Tom Robinson pere, egy irodalmi mű alapján íródott perjáték

Tom Robinson perét a Perjátszó Kör, fennállásának első tíz évében, öt alkalommal tűzte műsorra. A csapat 2008-ban mutatta be először a Díszterem színpadán, majd két évvel később nem csak a díszteremben ismételte meg az előadást, de a KCSSK felkérésének eleget téve is felléptünk, s később, 2013-ban újítottuk fel a darabot, két előadás erejéig. A Tom Robinson pere az eddigi egyetlen olyan perjátékunk, melynek alapjául nem egy történelemből ismert eset szolgált, hanem egy irodalmi mű cselekménye. Bár a Ne bántsátok a feketerigót c. regény, mely alapján a darab íródott, megtörtént esetet dolgoz fel, a bírósági ügy a könyvnek és az abból készült filmes adaptációnak köszönhetően került be a köztudatba, így ez az előadásunk kuriózumként kiemelhető a többi történelmi perjátékunk közül.

- Megjegyezhető továbbá, hogy ebben a darabunkban tarthatjuk számon az egy perjátékra jutó legtöbb elhasznált fekete arcfestéket, legtöbb fajgyűlöletet, és legtöbb pletykálkodó, kalapos hölgyet. -

Kiss Gergely

Jean Calas pere - Újoncélet a PK-ban

Jean Calas pere amúgy is fontos mérföldkő volt a jog történetében, de nekem van egy másik okom is, hogy szeressem. No, nem szegény néhai Jean meghurcoltatását, megkínoztatását és megöletését… Kár volt érte, csórikám tudtán kívül a francia vallásháborúk és villongások egyik utolsó híres áldozata lett. Amiért én szeretem ezt a pert, hogy ez volt az első, amelyben a Perjátszó Kör tagjaként részt vettem, és ez nem kisebb eseményen került előadásra, mint a XXIX. OTDK budapesti döntőjén. Ekkor még frissen felvett nyikhaj voltam, így azért eléggé megilletődtem, hogy a nagy öregekkel játszhatok együtt. Jó, azért annyira nem. Elvégre voltam már más csoportokban is újonc, majd tag, majd öreg. Valahol most is épp ez történik… A darabban egy kitalált személyt játszottam, Voltaire és Beccaria bunkó haverját, Giovanottót, aki nem nagyon szagolt hozzá a tragédiához és annak fontosságához. Jó szerep volt, szerettem. Nagyon elrontani se lehetett, az meg, hogy közben ehettünk és ihattunk – mert a beszélgetés természetesen egy kocsmában zajlott –, külön segített nyugodtnak maradnom. Olyannyira megnyugodtam, hogy a darab utáni pakolásban el is kevertem egy fa kínálótálat, amit én hoztam. Valaki nem tudja véletlenül, hol van?

Szedlák Levente

Állófogadás az OTDK-n

A legutóbbi felvételiről, az első szerepeiről és általában újoncévéről emlékszik meg versében Marci is.

Első évem a Perjátszókörben

2014. szeptember elején

a büfé melletti lépcsőn ballagtam el épp.

Pillantásom egy hirdetésre tévedt:

a Perjátszókör tárt karokkal vár téged!

Csak olvastam és olvastam a sorokat,

lehet játékosan tanulni a paragrafusokat?

Ez a gondolat motoszkált bennem,

amíg végül hazakeveredtem.

A jelentkezési lap kitöltése után,

(ami csak pár percet vett igénybe talán)

a felvételin találtam magamat,

ahogy szavalom a kedvenc dalomat.

Ám örülni csak akkor tudtam

amikor nevem meghallottam.

Felvételt nyertek hatan,

köszöntünk titeket a Perjátszóban!

Csütörtökön hatot ütött az óra,

vajon milyen lesz az első próba?

Al-capone akta az étlapon,

ahol én Edwardson bírót alakítom.

A per előtt mindenki nagyon izgatott,

ám a közönség tapssal jutalmazza a csapatot.

A siker megkoronázása végett,

napunk egy beüléssel ér véget.

Az elkövetkezendő napokban

az Eichmann dosszié állt a középpontban.

Majd pár hónap szünet után

Stuart Mária pere a palettán.

Az Anasztázia-rejtély a következő állomás

a nézők epekedve várják a folytatást.

Rengeteg az érdeklődő nem vitás,

regisztrációhoz kötött az előadás.

Az új tanévben fontos dolgot ünneplünk:

10 éves lett hőn szeretett körünk.

Ez alkalomból született –e versike,

Remélem, nem vet meg érte senki se. 

 Kupó Márton

Dreyfus kapitány pere - A kutatói munka, a szerzői, alkotói koncepció kezdete

Az egymás után következő perjátékok szépen lassan nőtték ki a gyerekcipőt. A Dreyfus pert megelőző évben a Danton perrel végleg és visszavonhatatlanul áteveztünk a korábbi ugyan minőségi előadásmódra törekvő, de még mindig dokumentumjáték/felolvasóest vizeiről a kívülről szöveget tanulós, még ha csak kezdetleges formában de színházi eszközöket felvonultató, színpadrendező, jelmezbe bújós korszakba. Természetesen volt még hová fejlődni.

A Dreyfust közvetlenül megelőző 2006-os évfordulóra készült ’56-os perjáték bevitt bennünket az Aula Magnába, amit akkor még csak Díszteremként emlegettünk. És mint utóbb kiderült, ez nem egyszeri alkalom volt, hanem azóta vendégelőadásainkat leszámítva az egyetem keretein belül már megszokott dolog, hogy az PK a díszteremben ad elő.

A Dreyfus per nem csak az előbbiek megőrzésében, konzerválásában segített, mintegy folytatta a szokás kialakítását. De még egyet lépett előre.

A korábbi perek kooperatív vagy mozaikszerű szövegkönyvírása, immáron véglegesen átadta helyét a szövegkönyvírói koncepciónak, az egységes perjáték-elképzelésnek. Már nem a jelenetben szereplők írták az adott jelenet szövegét, nem alkotói csoportokra volt bízva a munka, nem is kész műből merítettünk, nem feldolgoztunk. Hanem érvényesült (a történelmi hűség és szakmaiság mellett) egy kutatói munka eredményeképpen létrejövő, valahonnan valahová ívelő, szerzői, alkotói, rendezői, dramaturgiai koncepció. Egy elképzelés melyet papírra majd színpadra kellett vinni.

Az utóbbi évek eseményeit visszapörgetve tulajdonképpen itt léptünk rá arra az útra, amelyen több-kevesebb kitérővel mindmáig haladunk. Itt kezdett el formálódni a Perjátszó Kör kutatómunkája, alkotói tevékenysége olyan formában, hogy az elkészülő szövegkönyv első nyers változata többnyire egy ember munkájához kötődik, aki a PK elveihez hűen ötvözi a jogot a játékkal. Természetesen továbbra sem szűnt meg az a hagyomány, hogy a kész színre vitt darab már a csapat érdeme.

De a Dreyfus per mindenképpen fontos állomás volt, hogy a „Társulat” egy magasabb szintre lépjen, vagy legalábbis felcsillanjon a lehetőség.

Hogy ezt épp egy koncepciózus kémbotrány feldolgozásával tettük meg, mely bővelkedett cselszövésben, árulásban, koholt bizonyítékokban, irodalmi hévben, felbolydult közvéleményben, botrányban, és összeesküvés-elméletekkel volt tarkítva… Véletlen? Aligha.

Laczó Balázs

Indulunk a Pannon UniFest-en! :)

A jubileum nem csak az évek száma miatt mérföldkő számunkra: most érkezett el az alkalom, hogy a Perjátszó Kör egy versenyben is megméresse magát.

Október 17-én, szombaton, 17:00-kor lépünk fel a Pannon UniFest zsűrije előtt, egyetemi színpad kategóriában.

Szurkoljatok nekünk! :)

Ha valaki pedig épp arra jár, meg is nézhet minket (regisztráció ellenében) és többi kategória indulóit is. :)

Helyszín:
Latinovits - Bujtor Játékszín, 8200 Veszprém, Iskola u. 2.

https://www.facebook.com/events/306064082851003/307063482751063/

Regisztráció (már csak 28 hely van)
http://pannon-unifest.com/elte-ajk-perjatszo-kor-eloadasa/

Pannon UniFest
https://www.facebook.com/events/565854700235211/
http://pannon-unifest.com/

A szálemi boszorkányperek és az első igazi felvételi

Nyolc éve a "Szálem" volt az első perjáték, amiben szerepeltem, ezért mindig is a számomra legemlékezetesebb darabok egyike marad.

A Perjátszó Kör ebben a félévben tartott először igazi felvételit. A gólyatáborban elhangzott ismertető felkeltette az érdeklődésem, annak ellenére, hogy nem szerettem volna játszani. A jelentkezési lapon különböző rubrikák szerepeltek a "Milyen szerepben tudnád magad elképzelni" kérdés alatt, így bejelöltem a szövegírót és a kreatív ötletgazdát.  A felvételin kiderült, hogy nincs olyan, hogy valaki nem játszik (ez azóta is igaz, pl. Mariannra a jelmeztervezőnkre is :D). Így hát egyből a színpadra kerültem, szövegkönyvet írnom pedig csak 8 év után sikerült. :D

A felvételi azóta is hasonlóan zajlik, mint akkor, azzal a különbséggel, hogy bemutatkozás után kérünk már egy hozott verset vagy prózarészletet (de azt se küldjük el, aki énekelni kezd. :) ), érvelni pedig megadott témában kell. Ezt követi egy régi dialógusunk párban történő előadása. Ezután a jelen lévő tagok szavaznak arról, kit szeretnének a csapatban látni. Amire az utóbbi években leginkább figyeltünk az a beszédstílus, az improvizációs készség és a jelentkezőkben bujkáló csapatszellem.

Thriller tánctanulás a Halloween bulin

A Szálemi boszorkányperek azt hiszem, nem csak számomra kedves, hiszen a sok női szerep viszonylag ritka jelenség a történelmi perjátékoknál. Sokszor emlegetem az első szerepemet "hörgős földön fetrengésként", hiszen a megátkozott, megszállt fiatal lány karaktere pontosan ezt követelte meg. Nem sejtettem, hogy valamibe, ami oktató jellegű, ennyi sikítás és indulat fér. Nagyon élveztem. :D Ebben a darabban mindenki egy kicsit kitombolhatta magát, boszorkányként, áldozatként vagy véresszájú kihallgatóként. Sötét hangulata pedig tökéletes őszi darabbá teszi a Szálemet, ezért is adtuk elő még kétszer ősszel, egy alkalommal Halloween bulival kísérve.

dr. Sáray Dorottya

Ezerkilencszázötvenhat

"... igazán akkor dőlt el a PK színjátszáshoz közelítő perjátszási stílusa, amikor 2006-ban 1956 50. évfordulójára készített "1956" c. 2 felvonásos perjátékunkra a dékántól megkaptuk az Aula Magnát. Tudtuk, ha ez az előadás sikeres lesz, akkor innentől kezdve ezt a termet megszerezhetjük folyamatos játszóhelynek. És sikerült...A nézők között volt több '56-os veterán is  (akiket meghívtunk) és nemcsak ők könnyeztek az előadás végén…”  (Kisteleki Károly)

Négy évvel később, a forradalom 54. évfordulója alkalmából is felkért minket a karvezetés, hogy a kari megemlékezést színesítve adjuk elő újra a darabot.

Danton, "A Perjátszó Kör frenetikus előadása"

Egy 2006-os Jurátus cikk Danton perének első előadása utánról:


"Danton

A Perjátszó Kör frenetikus előadása

A márciusi Danton-előadás oly sikeres fogadtatásban részesült, hogy meghívták a Kört a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának Dísztermébe egy újabb előadásra. Így, aki esetleg lemaradt a múltkor, vagy még egyszer élvezni szeretné a tagok csodálatos játékát, jöjjön el május 10-én, szerdán este 6-ra a PPKE-JÁK Dísztermébe.

Az újabb előadáson ismét hallhatjuk Danton (Vajda Viktor) és Robespierre (Laczó Balázs) beszélgetését egy üveg bor társaságában, láthatjuk, ahogy Saint-Just (Nyitray Zsuzsi) feltüzeli a népet. Végigkövethetjük Fouquier (Millen Csaba) és a bíróság (Faragó Andi, Ferenczi Márti, Hidvégi Fanny, Rigó Balázs) törekvését arra, hogy semmiképpen ne hagyják szóhoz jutni Desmoulins-t (Szigeti Tamás) és Dantont, aki a nyilvánosságot (Gedeon Vali) hívva segítségül próbál segíteni helyzetükön. Újra nevethetünk a kurtizánok (Bárdos Dóri, Dóri Xénia) és a házvezetőnő (Koszta Dalma) „kedvességén”.

A Perjátszó Kör tagjai az előadás előtt már hónapokkal elkezdik a megbeszéléseket. Először könyvek garmadáját elolvasva, filmeket megnézve hangolódnak rá a témára.

A háttéranyagok áttanulmányozása után következik az előadás felépítése: honnan induljon, hol végződjön? Ez Danton előadásánál különösen problematikus pont volt, hiszen Danton pere csak egy szelete volt a francia forradalomnak. S az sem elhanyagolható tény, hogy utána gyilkosait, Saint-Just-öt és Robespierre-t is kivégezték.

A per menetének kialakítása után következett a szövegkönyv megírása. A szövegkönyvé, mely úgy formálódott az előadás pillanatáig, ahogy maguk a szereplők azokká, akiket játszottak.

A megbeszélésekkel párhuzamosan alakult a színpadkép. Ez egy nagyon sarkalatos pontja volt az előadásnak: a kör tagjai több színházi elemet szerettek volna bevinni műsorukba. A terem átrendezésével a per résztvevőivé tették a közönséget, melynek soraiban szereplők is ültek. S az is szembetűnő lehetett a rendszeres perjátszó köri előadásokra járóknak, hogy több kelléket, trükköt használtak.

Szintén a teátrális jelleget volt hivatott hangsúlyozni a dinamikus kezdés is. A darab gördülékeny menetéhez elkerülhetetlen volt a mozgáspróba: hiszen ezzel lett egésszé a színpadkép.

Az olvasópróbák, a jelenetek többszöri elpróbálása után már minden készen állt arra, hogy a közönség is láthassa munkájuk gyümölcsét.

Percekkel az előadás kezdete előtt már hosszú sorok kígyóztak a terem előtti folyóson, míg bent utolsó simításokat végeztek a „perjátszókörösök” a díszleten. Majd kinyíltak az ajtók… Akiknek szerencséjük volt, helyet is kaptak. Annyian jöttek el az előadásra, hogy többen az ajtóban rekedtek. De biztosan megérte eljönni, hiszen a szereplők olyan alakítást nyújtottak, mely nem egyszer a Kör tagjait is lenyűgözte. S a közönségre sem volt panasz, nevettek, megrökönyödtek, s a darab végén percekig tapsoltak.

Mindezek miatt pedig, akik nem látták, az ajtóban rekedtek, vagy újra látni szeretnék, jöjjenek el a Pázmány P. Kat. Egyetem Dísztermébe! Május 10-én 18h-kor újra felcsendülnek a forradalom hangjai!

Gedeon Vali  "

A perjátékot 2012 őszén újra előadtuk, Marie Antoinette élete és pere után, a francia forradalomról szóló tematikus félév keretében.