Spoilerveszély! :D

Stuart Mária kivégzése szokatlan események sora volt, amit 300 angol előkelő nézett végig, ám saját, katolikus lelkésze nem lehetett jelen. Mária vörös ruhát viselt, a mártírok színét, de olyan gyenge volt, hogy fel kellett segíteni a vérpadra. Latinul mondta el utolsó szavait, majd amikor a tönkre hajtotta a fejét, háromszor elismételte: „A te kezeidbe, ó Uram” (szintén latinul). A hóhérnak kétszer kellett lesújtania, hogy elválassza Mária fejét a törzsétől. Amikor a hajánál fogva fel akarta emelni a fejet, az a tönkön maradt, a hóhér csak egy parókát tartott a kezében. Szemtanúk szerint Mária ajka még negyed órával a kivégzés után is imát mormolt. Egyszer csak - mindenki iszonyatára - a fej nélküli test megmozdult. Mária az abroncsába rejtve magával vitte kivégzésére Skye terrierjét, aki a börtönben is vigasza volt. A kutya pár nappal gazdája halála után szintén meghalt. (Skóciában egyébként több történet terjed a fajta kivételes hűségéről)

Film- és könyvajánló

Azoknak, akik este még be szeretnének melegíteni holnapra, itt egy rövid film-, sorozat- és könyvajánló, a teljesség igénye nélkül válogatva. Holnap találkozunk. :)

Elizabeth: az Aranykor (Elizabeth: The Golden Age)

Erzsébet csaknem 3 évtizede ül Anglia trónján, koronáját és életét a katolicizmus és II. Fülöp, Spanyol király armadája fenyegeti. A helyzetét nehezíti az udvarban folyó ármánykodás és viharos magánélete. A börtönben ülő Stuart Mária támogatottsága pedig egyre nő…

Anonymous
Milyen volt a „szűz királynő” korának erkölcse? Mi köze lehet Erzsébetnek és Oxford grófjának Shakespeare-hez?

Az uralkodónő (Reign)
A 2013-ban indult, folyamatban lévő sorozat a fiatal Mária, franciaországi éveit dolgozza fel.

Elizabeth (Elizabeth I)
Erzsébet uralkodása és élete késői éveinek politikai és magánéleti viszontagságait bemutató minisorozat.

Stefan Zweig: Stuart Mária
Hiteles forrásokra támaszkodva, nagy beleérzéssel mutatja be Stuart Mária tündöklését, bontakozó jellemét, a büszke királynő szenvedélyes szerelmeit, a trónfosztott Mária vergődését és hatásos színjátékként megrendezett kivégzését.

Philippa Gregory: A másik királynő
Mária segítségért menekül unokatestvéréhez, Erzsébet angol királynőhöz, ám e helyett házi őrizetben találja magát. Az őrzést örömmel elvállaló George Talbot, Shrewsbury grófja és arája élete is veszélyes fordulatot vesz Mária érkezésével.

Neil Oliver: Skócia történelme

A neves skót történész, díjnyertes történelmi sorozata Stuart Mária történetével is foglalkozik. A BBC által nagy sikerrel vetített dokumentumsorozat könyv alakban is megjelent, ismeretterjesztő könyvként és regényként egyaránt olvasható.

Szerelem és kiábrándulás

Stuart Mária, a vidám, fiatal királynő szerelmi házasságot kötött magas, jóképű mostoha-unokatestvérével, de hónapokon belül súlyosan csalódott benne. Köze volt-e férje két évvel későbbi meggyilkolásához?

II. Ferenc francia király halála után 1560-ban a 18 évesen megözvegyült királyné visszatért Skóciába, ahol férjhez kellett mennie, hogy trónörökösről gondoskodjon. 1565 tavaszán feltűnt az udvarban jóképű, fiatal mostoha-unokatestvére, Henry Stewart, Lord Darnley.

Darnley még 19. évét sem töltötte be: a karcsú, törékeny alkatú fiatalember 4 évvel volt fiatalabb Máriánál. A szokatlanul magas termetű királynőnek fontos szempont lehetett, hogy Darnley még nála is magasabb volt vagy 10 centivel. Nem hallgatott tanácsadóira, és júliusban megtartották az esküvőt, ahol özvegy lévén Mária fekete ruhát viselt.

A királyi rangra emelkedett Darnley azonban beképzelt volt, pénzsóvár és megbízhatatlan, sokat ivott és a rövid időn belül teherbe eső királynőt nem egyszer megalázó helyzetbe hozta azzal, hogy viszonyt folytatott udvarhölgyeivel, a közrendűekkel pedig nyíltan kikezdett.
Mária 1566-ban hosszú vajúdás után fiúgyermeknek adott életet – a későbbi VI. Jakab skót királynak, aki az angol trónon I. Jakab néven követte a gyermektelen Erzsébetet. Ettől fogva alig, vagy egyáltalán nem törődött férjével. 1567 elején híre ment, hogy Darnley súlyos beteg, hivatalosan azt mondták, himlőben szenved, de nagyon sokan úgy tudták vérbajos és a végét járja. A királynő visszaszállítatta Darnleyt a fővárosba és Kirk O’Fieldben helyezte el, ahol február 10-én érte utol a halál különös körülmények között.

Aznap ugyanis, a nagyböjt előtti utolsó vasárnap Edinburghban, a skót királyi udvarban folyt a vigasság. Délelőtt volt a királynő kedvenc udvaroncának esküvője, ahol maga Mária is megjelent. Majd utána kíséretével kellemes estét töltött Kirk O’Fieldben. 11 óra körül figyelmeztették, hogy vissza kell mennie az inas lakodalmára. Lovon tette meg az utat, útközben egy feltűnően szennyezett öltözékű szolga láttán felkiáltott: „-Jézusom, milyen koszos vagy!” Hajnali 2 órakor hatalmas robbanás rázta meg a várost. Kirk O’Fieldből egy halom kő maradt. Egy szomszédos kertben – egy szál hálóingben – halva találták Darnleyt meg egyik szolgáját. Mindkettejüket megfojtották. A gyilkosságba a királynő is belekeveredett.

A szolga, akit Mária meglátott részt vett a piszkos munkában: puskaport helyezett el a házban, közvetlenül Darnley szobája alatt. Megbízója Bothwell gróf volt, akit azzal vádoltak, hogy ő áll a merénylet mögött. Az áprilisi tárgyaláson azonban Bothwellt felmentették. Egy héttel később egyházi vezetők és nemesek arra kérték Máriát, fogadja férjéül Bothwellt. A királynő visszautasította, mire Bothwell gyakorlatilag elrabolta. Bothwell korábbi házasságát felbontották, az esküvőre pedig május 15-én került sor. Ezen házasság fölött azonban Skócia már nem hunyt szemet. Mária lázadók fogságába került, Bothwell pedig elmenekült. A következő évben szabadult és Angliába menekült, kiszolgáltatva magát Erzsébet királynőnek.

William Cecil, Burghley I. bárója

William Cecil 1520. szeptember 13-án született a Lincolnshire-beli Bourne városában. Iskoláit Granthamben (The King's School), Stamfordban (Stamford School), illetve a Cambridge-i St. John's College-ben végezte el, de innen apja a diploma megszerzése előtt kivette, és átiratta a Gray's Innbe, ugyanis ez volt a szokás, ha valaki nem akart tanulmányai után egyházi pályára lépni. Négy hónappal később William Cecil elkövette hosszú élete egyik ritka elhamarkodott cselekedetét, és feleségül vette az egyik tanára, a tudós John Cheke húgát, Maryt. Mary Cheke 1542-ben fiút szült, Thomas Cecil-t, aki később Exeter I. grófja lett. Mary Cheke 1543-ban meghalt, William Cecil pedig három évvel később nősült újra, ezúttal Mildred Cooke-ot vette feleségül, aki Lady Jane Grey mellett az ország és a kor egyik legtanultabb hölgye volt.

Politikai pályája elején Somerset hercege szolgálatába lépett, aki az akkor még fiatal VI. Edward nagybátyja volt, és mint Lord Protector, az ország régense. Később Somerset hercegének magántitkára lett, emiatt 1549-ben, a herceg bukásakor és bebörtönzésekor őt is a Towerba zárták. William Cecil megkedveltette magát Warwick grófjával, John Dudley-val, aki később Northumberland I. hercege lett. Ennek köszönhetően William Cecil három hónapot sem töltött börtönben, és szabadulása után 1550. szeptember 5-én VI. Edward király egyik államminisztere lett. 1551-ben a Térdszalagrend kancellárjává választották.

Hogy megóvja a protestáns hitet és a protestánsokat egy esetleges katolikus uralkodótól, Dudley rávette VI. Edward jogászait a harmadik örökösödési törvény megalkotására, amely néhai VIII. Henrik valamennyi még élő gyermekét Erzsébetet és Máriát kizárta volna a trónöröklésből Lady Jane Grey javára. Ezt többek között William Cecil is aláírta, de később megpróbálta letagadni a részvételét az ügyben, illetve másokra hárítani a felelősséget. Mivel azonban Dudley tervével nem értett egyet, beárulta őt Tudor Máriánál, akit a történelem I. "Véres" Máriaként ismer majd. Cecil ezzel mentesítette magát Mária előtt, elnyerve annak bocsánatát. Mária trónra lépése után Cecil nem állt ellen a rekatolizációnak, áttért katolikus hitre, misét hallgatott és gyónt, ám mindezek ellenére elvesztette a Térdszalagrendben betöltött és államminiszteri tisztségét.

Ez utóbbi tisztséget 1558-ban, I. Erzsébet trónra lépését követően visszakapta, és a Korona pénzügyeit szigorúan ellenőrizve, a Királyi Tanácsot vaskézzel irányítva és a Sir Walsingham irányította kémszolgálatot kiépítve a korszak legnagyobb és legfontosabb államminisztere lett. Külpolitikája legfontosabb célja protestáns és egyesült Brit Szigetek megteremtése lett volna, amellyel végül nem járt sikerrel, de a következő évszázad angol politikájának egyik sarokköve lett. Másik fontos célja Anglia biztonságossá tétele és megoltalmazása lett, amelyet egyrészt a Királyi Haditengerészet megerősítésével és fejlesztésével, másrészt pedig a szárazföldön élő és küzdő francia és németalföldi protestánsok következetes támogatásával valósított meg. Úgy gondolta, hogy amíg a kontinens protestánsai lekötik a katolikus nagyhatalmakat, addig Angliára nem jut se idejük, se erejük. Terjedelmes és végtelen emlékirataiban minden nagyobb döntése előtt gondosan mérlegelte az egyes lehetőségek mellett és ellen szóló érveket, de amikor a döntésre került a sor, nem habozott és kész volt felelősséget is vállalni kellemetlen tetteiért, mint láthatjuk ezt Stuart Mária kivégzésének ügyében. Sokan, főleg rosszakarói állították, hogy ő az igazi uralkodó Angliában, illetve hogy rossz és káros befolyással van a királynőre, ám ez nem igaz. Példának álljon itt Erzsébet egy mondata, amit William Cecilnek címzett: "Úgy ítéltem önről, hogy önt nem fogja megrontani semmiféle ajándék, és mindig hű lesz az államhoz." Mi sem példázza jobban ezt a bizalmat, mint az, hogy 1572-ben a királyi főkincstárnok, Lord Winchester halálával, Robert Dudley tiszteletteljes elutasítása és ajánlata után neki ajánlották fel a megüresedett tisztséget, és ő ezt haláláig hűségesen és felelősségteljesen látta el.

Ahhoz képest, hogy a politikában milyen ravasz, gátlástalan és kíméletlen ember volt, a magánélete kifejezetten rendezettnek bizonyult. Hűséges férj volt, gondos apa és igazságos úr jobbágyai felett. Nagy könyvbarát és gyűjtő volt, hobbijai közé a címertan és a genealógia tartoztak.

William Cecil 1598. augusztus 4-én halt meg, sírhelye a Stamford-i St. Martin's Church-ben található, mint az általa létrehozott dinasztia több tagjáé is.

I.Erzsébet alakja a művészetben

Woodstocki fogsága alatt verseket és szonetteket írt unaloműzés céljából. A költőket, muzsikusokat megihlette személyisége, s az újonnan megalakult színházakban is mintáztak róla szerepeket.

Erzsébet uralmát, népszerűségét, elfogadottságát személyi kultusszal igyekezett megszilárdítani. Ragyogó felvonulásokat tartott kíséretével, alattvalói pedig mesés ünnepségeket adtak tiszteletére. 1575-ben például Leicester gróf adott pazar fogadást birtokán a királynő tiszteletére három teljes héten át. Mulatságok és választékos szórakozások követték egymást: mitológiai jeleneteket adtak elő, és tűzijátékokat rendeztek, ezeket a környező falvak lakói is élvezhették.

Erzsébet igyekezett elérni, hogy az egész ország tudatában „Szűz Királynőként” éljen. Örült, ha az antik holdistennő, a vadászokat oltalmazó szűz Diana vagy az igazságosztó Justitia képében jelenhetett meg. (Elterjedt az a hiedelem, hogy Erzsébetnek volt egy törvénytelen fia Robert Deveraux, Essex grófjától, de sokan osztják azt a nézetet is, hogy a királynő végig erkölcsös életet élt.)

Sok portré fennmaradt róla, ezek általában dicsőségét, páratlan személyiségét jelenítették meg.