1956 és az ELTE ÁJK

Az előadásunkban látható egyik per, az "Egyetemisták pere" ugyan fiktív szereplőkről szól, ám a jogi egyetemisták forradalom során ellátott valós tevékenységén alapul. Miként vett részt karunk a forradalomban? Ezt mutatja be Varga Sébastien írása.

Egy ügynökjelentés tanúsága szerint az egyetemen már október 20-tól folytak forradalmi jellegű előkészületek. Megalakult az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottsága, amelynek elnökévé Nizsalovszky Endrét választották, aki 1956. október 20-án a bizottság ülésén új tudománypolitikai programot vázolt fel, és kiállt a korábban bebörtönzött vagy elhallgattatott professzorok rehabilitációjáért. Így többek között sürgette több olyan személy rehabilitációját, akiket évekkel előtte eltávolítottak a közéletből. Október 23-án délelőtt, a kialakult bizonytalan helyzet miatt az ELTE Rektori Tanácsa foglalkozott a délután három órára tervezett felvonulással. Megállapította a következőt:

 „Az Egyetem Rektori Tanácsa azt tartja helyesnek, ha az egyetem állami, párt- és DISZ-szervei egyaránt részt vesznek ezen a megmozduláson, és igyekeznek befolyásukat úgy érvényesíteni, hogy az helyes követelések irányába hasson, és ne adjon teret sem jobb, sem bal felé semmiféle kilengésnek (…) A felvonuláson az egyetem vezetése – a rektorral az élen – részt fog venni.”

A jogi karról felvonulók csapata a műegyetemisták vezette felvonuláshoz csatlakozott, s később több joghallgató is velük keveredett a tömegtüntetésbe. Közülük Őri Ambrus a Rádiónál vesztette életét. A felvonuláson oktatók is részt vettek.

A következő napoktól, az épület központi fekvése miatt is, a jogi kar fontos események színterévé vált. Október 25-én este a Műszaki Egyetem Bartók Béla úti kollégiumában megalakult az összes budapesti és vidéki egyetem politikai képviseletét ellátó Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, amely hamarosan a pesti diákság politikai központjává vált. A hallgatókat Pozsár István irányította, s a vezetőségben szerepet kapott a forradalomban mindvégig aktívan részt vevő Grúber László joghallgató is, aki később végleg elhagyta az országot. Mivel Pozsár nyíltan kommunistának vallotta magát, a forradalom idején többször is szembekerült a jogászokkal, így többek között Garamvölgyi Zoltánnal, a Szovjet Jogi Tanszék tanársegédével. Bár a bölcsészkari nemzetőrséget csak október 28-án szervezték meg, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság küldöttsége, már október 26-án felvette a kapcsolatot Kopácsi Sándorral, Budapest rendőrfőkapitányával, akivel a hallgatók felfegyverzéséről és a nemzetőrség megalakulásáról tárgyaltak. A küldöttség tagja volt többek között Garamvölgyi Zoltán, és Markovits Kálmán joghallgató is. Mivel az ELTE Katonai Tanszéke a Szerb utcában, az Állam- és Jogtudományi Kar épületében működött, a nemzetőrség megszervezése után itt fegyvereket is szétosztottak, az épület kapujában pedig felfegyverzett ifjak álltak őrséget. A „KUN LAJOS” fedőnevű ügynök jelentése szerint:

„Első teendőjük a fegyveres őrség megszervezése volt, amely két részből állt: épületőrség és külső egységek. A külső egységek a városban cirkáltak. Igen szigorú katonai fegyelmet hirdettek, és volt az egyetemen egy konyha is, ahol élelmezték a bent lévőket. Az élelmet vidékről hozták. A Forradalmi Bizottmányt ki akarták bővíteni évfolyamonként egy hallgatóval, de ezt már időhiány miatt nem tudták teljesíteni.”

 Az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság felvette a kapcsolatot a különböző harcoló csoportokkal, s a bizottság rádióadóján keresztül jelentős propagandát fejtett ki:

 „Többek között felhívták az oroszok figyelmét arra, hogy nem fasisztákra, hanem munkásokra és diákokra lőnek. Ennek megszervezésében jelentős érdemei voltak a ma már Bécsben élő Markovits Kálmán joghallgatónak.”

A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának október 28-i megalakulásáról az Egyetemi Ifjúság november elsejei száma tudósított. Az ELTE jogi karán életre hívott szervezethez mindhárom karról csatlakoztak tanárok, akik Ádám György vezetésével egyhangúlag elfogadták a Bartók Béla úti kollégiumban alakult Egyetemi Forradalmi Bizottság programját, s vele a későbbiekben is folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Egy felszólaló javaslatára külön pontként felvették a programba az ifjúság kérését: az ENSZ az országgyűlési választásokhoz küldjön nemzetközi bizottságot, amely felügyeli a szavazás szabad és titkos voltát. Röviddel a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának megalakulása után Ádám György vezetésével küldöttség kereste fel Mindszenty Józsefet. A csoport tagja volt egy római katolikus pap, Kardos László és Mikó János levelező joghallgató, aki nem sokkal később a Forradalmi Diákbizottság gazdasági ügyeinek intézését vette át. A küldöttség azt szerette volna megtudakolni, hogyan viszonyul a bíboros a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának nyilatkozatához, csatlakozik-e hozzá a római katolikus papság. Megpróbálták rávenni Mindszentyt, szólaljon fel az önbíráskodás ellen. A bíboros nem utasította el őket, de kötelező ígéretet sem tett; azt válaszolta, hogy előbb tájékozódnia kell az eseményekről. A jogi karon a forradalmi eseményeket a Magyar Jogtörténeti Tanszék, és benne Révész László szervezte mind a hallgatók, mind az oktatók körében. Ez utóbbiak közül kiemelendő szerepet játszott Garamvölgyi Zoltán, Baráth Lajos, Moess Károly, Földvári Béláné, Brósz Róbert, Csizmadia Andor, Asztalos István és Németh János. A hallgatók közül Forintos György,Töttössy Zsolt és Karátson Gábor ez idô tájt Révész vezetésével orosz katonák tájékoztatására szánt orosz nyelvű röpcédulákat és plakátokat gyártottak a kar épületében. Forintos visszaemlékezése szerint:

 „Megpróbáltuk elmagyarázni, hogy mi volt ez a felkelés, hogy a Rákosi-rendszer, és nem a szovjet ellen irányult, hogy ez nem ellenforradalom volt, és tévedésből küldték ide őket Szuez helyett.”

Kapuzárás után többször is előfordult, hogy plakátgyártás végeztével a fiúk az egyetem épületének Szerb utcai frontján, több méter magasból ugráltak ki. Október végén Töttössy Zsolt és társai létrát szereztek, és a dékáni hivatal homlokzatáról Töttössy leverte az ötágú csillagot. A Jogi Kar Révész László irányításával tartott intenzív kapcsolatot a csepeli és az újpesti munkástanács vezetőivel. A Révész köré gyűlt joghallgatók fontos vezető tisztségeket töltöttek be a MEFESZ-bizottságban.

Felhasznált irodalom:

ARGEJÓ ÉVA: Az 1956-os forradalom és megtorlás az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 2010