalmi funkciója (amely nagyjából kimerült a dekorációs- és anyai szerepben) nagymértékben feloldódott, a nők a fűzővel, krinolinnal és elöl-hátul kipárnázott, földig érő ruhákkal együtt megszabadultak az őket szűk keretek közé szorító társadalmi szabályok és elvárások képzeletbeli fűzőjétől is. A modern kori divat kezdetét jelentette ez az évtized, a nők rövidebb szoknyát, sőt nadrágot kezdtek hordani , a férfiak pedig ugyancsak nyitottak az addigi formális öltözetek helyett a sportosabb ruhák irányába. A nagy nyitás persze nem egyik napról a másikra történt. Míg a húszas évek első felében kétkedve és fenntartással fogadták az újdonságokat, csupán néhány év kellett ahhoz, hogy felpörögjön a gépezet. Virágzik a gazdaság és az ipar, az art deco, a jazz és a film noir fénykorában vagyunk. A modern nő ünnepli a felszabadulást: szembemegy minden addigi kötöttséggel, autót vezet, rövidre vágja a haját, sutba dobja a fűzőt és a legújabb divat szerint való kényelmes ruhákban jár. Olykor művészetekről és politikáról cseveg, sportol, moziba és csillogó partikra jár, ahol a módi a charleston, a foxtrott és persze a jazz minden mennyiségben. Amikor meg épp nem táncol, olyankor pezsgőzik és a legjobb képű urakkal flörtöl egymás után.
Ó, azok a húszas évek!