A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diszkrimináció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diszkrimináció. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. március 23., szombat

A Rodney King-zavargások - avagy így égett Los Angeles 1992-ben

Az 1992 április 29. és május 4. között tartó Los Angeles-i zavargásokat, az egyik legsúlyosabb faji lázadásként tartja számon az Egyesült Államok történelme. Korábbi cikkünkben már felvázoltuk a Los Angeles-i rendőrség (LAPD) és az afro-amerikai és latino kisebbség közötti feszültségeket a 60-as évekbeli Watts - felkelés kapcsán, amely az első súlyos faji alapú zavargás volt a napfényes metropoliszban. Habár azóta majdnem 30 év eltelt, az ezidő alatt berögzült kölcsönös előítéletek és rossz tapasztalok olajat szolgáltattak a tűzre, amely végigsöpört a városon az egész világ szeme láttára. 



A 80-as évek növekvő munkanélküliséget, drogokat, erőszakot és utcai bandákat hozott LA szegényebb negyedeibe. Ezzel együtt a rendőrség agresszív fellépése is tapasztalható volt. 1988-ban Daryl Gates rendőrfőnök írányításával "Operation Hammer" kódnév alatt az LAPD drogok után kutatva több lakóházat szétvert a Dalton Streeten, ezzel tucatnyiakat otthon nélkül hagyva. A fekete lakosság körében elterjedt a közvélekedés, hogy a rendőrök megússzák az abuzív intézkedéseik miatti felelősségre vonást.

A bomba kanóca: videófelvétel és ítélet

1991 márciusában a gyorshajtás miatti igazoltatás elől menekülő, rablásért próbaidőn lévő fekete Rodney King-et 4 rendőr brutálisan megveri 20 másik rendőr jelenlétében. A földön magatehetetlenül fekvő férfi bántalmazásáról a szomszédos házból amatőr videófelvételt készítenek, amit másnap elküldenek a helyi tévécsatornákhoz és a képsorok pillanatok alatt bejárják az országos sajtót. A nagy médiafigyelemre tekintettel, a 4 rendőr ellen indított eljárást áthelyezték a főként fehérek lakta Simi Valley-be, így az esküdtszékbe is többségében fehérek kerültek be. A magukat ártatlannak valló rendőröket 1992. április 29-én felmentették a vádak alól.

Mindössze 13 nappal az eset után - bár tőle függetlenül - a 15 éves Latasha Harlins-t hátulról fejbelövi Soon Ja Du, 51 éves koreai bolttulajdonos. A konfliktus oka egy üveg narancslé volt, amelyért a koreai asszony állítása szerint Latasha nem akart fizetni. Az esetről biztonsági kamera felvétel készült. Soon Ja Du vallomása alapján önvédelemből cselekedett, azonban ennek mind a tanúk, mind a videófelvétel ellent mondanak. Habár bűnösnek találták emberölésben, a bíró mindössze 500 $ büntetést, 5 év próbaidőt és 400 óra közmunkát ítélt meg neki, azonban nem szabott ki rá börtönbüntetést. A '92-es zavargások alatt Du boltját kifosztották és felégették.

Támad a gettó, hát védekezz, védekezz...

 

A rendőrtisztek felmentésének a napján tüntetések kezdődtek szerte Dél-Los Angelesben, amelyek rövidesen erőszakba csaptak át. Reginald Denny-t, egy fehér kamionost, feketék egy csoportja kirángatja az egyik kereszteződésben a furgonjából és életveszélyesen összeverik. Később három másik fekete férfi menti meg az életét. Az brutális eseményt helikopterről élőben közvetítik a hírekben. A polgármester szükségállapotot hirdet és a kormányzó berendeli a Nemzeti Gárdát.


Alkonyattól pirkadatig tartó kijárási tilalmat rendelnek el egész Los Angeles megyére. Megkezdődtek a betörések, fosztogatások és gyújtogatások és magát a rendőrség központját, a Parker Centert is megtámadták. Volt, hogy több, mint 900 helyszínen égett tűz egyszerre és mire a tűzoltók eloltottak egy tüzet, már egy másik égett. A Watts-tól északra elhelyezkedő koreai negyed szenvedte a legsúlyosabb károkat. A koreaiak és feketék közötti ellentéteket (tudniillik a feketék szerint a koreaiak belőlük éltek meg) elmélyítette a Latasha Harlins ügyében hozott ítélet és bosszúért kiáltottak. A koreai kisebbség csak magára számíthatott a zavargások alatt, ezért csoportosan felfegyverkezve védték a tetőről és az utcafrontról az üzleteiket. A fekete tulajdonosok épületeire hamarosan felkerült graffitivel a "Black owned" felirat, hogy ne kerüljenek a zavargók célpontjai közé.


"People, I just want to say, can we all get along? Can we get along?"

 

Május elsején a lábadozó Rodney King érzelmes beszédet tartott a kedélyek lecsillapítására. A zavargások végére már 1100 tengerészgyalogos, 600 katona és 6500 Nemzeti Gárda tag járőrözött az utcákon. Május 4-én megszüntették a kijárási tilalmat és megkezdődött a város rendbetétele.



A végeredmény: 63 halálos áldozat, 2383 sérült, 12.111 letartóztatás, 3000 épület semmisült meg és ezzel, 1 milliárd dolláros kár keletkezett

Egy évvel később a bíróság új döntést hozott a Rodney Kinget bántalmazó négy fehér rendőr ügyében. Az új ítéletben két rendőrt bűnösnek találtak. Ugyanakkor az LAPD mind a négy rendőrt elbocsátotta állásából. 2012-ben a nyilvánosságtól elzárkózó 47 éves Rodney Kinget holtan találták kaliforniai otthonának medencéjében.

Na de mit mond a popkultúra?

 

Számos zeneműben és filmalkotásban megemlékeznek a zavargásokról. A HétköznaPI CSAlódások nevű magyar punkegyüttes is az alábbi művet szentelte az eseménynek:




Az Aerosmith Livin' on the edge c. számát is az események inspirálták:



Az Amerikai História X c. filmben beszélgetnek a zavargásokról:



A zavargásokról megemlékszik még Dr. Dre "The day The niggaz took over" című dala, a Family Guy,  Spike Lee Malcom X című filmje és sokan mások. Latasha Harlinsnak 2Pac dedikálta a "Hellrazor" és a "Keep Ya Head Up" című számokat.

Tárnok Krisztina

2019. március 13., szerda

Black Angeles 1. rész - Az angyalok és a faji szegregáció városa

Az Amerikai Egyesült Államok történetében a Második Nagy Migrációnak (1940-1970) elnevezett időszak alatt, több mint 5 millió afro-amerikai hagyta el a déli államokat és költözött a jobb munkalehetőségeket kínáló Észak-Keletre, Közép-Nyugatra valamint Nyugatra, ahol a II. világháború alatt felpörgött hadiiparban tudtak elhelyezkedni urbanizált környezetben.

Japán-amerikai állampolgárokat evakuálnak Los Angelesből.
Los Angelesben 1940 és 1944 között a fekete lakosság száma 75.000-ről 134.000-re nőtt, a 60-as évekre pedig ez a szám 350.000 lett, így a fekete lakosság aránya a teljes népesség körében az addigi 4%-ról 14%-ra ugrott mindössze pár évtized leforgása alatt. Habár a magasabb képzettséget igénylő és jól fizető munkalehetőségek ide vonzották őket a messzi Délről, azonban több tényező is elkülönítette őket a városi fehér közösségtől és etnikailag homogén kerületeket jöttek létre Los Angelesen belül. A Pearl Harbor-i támadásra válaszként 1942-ben internált, nyugati parton élő japán-amerikai állampolgárok lakóhelyére javarészt afro-amerikaiakat költöztettek be.


Városon belüli területi szegregáció

A várostervezők kihasználták a munkásosztálybeli feketék nehéz anyagi helyzetét és az olcsó lakásokat következetesen Dél-Los Angeles városrészeiben húzták fel, hogy távol tartsák a feketéket a fehérek lakta környékekről. A kerületeket egymástól elválasztó autópályákat is úgy építették, hogy az afro-amerikai többségű városrészeket elszigeteljék, hozzájárulva a szegregációhoz ebben etnikailag változatos nagyvárosban. Az afro-amerikai közösség félelme a rasszista indíttatású erőszaktól és diszkriminációtól ugyancsak hozzájárult a közösség kirekesztődéséhez. Az kevés lakhatási lehetőség és a bevándorlás pedig túlzsúfoltsághoz és lakáshiányhoz vezetett, ezek pedig a lakások értékének és állapotának lecsökkenéséhez.


"White Flight"-nak nevezték el azt a jelenséget, amikor a - főként középosztálybeli - fehérek az első színesbőrűek látványára tömegesen hagyták el addigi lakhelyüket, hogy az etnikailag homogén  - magyarán fehérebb - külvárosokba költözzenek. Így jött létre az ismert amerikai társadalmi kép, miszerint a fehérek gazdag kertvárosokban élnek, a feketék pedig a zsúfoltabb belvárosban. 


A jelenséghez hozzájárult az ingatlanközvetítők aljas taktikája is, akik kihasználva a fehér háztulajdonosok félelmét a környéken letelepedő színesbőrű kisebbségtől, olcsón felvásárolták azok ingatlanjait, majd többszörös áron eladták őket a zsúfolt gettóból szabadulni vágyó fekete családoknak. Ezzel azt is előidézve, hogy a környék összes fehér ingatlan-tulajdonosa hasonlóan járjon el. A "blockbustingnak" nevezett taktika különféle megtévesztő módszerek alkalmazását is jelentette, mint például fekete nők felbérelése, hogy toljanak babakocsit fehér környéken vagy fekete férfiak lefizetése, hogy színleljenek utcai verekedést. Jellemzően a környék postaládái addigra tele voltak az ingatlan-iroda szórólapjaival, amelyen azonnali készpénzes házfelvásárlást hirdettek. Ez a fajta pszichológiai manipuláció elérte, hogy sokan félelmükben áron alul adják el az ingatlanjukat.


Végezetül fontos tényezői voltak még a szegregációnak a diszkriminatív lakhatási jogszabályok. Az 1964-es Los Angeles Propositon 14, amely semmissé tette az egy évvel korábban hozott anti-diszkriminációs szabályt és megerősítette az ingatlantulajdonos jogát arra, hogy mindössze faji alapon megtagadhassa az eladást, bérbeadást és lízinget. Habár mind a Kaliforniai, mind pedig az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága alkotmányellenesnek ítélte a szabályozást, visszavonására hivatalosan csak 10 évvel később, 1974-ben került sor. A szabályozás a gyakorlatban erősen hozzájárult a feketék szegregációjához és egyesek szerint kiváltó oka volt az 1965-ös Watts felkelésnek. (folyt. köv: Black Angeles 2. rész)



Tárnok Krisztina