1898. szeptember 10-én a következő hír rázta meg Európát:
„Meggyilkolták Erzsébetet, az osztrák császárnét!” Erzsébet tragikus
halála egy különleges egyéniség hányatott, boldogtalan és gyakran
félreértett életének végét jelentette. A merénylet általi halál
jelentősen hozzájárult azonban a Sissi-mítosz kialakulásához, amelyet
Erzsébet szokatlan életmódjával már életében is táplált. Hogyan
keletkezett vajon ez a mítosz?
 |
| Erzsébet haloti maszkja |
A korabeli újságok áttanulmányozása során azt tapasztalhatjuk, hogy Erzsébet életében egyáltalában nem volt még az a mindenki által szeretett és
körülrajongott, csodaszép császárné, hiszen a korabeli cikkekben tulajdonképpen alig szerepelt. Tény ugyanis, hogy Erzsébetről csak
ritkán tudósítottak, mivel császárnéként került minden nyilvános
szereplést, valamint utolsó éveiben alig tartózkodott Bécsben. Az
újságokban Ferenc József személye jóval nagyobb szerepet játszott, a nép
szívébe zárta a „jó öreg császárt“, és biztosította szimpátiájáról. Az
Erzsébet halála utáni újsághírekben az együttérzést is főképpen az újabb
súlyos sorscsapást elviselni kénytelen császár kapta.
Csak
tragikus halála után született meg a köztiszteletben álló, önzetlen és
jó császárnévá stilizált Erzsébet alakja, amely azonban meglehetősen
valótlan képet hagyományozott tovább róla.
Erzsébet
életében még alig érdeklődtek a visszahúzódó és „furcsa“ császárné
iránt. Csak halála után ismerték fel, hogy a tragikusan elhunyt,
boldogtalan, szép császárné alakjában óriási kereskedelmi lehetőségek
rejlenek, és személyét azután már ennek megfelelően rajzolták tovább.
Pillanatok alatt számtalan, a császárnéra emlékeztető emlékkép,
emlékérem és egyéb emléktárgy árasztotta el a piacot. Erzsébet halála
után rengeteg emlékművet is emeltek a császárnénak.
Végül
is a filmek révén vált az egész világon ismert és szeretett
Sissivé. Ehhez leginkább Ernst Marischka 50-es évekbeli trilógiája
járult hozzá, amellyel a fiatal Romy Schneider is berobbant a
filmvilágba. Alakítása meghatározta és máig meghatározza a fiatal,
bájos, fesztelen Sissi-képet, amely azonban csak részben egyezik
Erzsébet császárné valóságos személyiségével.
Sisi hét testvérével szabadon és gondtalanul nőtt fel Münchenben és a Starnbergi-tónál fekvő possenhofeni kastélyban, távol a szigorú udvari etikettől, a ceremóniáktól és a szertartási előírásoktól. Sok mindenben apjára hasonlított; a „népies“ herceg szerette a természetet, szenvedélyes lovas és utazó volt. 1853 nyarán Sisi elkísérte édesanyját és nővérét, Ilonát Bad Ischlbe, hogy megünnepeljék unokafivérének, a fiatal Ferenc József császárnak 23. születésnapját. Ennek az utazásnak a valódi oka azonban az a házassági terv volt, amelyet a két anya tervelt ki. Ilonát szánták Ferenc Józsefnek, ő azonban fülig beleszeretett a tizenöt éves Sisibe. Az ünnepélyes eljegyzésre augusztus 19-én került sor. Sisi az őt körülvevő sok figyelmességtől félénk és csendes – Ferenc József pedig végtelenül boldog volt. Zsófia főhercegnő megértő volt a meglehetősen ijedt Sissivel szemben. Egyáltalán nem ellenezte fia választását, mint ahogy azt oly sokszor hangoztatták. Éppen ellenkezőleg, örült, hogy fiát ennyire boldognak láthatja.
 |
| Erzsébetnek csak kevés ruhája maradt fenn. Ezek közé tartozik ez az úgynevezett leánybúcsú-ruha, amelynek a másolata tekinthető meg. Az eredeti ruha konzerválási okokból ma már nem állítható ki. Erzsébet valószínűleg a Bécsbe történő elutazása előtti búcsúbálon viselte ezt a különleges ruhát. Különösen érdekesek a keleti díszítések a ruha stóláján, ahol a szultáni jelvény mellé egy arab feliratot is hímeztek, amelynek fordítása így hangzik: „Ó Uram, micsoda szép álom.“ |
Az 1854. április 24-én tartott esküvővel Erzsébet számára új életszakasz kezdődött. A szertartásos ünnepségek, az ellenséges pillantások és az óriási elvárások erején felül igénybe vették. A fiatal császárnéként adott első fogadásán könnyekre fakadt a kimerültségtől és elhagyta a termet. Kezdetben megpróbált megfelelni az elvárásoknak. Egyre inkább álmatlanságban, étvágytalanságban szenvedett és állandó köhögés gyötörte. Az orvosok tanácsára Madeirára utazott, ahol először mentesült újra mindennemű udvari kötelezettség alól, és roppantul élvezte az életet távol az udvari etikettől. Amikor Sissi két év távollét után visszatért a bécsi udvarba, mélyreható változás következett be: a bájos, de félénk és melankolikus lányból öntudatos, büszke szépség lett.
Szépségének hatalmát pedig egyre gyakrabban használta fel teljesen tudatosan céljai eléréséhez.
Tulajdonképpen alig izgatta az aktív politizálás, és csupán egyetlenegyszer avatkozott férje kormányzati ügyeibe, hogy síkra szálljon Magyarország érdekeiért. Erős vonzalmat érzett a temperamentumos és büszke magyarok iránt, ezért a magyar érdekek lelkes szószólója lett, és szoros kapcsolatba került a vezető magyar politikusokkal. Kétségtelenül nagy szerepe volt abban, hogy Ferenc József végül aláírta a kiegyezést.
 |
| 1867-ben a budai Mátyás-templomban került sor az ünnepélyes koronázásra, ahol Erzsébetet is magyar királynévá koronázták. Ez a magyar koronázási ruha másolata. A ruha a párizsi Worth szalonban készült. Állítólag, amikor Ferenc József meglátta benne, elakadt a szava. Nem úgy, mint az ezerfős tömegnek, ami Mátyás-templomból kilépve lelkesen éljenezte őket a koronázás után. |
Erzsébet csak kelletlenül teljesítette császárnéi kötelességeit: a reprezentálás és az udvari szertartások rendje terhes volt számára, viszolygott a bécsi udvar merev hierarchikus szerkezetétől és intrikáitól. Éppen ezért nem is szerették őt az osztrákok, mert nem figyelt rájuk, és csak a saját élete érdekelte. A bécsi udvar kötöttségei elől a sportba és szépségmániájába menekült és sokat utazott. Egyik legnagyobb szenvedélye gyerekkora óta a lovaglás volt. Már édesapjától megtanulta a műlovaglás fortélyait, császárnéként is keményen edzett, és Európa egyik legjobb és legbátrabb lovasának számított. Lovasversenyeinek kihívásai sokszor a megvalósíthatóság határát súrolták. Ebben is megmutatkozott, hogy tudatosan feszegette saját határait.
Korának egyik legszebb nőjének számított, s ennek teljes mértékben tudatában is volt. Napjának nagy részét szépségápolással töltötte. Különösen dús, majdnem földig érő hajára volt büszke amelynek fésülése naponta 2-3 órát vett igénybe. Számtalan kozmetikai receptet kipróbált, hogy megőrizze sokszor megcsodált szépségét. Olyan különös módszerekre is esküdött, mint például hogy a nyers borjúhúsból arcpakolást készítsen, és egész éjszakára az arcán hagyja.
Különös jelentőséget tulajdonított karcsú alakjának. 172 centiméter magas és csupán 45-47 kiló volt, hihetetlenül keskeny, mindössze 51 centiméteres derékbőséggel. A legkülönbözőbb diétákat is kipróbálta, hogy súlyát megőrizze. A mérleg nagyon fontos szerepet játszott életében: naponta méricskélte magát, és évei gyarapodtával egyre szigorúbb diétát tartott. Túlzottak azonban azok a pletykák, miszerint Erzsébet nyers húslével táplálkozott volna. Valójában a nyers borjúcombokat húslé-préssel összenyomták, s ezt a húslét fűszerezték és főzték meg, mielőtt megitta. Szintén a legendák közé tartozik az a híresztelés is, hogy Sissi állandóan koplalt, hogy karcsú maradjon. A különböző cukrászdákból megmaradt számlák ennek ellenkezőjét igazolják. Főleg a bonbonokat és a fagylaltot kedvelte. A fennmaradt udvari étlapokból pedig kiderül, hogy egy szokásos reggelije kávéból, meleg és hideg tejszínhabból, tojásból, felvágottakból valamint sós és édes péksütemények választékából állt.
Egyetlen fia, Rudolf 1889-ben bekövetkezett tragikus öngyilkossága után a császárné egyre inkább magába fordult. Mindinkább emberkerülővé és megközelíthetetlenné vált, és már csak feketében járt. A legyezők, a fátylak és a napernyők már igen korán nélkülözhetetlen kísérői lettek, és a kíváncsi pillantások elől ezek mögé rejtette arcát. Ennek oka volt egy olyan szépséghiba is, ami bár nagyon zavarta, nem tudott tenni ellene: fogai korai elvesztése miatt kénytelen volt műfogsort hordani, ami azonban túl nagy volt. Egyre kevesebbet beszélt társaságban, ami miatt sokan butuskának tartották, és nem tudott kapcsolatokat építeni sem. Gyűlölte, ha megbámulták, Ötven éves korában a következőket írta:
„Lehet, hogy később majd mindig elfátyolozom magam, és még közvetlen környezetem sem láthatja arcomat.“ Gyászruháihoz fekete üveggyöngyből és fekete borostyánból készült gyászékszereket hordott. Jellemző volt, hogy ezek az ékszerek nem értékes kövekből készültek, mert a felhasznált anyag egyszerűségével is jelezni akarták az egyén visszafogottságát a gyászban.
Sissi megtanulta, hogyan érje el céljait az udvarnál, és olyan életet kezdett élni, amely megfelelt saját elképzeléseinek. Ezentúl kizárólag csak azt tette, amihez kedve volt, és egyre gyakrabban tagadta meg a császárné hivatalos szerepkörét. A császári pár elhidegült egymástól. Erzsébet mágikus vonzalmat érzett a végtelen óceán iránt, és arról álmodozott, hogy szabadon szárnyalhat, akár a sirály:
„Hontalan sirály vagyok...“ - írta egy versében. Nagy utazásokat tett, és menedékhelyeket keresett, ahol szabadon élhetett. Ilyen menedékhelye volt a gödöllői kastély, a bécsi Hermes-villa a lainzi állatkertben, valamint az Achilleion a görög Korfu szigetén.
A fiatal kora óta verselő császárné egyre gyakrabban menekült az ábrándos
költészetbe. Szerette Homéroszt, és eszményképe, Heinrich Heine által
ihletve számtalan verset írt, amely csalódottságáról, mélabújáról és
vágyairól mesél, de ugyanúgy tanúskodik embergyűlületéről és fokozott
elszigetelődéséről is. A Shakespeare Szentivánéji álmában
szereplő Titánia tündérkirálynővel azonosította magát. Ferenc József még a bécsi lainzi állatkertben található Hermesvillában
lévő hálószobáját is a Szentivánéji álomból vett jelenetekkel festette
ki, hogy szeretett feleségének örömet szerezzen. A villát Sissi „Titánia varázskastélyának“ nevezte.
Korfun a kedvenc görög mitológiai hőséről elnevezett gyönyörű villát, az Achilleiont pompeji stílusban építtette, és értékes ókori műalkotásokkal rendezte be. De a mindig nyughatatlan császárné kis idő múlva még az Achilleion iránt is elveszítette érdeklődését.
„Csak ne kelljen sokáig egy helyen ülni!“ – írta. Erzsébet messzeség iránti elvágyódása egyre erősödött, s minél távolabb került Bécstől, annál jobban érezte magát. Azzal az ürüggyel, hogy rossz az egészsége, nagy utazásokat tett, idegen országokat és kultúrákat akart megismerni. Főleg a hajóutakat szerette, különösen ha erősen hullámzott a víz, mert akkor nagyon közel érezte magát az elemekhez. Jachtjának fedélzetén volt egy üvegpavilon, ahonnan szabad kilátása nyílt a tengerre. Volt, hogy a tenger annyira viharos volt, hogy a legénység már az életéért rettegett, akkor a fedélzeten egy székhez kötöztette magát és kijelentette: „Úgy teszek, mint Odüsszeusz, mert hívogatnak a hullámok“.
Amennyire alacsony igényei voltak a hajóútjai során, annyira fényűzően alakították ki a kizárólag neki épített udvari szalonkocsit, amellyel egész Európát beutazta.
„Az úticélok csupán azért kívánatosak, mert közöttük van az utazás. Ha valahol
megérkeznék és tudnám, hogy onnan soha többé nem távolodnék el, akkor
egy paradicsomi tartózkodás is pokollá válna számomra“ – írta Erzsébet.
 |
| A császárné 63 részből álló utazó patikája számos mustártapaszon, mullpólyán, krémen és üvegcsén kívül kokaininjekciót is tartalmazott, ami mai szemszögből furcsànak tűnik. Az ópiumkészítményeket annak idején másképp használták az orvoslásban, mint napjainkban. Miután ismerték a kokain görcsoldó és hangulatjavító hatását, menstruációs panaszok esetén és a változó korban intravénásan adták be. |
Nyughatatlansága egyre fokozódott. Mind családja, mind bizalmasai egyre inkább aggódtak a mélabús császárnéért. Lánya, Mária Valéria 1897-ben a következő sorokat írta naplójába: „Sajnos édesanya sokkal inkább, mint valaha, egyedül akar lenni… és csak szomorú dolgokról beszél.“
1898 májusában pedig ezt írta: „...az a mély szomorúság, amely korábban csak néha-néha telepedett anyára, most már örökös kísérőjévé vált. Ma anya ismét azt mondta, hogy gyakran vágyik a halálra...“
A halál ezután igen hamar rá is talált Sissire. 1898 szeptemberében többhetes kúrán tartózkodott Montreux mellett. Udvarhölgyével, Sztáray Irmával szeptember 9-én kirándulást tett Prégnybe, hogy meglátogassa Rothschild bárónőt. Este Genfbe utazott, az éjszakát is ott töltötte, másnap akart visszautazni Montreux-be. Mint mindig, most is álnéven, Hohenembs grófnéként vett ki szobát a Beau Rivage szállodában, hogy ne ismerjék fel. Azonban egy másnapi genfi újságban megjelent egy hír, hogy az osztrák császárné a szállodában szállt meg. Ezt a hírt az olasz anarchista, Luigi Luccheni is olvasta, aki valójában azért jött Genfbe, hogy meggyilkolja az orléansi herceget. A herceg az utolsó pillanatban megváltoztatta útirányát, és mégsem utazott Genfbe. Ez azonban kevéssé zavarta Lucchenit, hiszen a véletlen sokkal prominensebb áldozatot sodort az útjába. Szeptember 10-én délelőtt a császárné még vásárolgatott és felkereste kedvenc cukrászdáját is. Délben akart hajóra szállni, hogy visszautazzon Montreux-be. Luccheni a kikötőhöz vezető úton várta lesben, a császárnéra vetette magát, és egy kihegyezett ráspolyt döfött a szívébe.
 |
| A gyilkos fegyver a Hofburg kiállításán |
Erzsébet a földre rogyott, majd rémülten fel is állt, és abban a hiszemben, hogy csak ellökték, gyorsan a hajóra sietett, nehogy lekésse. Nem sokkal később a császárné összeesett, és csak a fűzője megnyitásakor fedezték fel az apró szúrt sebet. A hajó azonnal visszafordult, a halálosan megsebesített császárnét visszavitték a szállodába, ahol azonban rövidesen meghalt. Amikor Ferenc József megkapta a hírt, csak annyit mondott: „Nem is tudják, mennyire szerettem ezt a nőt“.
Halálról Sztáray Irma azt írta "Nem a története, hanem a legendája fog fennmaradni".
dr. Sáray Dorottya
Forrás: Audioguide, Hofburg, Wien
Tóth Ilona 1932. október 23-án
született Cinkotán, mely a mai Budapest Árpádföld nevű területeként ismert. A
Teleki Blanka Általános Leánygimnáziumban érettségizett 1951-ben, ahol ő volt a
Dolgozó Ifjúság Szövetségének (röviden: DISZ) titkára, s ebben az évben
vették fel őt az orvostudományi egyetemre. A forradalom előtt a Szövetség utcai
kórházban volt belgyógyászati gyakorlaton, magyarul szigorló orvos volt. Így
hívják azokat az orvosnövendékeket, akik egyetemi tanulmányaik utolsó évét
töltik. Október 23-án diáktársaival együtt vett részt a tüntetésen. Október 25-én
a rádió felhívására jelentkezett a Szövetség utcai kórházban. Mivel ott nem
tudtak munkát adni számára, átirányították a Péterfy Sándor utcai kórházba. Itt
bekapcsolódott a már intenzíven működő Önkéntes Mentőszolgálat munkájába. 
