Ma este!

A fények kigyúlnak, a cigarettafüst felszáll, s belép Al, a hírhedt bűnöző. Ma este megelevenedik a '20-as évek Chicago-ja s betekintést nyerhettek a maffia fényűző, ám kegyetlen birodalmába. 
ESTE 6, AULA MAGNA!
Bang! 

Al Capone alkatrazi cellája

Capone ebben a cellában töltött le egy rövidebb büntetést, amikor még bőven hatalma csúcsán állt. Ez a hatalom és kivételes helyzet meg is látszik a mai napig megtekinthető pazar berendezésen.

Hogy mikor és miért került ide, holnap este elmeséljük.

Élet a 20-as években

Sötét, vörös brokátanyag díszíti a pazar termet, a háttérben duruzsol a jazz, pislákolnak a fények és mindenütt tömör szivarfüst gomolyog. Ez a lokál. Egy titkos eldugott alvilági bár, ahol minden este töménytelen mennyiségben folyik a pezsgő és hatalmas halmokban áll a kaviár. Színes revük alkalmával a csinos és talán kissé számító énekes- és táncosnők fáradhatatlanul újra és újra a színpadra lépnek, hogy szórakoztassák a törvény elől megbújó vendégeiket. És ott van az örökké zsúfolt kaszinó! A kockaasztalok mellett vagy épp kártyaasztaloknál ülve, fekete kalapban, szivarral a kezükben, oldalukon drága szőrmebundába burkolt, drágakövekkel díszített csinos kísérőikkel állnak ők: a gengszterek.

Kétségtelen, a szesztilalom bevezetésével az alvilág legendás korszaka kezdődött az 1920-as évek Amerikájában. Al Capone bandájának világában elengedhetetlen a fényűzés, de nem ritkák a brutális leszámolások és kegyetlen farkastörvények uralkodnak Chicago utcáin. A bandaháborúkba a rendőrség nem mer beleszólni, korrupt és elnéző „ az olasz bandával” szemben, hol a jutalom hol az erőszak hatására, általában „sosem veszik észre” az alkoholt a poharakban.

A kor híres/hírhedt idézete: „Nem mi választottuk a gengszteréletet, a gengszterélet választott minket!” Nem vitatható, hogy az első világháború borzalmai és a rengeteg halál után, az emberek az ÉLET felé fordultak. A nők a háború alatt rájöttek mennyire erősek: a férfiak nélkül is. Sokkal szabadabb, bohémabb világ kezdődött, divat lett fiatalnak lenni, általános lett a nyomdafestéket nem tűrő káromkodás, a folyamatos dohányzás és a „titkos” alkoholfogyasztás. Az emberek rájöttek milyen rövid az élet és ÉLNI AKARTAK. Al Capone alvilági tevékenységét főképp három pillérre, a szeszcsempészetre, szerencsejátékra és a prostitúcióra építette ki. Készséggel kiszolgálta a kor társadalmának „bűnös igényeit”.

Darabunkban egy hét múlva megmutatjuk nektek az 1920-as évek könnyed, játékos Chicago- jának mesés világát, de betekintést adunk az e mellett élő súlyos, véres világba is előadásunkon. Várunk titeket sok szeretettel, hamisíthatatlan 20-as évekbeli hangulattal!

Már 3 nap sincs hátra az előadás kezdetéig

Mi már nagyon várjuk. :)

Felújított verzió lévén sok új jelenet került a darabba, így azoknak is érdemes eljönnie, akik pár évvel ezelőtt már látták. Beleraktunk egy easter egg-et is: kíváncsiak vagyunk, észreveszi-e valaki, hol utalunk egy korábbi, lecserélt jelenetre.
Hogy mi lett helyette, az maradjon meglepetés, kedden kiderül. ;)

5 nap múlva megkezdődik a "Nagy Szárazság" az Aula Magna színpadán.

Amerika a nemzeti szesztilalmi törvény (melyet beterjesztőjéről és legfőbb támogatójáról, Andrew J. Volstead képviselőről Volstead-törvénynek keresztelt a népnyelv) életbe lépésétől, 1920. január 16-ától számította a Nagy Szárazság korát. Az Egyesült Államok alkotmányának 18. módosításáról - amely a szeszes italok (vagyis minden 0,5 százaléknál több alkoholt tartalmazó ital) gyártását, árusítását és szállítását is tiltotta - hamar kiderült, hogy könnyen ki is játszható. A törvény ugyanis csak az árusítást bűntette, a fogyasztást nem. Amerika-szerte szinte napokon belül megkezdődött a szeszcsempészet, majd az illegális sörfőzdék, lepárlók, tiltott italmérések és szórakozóhelyek működése, valamint az ezekkel összefonódó prostitúció, szerencsejáték, erőszak és a korrupció terjedése. A gengszterizmus új korszaka volt ez, melyet a közhatalommal való nyílt „összejátszás” és az érdekszférák ütközése miatti véres bandaháborúk egyformán jellemeztek. „Abból húzok hasznot, hogy kielégítek egy igényt. Ha ez törvényszegés, a vevőim ugyanolyan bűnösök, mint én... A mi amerikai rendszerünk mindenkinek megadja a nagy lehetőséget, csak jó erősen meg kell ragadni, és minél többet kihozni belőle” - jelentette ki Amerika fogalommá lett s mindig szívesen nyilatkozó gengszterfőnöke, Alphonse (Al) Capone. A terepet a korszak kutatói szerint egyértelműen az 1920-ban bevezetett alkoholtilalom teremtette meg, új bűnözőtípusokat és generációkat szabadítva a társadalomra. Az új lehetőség immár nemcsak a bűnözés céljait, hanem eszköztárát is átalakította. A bűnözők bevételei ezekben az években ugrásszerűen növekedtek, ami a kutatók szerint a korrupció új fejezetét - a bűn politikai befolyásának intézményesülését - hozta.

A tilalom kijátszhatóságát remekül példázza ez a kép is, ahol a csinos flapperek nyilvánosan pózolnak csempészett italukkal.

A maffia

Már csak egy hét maradt hátra előadásunkig, ezért itt az ideje fokozni a gengszter-hangulatot. Alábbi ismertetőnkben egy kis ízelítőt kívánunk nyújtani a maffia fogalmával és történetével kapcsolatban.

A közhiedelemmel ellentétben maga a ’maffia’ szó egyáltalán nem olyan régen vált ismertté a nagyközönség előtt: mindössze 1865-ben jelent meg először hivatalos olasz ügyiratokban, noha természetesen a jelenség, melyet vele illettek már korábban is létezett.Egyesek a maffia szó eredetét a régi szicíliai mafiusu szóra vezetik vissza, amely maga az arab mahjas (menedékhely) szóból ered. Az első bizonyítéka annak, hogy a maffia szót a láthatatlanul működő bűnszervezetekkel azonosítják Giuseppe Rizotto és Gaetano Mosca a palermói börtönben játszódó, bűnbandákról szóló I mafiusi di la Vicaria színdarabja volt. A bűnbandák és a mafiusi közötti összefüggést a cím hozta létre, mivel abban a korban a bűnbandák még viszonylag újdonságnak számítottak Olaszországban és Szicíliában. Ezek után nem meglepő, hogy maga a bűnözés e szervezett formája Olaszországból, elsősorban Szicíliából származik, és eredete egészen a középkorig nyúlik vissza amikor szerint a Maffia az elnyomás, a római és észak-olasz fennhatóság, és a külső invázió ellen lázadók csoportja volt, a XIX. századra azonban a maffia már gyűjtőfogalomként az egymással is rivalizáló bandákat jelentette, amelynek tagjai beszivárogtak a helyi majd a regionális politikai életbe is. Ezt az alvilági közösséget nevezték Cosa Nostrának, jelentése: „a mi dolgunk”, esetleg "a mi ügyünk".
A maffia tevékenysége az illegális vállalkozásokkal és kereskedelemmel állt összefüggésben pl. fegyver-, kábítószer-, cigaretta-, szervkereskedelem, prostitúció,pénzhamisítás, tiltott szerencsejátékok, rablás, zsarolás, korrupció…
A fasiszta uralom idején kezdődött meg a maffia üldözése, ekkor a szervezet több tagja külföldre menekült, többnyire az USA-ba, ahol rövid idő alatt a legnagyobb alvilági befolyásra tettek szert (ők voltak a híres „Öt Család” a Bonanno, a Profaci, a Gambino, a Genovese, és a Lucchese). Természetesen az amerikai olasz maffiába kezdetben csak szicíliai származású emberek tartozhattak, olyanok akiknek felmenőik szicíliaiak voltak, így a Cosa Nostra a maffia kivándorlásától kezdve amerikaivá is vált. Az Öt család bár ugyanannak a láthatatlan világnak a részei és irányítói, egymással gyakran háborúztak egyeduralmuk megszilárdításának érdekében, nem ritkán véres leszámolásokra került sor, ezért a legtöbb maffiavezér nem tudott éveken át stabil vezetői posztot betölteni, és csak kevesen haltak közülük természetes halált. Egyike a kevés ilyen szerencsés alvilági főnöknek Johnny Torrio, akinek belső köreibe tartozott maga Al Capone is. Meglátva benne a tehetséges, leleményes és törtető ifjút, Torrio visszavonulása után az akkor még csak 26 éves Al Capone kezébe tette ezer főből álló bandáját és háromszázezer dollárnyi forgalmú illegális kereskedelmét és csempészetét, ezzel alapozva meg a később hírhedtté vált „Sebhelyesarcú” alvilági karrierjét.

Kulisszatitok: a Perjátszó Körös lányok a csinos ruhák és elegáns kiegészítők miatt már alig várják, hogy 9 nap múlva magukra ölthessék a Capone perjáték jelmezeit.:)

Az első világháború alatti és az azt követő időszakban gyökeres változáson ment át a női mintakép. A nők addigi konzervatív, szigorúan szabályozott társadalmi funkciója (amely nagyjából kimerült a dekorációs- és anyai szerepben) nagymértékben feloldódott, a nők a fűzővel, krinolinnal és elöl-hátul kipárnázott, földig érő ruhákkal együtt megszabadultak az őket szűk keretek közé szorító társadalmi szabályok és elvárások képzeletbeli fűzőjétől is. A modern kori divat kezdetét jelentette ez az évtized, a nők rövidebb szoknyát, sőt nadrágot kezdtek hordani , a férfiak pedig ugyancsak nyitottak az addigi formális öltözetek helyett a sportosabb ruhák irányába. A nagy nyitás persze nem egyik napról a másikra történt. Míg a húszas évek első felében kétkedve és fenntartással fogadták az újdonságokat, csupán néhány év kellett ahhoz, hogy felpörögjön a gépezet. Virágzik a gazdaság és az ipar, az art deco, a jazz és a film noir fénykorában vagyunk. A modern nő ünnepli a felszabadulást: szembemegy minden addigi kötöttséggel, autót vezet, rövidre vágja a haját, sutba dobja a fűzőt és a legújabb divat szerint való kényelmes ruhákban jár. Olykor művészetekről és politikáról cseveg, sportol, moziba és csillogó partikra jár, ahol a módi a charleston, a foxtrott és persze a jazz minden mennyiségben. Amikor meg épp nem táncol, olyankor pezsgőzik és a legjobb képű urakkal flörtöl egymás után.
Ó, azok a húszas évek!