„A kor legszebb asszonya”

I. Erzsébet úgy parancsolta, hogy uralkodása alatt a "nemzet szeplőtlen szűz királynőjéhez" - azaz hozzá - hasonlóan az alatta lévő társadalmi osztályok tagjai is feleljenek meg az általa hirdetett ideálnak.

Legyen hófehér a bőrük és világos a hajuk. Az eredetileg vörös hajú királynő először vörösre, uralkodása vége felé viszont egyre szőkébbre festette a haját, ami akkor nem volt olyan egyszerű, mint manapság. A habállagú hajfesték helyett sáfrányt, római kömény magját, ólmot, égetett meszet, ként is tartalmazható főzettel festették gyömbérszínűre a hajukat. Nem csoda, ha a keverék sokaknál rosszullétet, fejfájást vagy orrvérzést okozott. Azok, akik meg tudták fizetni, maradtak a parókánál. Ebből egyébként I. Erzsébet királynőnek is közel nyolcvan különböző darab állt a rendelkezésére.

Hófehérre mázolt arcával és lángvörös parókájával I. Erzsébet volt a kor legszebb asszonya. A királynő 1562-ig szinte egyáltalán nem sminkelt, ekkor azonban egy himlőjárvány következtében megcsúnyult az arcbőre, így fehér ólom és ecet keverékét kezdte használni, ami lassan mérgezte szervezetét. Mivel a hófehér bőr a kiváltságos, beltéri életmódra utalt, így az ólomból készített púder és a rovarok összenyomott maradványából készült rúzs igen nagy népszerűségnek örvendett. Erzsébet nagy kedvence volt a tojásfehérjés arcmaszk, amivel remekül lehetett kezelni a pattanásokat, a napégés nyomait és a bőrpírt is.