Élet a 20-as években

Sötét, vörös brokátanyag díszíti a pazar termet, a háttérben duruzsol a jazz, pislákolnak a fények és mindenütt tömör szivarfüst gomolyog. Ez a lokál. Egy titkos eldugott alvilági bár, ahol minden este töménytelen mennyiségben folyik a pezsgő és hatalmas halmokban áll a kaviár. Színes revük alkalmával a csinos és talán kissé számító énekes- és táncosnők fáradhatatlanul újra és újra a színpadra lépnek, hogy szórakoztassák a törvény elől megbújó vendégeiket. És ott van az örökké zsúfolt kaszinó! A kockaasztalok mellett vagy épp kártyaasztaloknál ülve, fekete kalapban, szivarral a kezükben, oldalukon drága szőrmebundába burkolt, drágakövekkel díszített csinos kísérőikkel állnak ők: a gengszterek.

Kétségtelen, a szesztilalom bevezetésével az alvilág legendás korszaka kezdődött az 1920-as évek Amerikájában. Al Capone bandájának világában elengedhetetlen a fényűzés, de nem ritkák a brutális leszámolások és kegyetlen farkastörvények uralkodnak Chicago utcáin. A bandaháborúkba a rendőrség nem mer beleszólni, korrupt és elnéző „ az olasz bandával” szemben, hol a jutalom hol az erőszak hatására, általában „sosem veszik észre” az alkoholt a poharakban.

A kor híres/hírhedt idézete: „Nem mi választottuk a gengszteréletet, a gengszterélet választott minket!” Nem vitatható, hogy az első világháború borzalmai és a rengeteg halál után, az emberek az ÉLET felé fordultak. A nők a háború alatt rájöttek mennyire erősek: a férfiak nélkül is. Sokkal szabadabb, bohémabb világ kezdődött, divat lett fiatalnak lenni, általános lett a nyomdafestéket nem tűrő káromkodás, a folyamatos dohányzás és a „titkos” alkoholfogyasztás. Az emberek rájöttek milyen rövid az élet és ÉLNI AKARTAK. Al Capone alvilági tevékenységét főképp három pillérre, a szeszcsempészetre, szerencsejátékra és a prostitúcióra építette ki. Készséggel kiszolgálta a kor társadalmának „bűnös igényeit”.

Darabunkban egy hét múlva megmutatjuk nektek az 1920-as évek könnyed, játékos Chicago- jának mesés világát, de betekintést adunk az e mellett élő súlyos, véres világba is előadásunkon. Várunk titeket sok szeretettel, hamisíthatatlan 20-as évekbeli hangulattal!

5 nap múlva megkezdődik a "Nagy Szárazság" az Aula Magna színpadán.

Amerika a nemzeti szesztilalmi törvény (melyet beterjesztőjéről és legfőbb támogatójáról, Andrew J. Volstead képviselőről Volstead-törvénynek keresztelt a népnyelv) életbe lépésétől, 1920. január 16-ától számította a Nagy Szárazság korát. Az Egyesült Államok alkotmányának 18. módosításáról - amely a szeszes italok (vagyis minden 0,5 százaléknál több alkoholt tartalmazó ital) gyártását, árusítását és szállítását is tiltotta - hamar kiderült, hogy könnyen ki is játszható. A törvény ugyanis csak az árusítást bűntette, a fogyasztást nem. Amerika-szerte szinte napokon belül megkezdődött a szeszcsempészet, majd az illegális sörfőzdék, lepárlók, tiltott italmérések és szórakozóhelyek működése, valamint az ezekkel összefonódó prostitúció, szerencsejáték, erőszak és a korrupció terjedése. A gengszterizmus új korszaka volt ez, melyet a közhatalommal való nyílt „összejátszás” és az érdekszférák ütközése miatti véres bandaháborúk egyformán jellemeztek. „Abból húzok hasznot, hogy kielégítek egy igényt. Ha ez törvényszegés, a vevőim ugyanolyan bűnösök, mint én... A mi amerikai rendszerünk mindenkinek megadja a nagy lehetőséget, csak jó erősen meg kell ragadni, és minél többet kihozni belőle” - jelentette ki Amerika fogalommá lett s mindig szívesen nyilatkozó gengszterfőnöke, Alphonse (Al) Capone. A terepet a korszak kutatói szerint egyértelműen az 1920-ban bevezetett alkoholtilalom teremtette meg, új bűnözőtípusokat és generációkat szabadítva a társadalomra. Az új lehetőség immár nemcsak a bűnözés céljait, hanem eszköztárát is átalakította. A bűnözők bevételei ezekben az években ugrásszerűen növekedtek, ami a kutatók szerint a korrupció új fejezetét - a bűn politikai befolyásának intézményesülését - hozta.

A tilalom kijátszhatóságát remekül példázza ez a kép is, ahol a csinos flapperek nyilvánosan pózolnak csempészett italukkal.