Susan Atkins "Sadie"

Susan Észak-Kaliforniában nőtt fel két testvérével és alkoholista szüleivel. Ismerősei csendes, öntudatos lánynak írták le,aki tagja volt az iskolai - és templomi kórusnak. 15 éves volt, amikor édesanyja elhunyt rákban. Innentől kezdve élete zaklatott, különböző rokonokhoz kerül.

1967-ben táncosnőként dolgozik San Francisco-ban. Itt találkozik Charles Mansonnal, akibe első látásra beleszeret. A férfi kérésére csatlakozik a növekvő Manson családhoz, akik San Fernando-völgyben, Dél-Kaliforniában telepednek le. 1968-ban Susan életet ad közös gyermeküknek, Bruce-nak.

A Manson által Sadie Mae Glutz-nak elkeresztelt, akkor 21 éves lány, a család által 1969-ben elkövetett 9 gyilkosság közül, 8-ban vett részt. Ő felel Roman Polanski akkori felesége, Sharon Tate, 8 és fél hónapos terhes színésznő haláláért. A kaliforniai büntetés-végrehajtási rendszer leghosszabb ideig fogva tartott női rabja, 1969-től 2009-es haláláig.

A börtönben eltöltött évei alatt mélyen vallásos lett, könyvet is írt ,,Child of Satan, Child of God" címmel.

Patricia Krenwinkel

Patricia 1947. december 3-án született , Kaliforniában. Gyerekként és tinédzser korában önbizalomhiánnyal küzdött, részben túlsúlya, részben egy betegség miatt, ami túlzott szőrösödést okozott. Sose érezte magát vonzónak. A szülei 17 éves korában elváltak és Pat az anyjával Alabamába költözött, ahol katolikus egyetemre járt. Ám az első szemeszter után visszatért Kaliforniába és összeköltözött mostohatestvérével, a heroinfüggő Charlene-nel. 20 éves korában találkozott Charles Mansonnal, Mary Brunnerrel, és Lynette Fromme-mal, akik Charlene-nél jártak látogatóban. Manson rögtön kiszúrta magának, valószínűleg mert alacsony önbizalma miatt sebezhetőnek és manipulálhatónak tartotta. Még aznap éjjel lefektette, és azt mondta neki, gyönyörűnek találja. Patnél ez telibe talált, végre megkapta, amire mindig is vágyott, így mikor Manson felajánlotta, hogy csatlakozzon hozzájuk, azonnal velük tartott.

Patricia mindvégig a Mansonhoz leginkább ragaszkodó nők közé tartozott, egészen 1969-es bebörtönzéséig a legbelsőbb kör tagja volt. Csendes személyiség volt, sok időt töltött a „család” gyermekeinek gondozásával. Manson vízióit lelkesen hallgatta, sose kételkedett bennük, és sose rémítette meg a bűnözés. Ezért választotta ki Manson őt is a Helter Skelter beindításához. Patricia részt vett mind a Tate-, mind a LaBianca gyolkosságban.
A farmon tartott razzia után Manson elküldte Alabamába az anyjához, de ott letartóztatták, és kiadták Kaliforniának, hogy Charles Mansonnal, Susan Atkinsszel és Leslie Van Houtennel együtt álljon a bíróság elé hét rendbeli emberölésért és egy rendbeli emberölés előkészületéért. Halálra ítélték, amit a halálbüntetés eltörlése miatt életfogytiglani szabadságvesztésre cseréltek.
Ahogy börtönbe került, elszeparálta magát Mansontól, és az összes „családtag” közül ő tűnt a legbűnbánóbbnak. Börtönévei alatt kiváló magaviseletet tanúsított, diplomát szerzett, és aktívan részt vett a börtön droggal és alkohollal kapcsolatos segélyprogramjaiban, ám feltételes szabadság iránti kérelmét 13 alkalommal elutasították. Atkins halála óta ő a leghosszabb ideig börtönben lévő nő Kaliforniában.

Charles „Tex” Watson

Tex a „Manson család” egyik központi tagja, Manson jobbkeze, színötös tanulóból vált hidegvérű gyilkossá. A Tate- és LaBianca gyilkosságokat is egyaránt ő vezette, minden egyes áldozat megölésében részt vett.

1945. december 2-án, Texasban született, innen a becenév. A gimnáziumban éltanuló és kiváló atléta volt, gyermekkora során részt vett a helyi metodista templom életében. Az egyetemen belépett egy diákszövetségbe, és a második félévben a tanulást felváltotta az alkohol és a szex. Egy Los Angeles-i út során csöppent a pszichedelikus anyagok világába, marihuána és LSD terjesztésért többször letartóztatták. A szabadságot üldözve 1967-ben oda is költözött, az egyenruhát hippi öltözetre, az alkoholt fűre cserélte. A szülei hiába kérték, hogy menjen haza és fejezze be az egyetemet, ő sokkal jobban érezte magát „főállású” hippiként. Ez idő alatt találkozott Charles Mansonnal. 

Mivel a házat, ahol akkor meghúzta magát később el kellett hagynia, nem volt hol laknia. Manson tanyájára ment, és bár nem fogadták be könnyen, egy idő után megszállottá vált, és a kolóniába költözött. A család legbelsőbb körébe kerülve, Manson megbízta Susan Atkins, Patricia Krenwinkel, és Linda Kasabian vezetésével és a gyilkosságok elkövetésével. Részt vett egy „családtag” megölésében is, akit Manson besúgónak vélt.1969-ben elhagyta a farmot és hazatért. Újra összejött egy régi barátnőjével és minimálisra szorította drogfogyasztását. Ám új élete rövid ideig tartott, November 30-án letartóztatták 7 rendbeli emberölés gyanújával. 1971. október 12-én halálra ítélték, ám a végrehajtást megúszta, mivel Kaliforniában pont eltörölték a halálbüntetést.Jelenleg is életfogytig tartó szabadságvesztését tölti. Felszentelt lelkész, házas és négy gyermek apja. Áldozatai iránt bűntudatot érez, de úgy tartja, Isten megbocsátott neki. Folyamatosan harcol feltételes szabadságáért, ám kérelmét eddig 13 alkalommal elutasították.

Catherine Share „Gypsy”

Catherine Share, az egyik „manson lány” Párizsban született 1942. december 10. –én, élettörténete cseppet sem mondható mindennapinak…

A kis Catherine szülei a második világháború alatt öngyilkosságot követtek el, amikor a kislány csupán kétéves volt. Édesapja még halála előtt egy francia ügyvéd segítségével szerencsésen kimenekítette őt Európából és egy szerető amerikai család örökbe fogadta. Gyermekkora egészen addig gondtalannak mondható, amíg szeretett nevelőanyjánál nem diagnosztizáltak rákot, amely okán a nő végül az öngyilkosságba menekült. Gypsy ekkor 16 éves volt. A tragédia után évekig gondoskodott világtalan nevelőapjáról.

Catherine Share egy pornófilm forgatásán megismert fiatal zenészen, Bobby Beausoleil-in keresztül került kapcsolatba Charles Manson-nal. A „Gypsy” becenevet is a Manson- család tagjaitól kapta, miután csatlakozott a kommunához. Később több lányt „toborzott” a farmra, neki köszönhetően került kapcsolatba Manson például Linda Kasabian-nal, a későbbi koronatanúval és Leslie Van Houten-nel, a gyilkosságok egyik résztvevőjével. Bár Gypsy nem vett részt a Tate-LaBianca gyilkosságokban, a család egyik tagja, a később tanúként megidézett Barbara Hoyt ellen pár társával gyilkossági kísérletet követett el egy LSD-s hamburger segítségével. Erre a lépésre azért volt szükség, hogy a hölgy ne tudjon Mr. Manson ellen vallani.

Gypsy a többi "Manson-lányhoz" hasonlóan fanatikusan rajongott Charles Manson-ért, olyan mértékben, hogy a férfi letartóztatása után több szimpatizánssal tervbe vették egy 747 Jumbo Jet repülőgép eltérítését. Tervük szerint minden órában addig folyt volna az öldöklés, amíg a Mansont és a fogvatartott mason lányokat börtönükből ki nem engedik.

Napjainkban, 72 évesen mintaszerű családi életet él és könyvet ír vad fiatalságáról.

Helter Skelter

A képen egy ún. "Helter Skelter" látható. Ez egy elterjedt játék az angliai vidámparkokban; a kiállítótorony-szerű építmény belsejében található lépcsőn lehet felmenni a tetejére, ahonnan csúszdán juthat le az ember.
A Beatles-t is megihlette a játék, így írtak róla egy dalt, nem is sejtve, hogy ezzel egy ördögi eszmerendszernek adtak nevet.
Charles Manson ugyanis így nevezte a Beatles dalaiból és a Jelenések könyvéből összeeszkábált ideológiáját. A Beatles White Album című korongjáról (melyen az említett Helter Skelter című szám is helyet kapott) válogatott dalszövegekkel és bibliai idézetekkel bebizonyította híveinek, hogy a Beatles az apokalipszis négy lovasa, hogy ő maga Jézus Krisztus, és hogy világméretű háború kirobbantása a feladatuk.

Néhány megrendítő kép Charles Manson peréhez

Mansonék leghíresebb áldozata, Sharon Tate, pár nappal a gyilkosság előtt. 8 és fél hónapos terhes volt Roman Polanskival közös gyermekével.

Manson szimpatizánsai

Az egyik gyilkosság helyszíne

A gyilkosságok elkövetői, Susan "Sadie" Atkins, Patricia Krenwinkel és Leslie Van Houten a tárgyalások alatt. Tudták, hogy valószínűleg halálbüntetés vár rájuk.

"Én vagyok az Ördög és azért vagyok itt, hogy az Ördög dolgát intézzem." - mondta Charles "Tex" Watson az áldozatainak az első gyilkosságnál, amit a Manson család elkövetett.

Kis magyar boszorkányhatározó I.

Messze földön híres nyelvünk arról, milyen szépen lehet vele árnyalni mondandónkat; gondoljunk csak a rengeteg szinonimára vagy a magyar szitokszavak sokszínűségére! Nincs ez másként akkor sem, ha a boszorkányokról szeretnénk beszélni. A „boszorkány”  gyűjtőfogalom, melybe rengeteg féle-fajta alak beletartozik, feltárva őseink rejtett félelmeinek minden megtestesítőjét. 

Maga a szó török eredetű: az azonos jelentéssel bíró „baszargan” magyar változata. Mindkét szó az ótörök „basz-„ ige származéka, melynek jelentése: nyomni. Tehát az eredeti magyar fogalom leginkább a lidérccel rokon (esetleg azzal azonos) lényt jelöl, mely éjszakánként „megnyomja” áldozatát. (lidércnyomás) Érdekesség, hogy a „lidércnyomás” nem a fantázia szüleménye: valós alvási zavar tünet együttesét írták le így eleink, jobb magyarázat híjján, a természetfelettivel magyarázva a dolgot. Ma úgy hívjuk: alvásos bénulás. Tünetei: az alany nem tud moccanni, bár tudata tiszta, és erős nyomást érez deréktájékon… Hát igen, minden mítosz mögött ott rejlik egy cseppnyi igazság, no de kanyarodjunk vissza a boszorkányokhoz!

Kezdetben, államalapításunk idejében latinul fejezték ki magukat írástudóink, így királyaink törvényeiben kétféle „boszorkányt” különböztethetünk meg: a strigát és a maleficát.

A striga alapvetően olyan fenevad, mely állati alakot is képes ölteni, más források szerint az ördöggel hál, esetleg embert eszik, de a boszorkányszombatra is ő repül seprűn a magyar hagyomány szerint, nem szelídebb társa, a malefica. A striga egyébként más államokban nem ugyanazt a fogalmat jelölte, mint kishazánkban: leginkább a vámpír-mítosz alapjául szolgáló vérszívó, emberevő démonokat jelöltek ezzel a latin kifejezéssel.

A malefica ezzel szemben „csak” rontást küld, megigéz, bűbájos füvekkel mesterkedik. Amolyan „vajákos” nő,  javasasszony, mint Biri néne a Lúdas Matyiban. De nem ártalmatlanok ők sem, sőt! Legalábbis a köznép nem tartotta őket annak. Akkoriban úgy gondoltak a betegségekre, mint rontásokra, s azokat bizony mind a maleficák bocsátották a szegény emberekre! Ám ami még rosszabb – gyógyítani is csupán ők voltak képesek. …így eshetett, hogy a boszorkányperekben Magyarországon sokszor ártatlan, gyógyfüveket ismerő embereket állítottak bíróság elé, mondván: „ha el tudta mulasztani, ő is okozta!”

Így amikor Könyves Kálmán kimondta: „de strigis vero, quae non sunt, ne ulla quaestio fiat”, csak a strigák létét tagadta. Bár a közismert fordítás úgy szól „A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen”, a legpontosabb fordítás a következő lenne: „A srigákról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen”. A maleficák létezését ős is elismerte, sőt mi több, el is járt ellenük. Így tehát, mai fogalmaink szerint: boszorkányok voltak is, meg nem is.

Hogy manapság élnek-e közöttünk boszorkák? Bizonyosan. Aki nem hiszi, november 6-án találkozhat is velük!

Salemi boszorkányperek

A Perjátszó Kör előadása

2013. november 6. 19 óra

ELTE-ÁJK, Aula Magna