2015. október 10., szombat

Cromwell fiktív pere – a második per margójára

Cikk az első évekből egy alapítótagunk tollából:

Az első sikeres perünket követően, melyben Nyitray Zsuzsi Jeanne d’Arc szerepét játszotta el, talán még több kérdés kavargott bennünk, mint a Perjátszó Kör megalakulásakor. Hiszen egy sportból vett hasonlattal élve: a sikert könnyebb megszerezni, mint megtartani. (Akkor még nem is sejtettük, hogy a sportban egy másik fogalom az utánpótlás megszervezése is mekkora feladat és kihívás. Ma már a több tagfelvételen is túl van a Kör.)   Vajon lesznek-e legalább annyian, mint első alkalommal? Lesz-e visszatérő vendég? Melyik irányba menjen az (egymás közt csak) PK tovább? Milyen arányban legyen színi és milyenben dokumentarista? Ezek mellett a kérdések mellett természetesen a szokásos mit játsszunk, ki milyen szerepet kapjon, mikor adjuk elő kérdéseket is meg kellett válaszolnunk.
Nem sok, de pár rendező elv azért volt (van) a PK működésében is. Ilyen például, hogy igazodunk az adott félév egyetemes jogtörténeti témáihoz, hiteles történelmi forrásokból, tanulmányokból készül a forgatókönyv, mindent demokratikusan megbeszélünk, eldöntünk, és tanárunk, Kisteleki Károly is csak primus inter pares. Akkoriban mér a darab végén hozzávetőlegesen 15 perces vita, megbeszélés is volt az adott korról, amiben a közönség kérdezett és a szereplők pedig válaszoltak.
Mint a történelemből tudjuk, Cromwell természetes halállal halt meg, nem pedig egy per ítélete következtében. Mégis valahogy úgy éreztük, hogy az ő személyisége megfelelő egy perhez. Természetesen ez a történelmi csúsztatás, tehát maga a per, kizárólag egy módszer volt arra, hogy Cromwell összetett személyiségét bemutassuk. A cím és a plakát is felhívta viszont a per fiktív, kitalált voltára a figyelmet, tehát elkerültük saját perünket a jogtörténeti tanszékekkel…
A per a már említett fiktív jelleg mellett más szempontból is rendhagyó volt, mivel nem volt benne főszereplő, illetve három is volt. Cromwell történelmi szerepéről, tulajdonságairól, erényeiről, lehetőségeiről és vívmányairól azóta is ádáz viták folynak a történészek között. Szerencsére ezeket a vitákat nem nekünk kellett eldönteni, viszont az a jogos követelmény merült fel, hogy valamelyik rendező elvnek szerepelnie kell a perben, illetve ha ki is hagyjuk nagyon meg kell indokolnunk, még ha a fiktív volta miatt a per úgyis csak kitaláció. Végül úgy döntöttünk, hogy Cromwell általunk legfontosabbnak ítélt személyiségi vonásait, tetteit, „bűneit”, vívmányait három személyiség, három szerep köré csoportosítjuk. Sorban: Cromwell, a puritán ember, ahol a vallási kérdéseken volt a hangsúly, Cromwell, a Lord Protector, ahol az alkotmánytörténet és Cromwell, a politikus, ahol az intrikák alkották a vezérfonalat a per során. Természetesen a vádpontokat is e személyiségek köré csoportosítottuk. A szerepeket Laczó Balázs, Szigeti Tamás és Vajda Viktor játszotta el (ebben a sorrendben). A vád, mint még megannyiszor a perek során, Millen Csaba szerepe volt. A bírák Faragó Andi, Ferenczi Márti, Rigó Balázs voltak, míg a tanúkat Hidvégi Fanny és Nyitray Zsuzsi játszották el.
A jobb követhetőség érdekében a per előtt kiosztott tájékoztatón, amin a szereposztás és egyéb információ található, a legfontosabb eseménytörténeti adatok, fogalmak és források is fellelhetőek voltak. Ezt a hagyomány azóta is fenntartjuk. A per végén az ítéletet igazi angolszász módszerrel hozták meg a bírák. A nézőközönség az esküdtszék szerepét töltötte be, és míg ők meghozták a döntést, addig a bíróság visszavonult, majd a döntéshozatal után az esküdtszék, tehát a nézők szavazata, illetőleg felelős döntése alapján meghozta ítéletét.
Oliver Cromwell pere sok kérdéssel kezdődött, a kérdésekre a válaszok megnyugtatóak voltak; telt ház, pótszékek, visszatérő tanárok, diákok, (természetesen együtt, V.I.P. helyek nélkül nézték az előadást), a színpadiasság sem ment a történelmi hitelesség rovására, a forma nem ölte meg a tartalmat, sőt… A fenti kérdések minden darab előtt újra és újra felmerülnek, ez így is van rendjén. Hiszen, ha nem merülnének fel, a darab rutin lenne, egy feladat, amit el kell végezni, de felmerülnek, még ha más-más hangsúllyal is, és minden egyes alkalommal, amikor a nézők között meglátom Steiger Judit tanárnőt, tudom, hogy ő sem rutinból jön el az előadásra, immáron négy éve.

Rigó Balázs
                   


PK - a kezdetek, Jeanne D'Arc pere

Emielőtt egyenként felevenítenénk a perjátékainkhoz kapcsolódó legfontosabb emlékeket, szót kell ejtenünk arról, hogyan is indultunk. :)

Az egész Kisteleki Károly "A fasiszta államkormányzatok Európában" című szemináriumán indult, 2005 tavaszán.
"Az utolsó órán, a jegybeírás alkalmával szóltam annak a 7 embernek, aki a Nürnbergi perből csinált egy dokumentumjátékot, hogy "lenn-e kedvetek csinálni a jövőben egy Perjátszó Kört?". A PK elnevezés abban a pillanatban jutott az eszembe és akkor még nem tudtam, hogy pontosan mit szeretnék csinálni velük, csak azt, hogy folytassuk azt a valamit, ami ígéretes volt. Ők akkor igent mondtak a folytatásra. Igazán nem voltam biztos benne, hogy szeptemberben is ilyen lelkesek lesznek, de amikor szeptemberben írtam nekik, lelkesek voltak. :-) Így kezdtük el csinálni a Jeanne D'Arcot, ami - és az utána következő Cromwell is - még egy olyan dokumentumjáték-szerű performansz volt, ahol power pointos történelmi háttér, filmrészlet is volt és a színházi jelleg még korlátozottan érvényesült. A perjáték végén pedig az én vitavezetésem mellet a közönséggel beszélgettünk a darab által felvetett kérdésekről. Ezek az a perjátékok még az A/14-ben voltak, ahol most általában próbálunk."


2015. október 8., csütörtök

A Perjátszó Kör 10 éve számokban

A Perjátszó Kör idén ünnepli a 10. születésnapját. Ez alkalomból szeretnénk ebben a cikkben az elmúlt 10 évet rendhagyó módon, számokban bemutatni. ;)


  • A PK a 10 év alatt 17 különböző perjátékot mutatott be.
  • A perjátékaink közül csak egy foglalkozik polgári perrel, 16 pedig büntetőperekkel.
  • A 17 darabot összesen 54 alkalommal adtuk elő.
  • Eszerint a csatakiáltásunk 53-szor hangzott fel, egyszer egy előrébb hozott fellépés előtti nagy kapkodásban elfelejtettük. :$
  • 54 szereplésünkből 17 volt vendégszereplés, amikor külső helyszínre hívtak meg minket.
  • Jelenleg 30-an vagyunk aktívak, néha alig férünk el a színpadon. :D
  • Eddig összesen 69 tagunk volt.
  • Ebből 30 férfi és 39 nő.
  • Ennek a létszámnak az eléréséhez az alapítás óta 11-szer kellett tagfelvételt tartanunk.
  • Ebből 9 már hivatalosan meghirdetett felvételi volt, ahol a meglévő tagok feladatok alapján, szavazással választottak.
  • Erre persze nem azért volt szükség, mert a 10 évünk alatt a színpadon több tucat „haláleset” történt (össze se tudtuk számolni). :P
  • 3 éve bővült a csapat egy jelmeztervezővel, azóta 100-120 méter anyagból készített nekünk jelmezeket.
  • Amióta nagy hangsúlyt fektetünk a színpadi frizurákra is, hozzávetőleg 16 csomag hajtűt és hullámcsatot használtunk el.
  • Az előadások előtt biztos, hogy együttesen felfaltunk már több mint 30 kiló Túró Rudit. :D
"Csomagoljunk a PK-s srácoknak egy kis ajándékot!"


2015. szeptember 20., vasárnap

Hippik és gólyák

Két hete került megrendezésre az ELTE ÁJK gólyáknak szóló programsorozata, az Orientációs Napok. A szakmai és közösségépítő programok mellett kitűntetett helyet kapott a diákszervezetek bemutatása.




Természetesen a PK is ott volt.






Hippinek vagy éppen 20-as évek beli flappernek öltözve fotózkodtunk a gólyákkal, csináltunk nekik csillámtetoválást vagy teszteltük az eszüket a cseppet sem egyszerű kvízünkkel.

Az Aula Magnában keltett színes forgataggal rengeteg gólya figyelmét sikerült felkeltenünk. Nem csak az előadásainkról, arról is sokan érdeklődtek, hogyan lehet közénk bekerülni. 
Reméljük, továbbra is tartjuk a kapcsolatot, és viszontlátunk mindenkit novemberi előadásunkon, többbeket pedig a következő félév elején esedékes felvételin is. :)


A gólyák hamar kedvet kaptak a fotókhoz :)

A délután folyamán bemutattuk a "Képzelt per egy amerikai popfesztiválról" című perjátékunkat, amit nem hivatalos berkekben csak "Hippi per"-ként emlegetünk.

A darab ugyanazon az altamonti rockfesztiválon játszódik, amelyen Déry Tibor és Presser Gábor ötletet adó „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” című musicale. Mindkét történet középpontja, amikor a Pokol Angyalai motoros banda tagjai megöltek egy Meredith Hunter nevű srácot. Déry és Presser egy fiktív, disszidált magyar házaspár szemszögéből, az ő főszereplésükkel meséli el az eseményeket, mi pedig a jog szemüvegén keresztül mutatjuk be, mi is történt 1969. december 6-án és az utána következő per alatt.

Az előadást sikeresnek könyveltük el, hatalmas örömmel láttuk a váratlanul nagy érdeklődést.

Köszönjük szépen mindenkinek, aki eljött. :)


2015. június 19., péntek

Korszakot alkottak...

"Százezrek számára mégis fontosabb, hogy akkor, és ott, a béke és a szeretet nevében a háború ellenkultúrájaként, a hedonizmusba és a lét egyszerűségébe vetett hit által vezérelt fiatalok korszakot alkottak, amit a világ soha nem felejt el nekik. Egyszerre lázadtak fel a társadalom ellen és vonultak ki belőle. Különbek voltak: rosszak és jók egyszerre, a maguk módján. Az emberi jogokat, a nők és homoszexuálisok jogait tűzték a zászlóikra, mialatt önmagukat pusztították léttelen életükben."
/Részlet az Ördög monológjából/

2015. június 13., szombat

Meredith Hunter halála

Jagger rádöbben, hogy a közönség egyik tagját leszúrták

3:32-től látható az az eseménysor, mely örökre beírta az altamonti rockfesztivál nevét a történelembe - Meredith Hunter halála.

A videó nem a haláltusát, csak az ahhoz vezető eseményeket mutatja be - amennyire a színpadi kamera fel tudta venni.

A zöld ruhás fiatalembert figyeljék.


2015. június 10., szerda

Mi a kapocs a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” és a perjáték között?




A zene? A hippik? Vagy csak szeretünk hatásvadász címeket adni?


Talán mindegyik. De az igazi ok, amiért ezt a címet adtuk a darabnak az, hogy ugyanazt a történetet meséljük el, csak a szemszög más. Mindkét történet azon az altamonti rock fesztiválon játszódik, melyen a Pokol Angyalai motoros banda tagjai megöltek egy Meredith Hunter nevű srácot. Déry Tibor és Presser Gábor egy fiktív, disszidált magyar házaspár szemszögéből, az ő főszereplésükkel meséli el az eseményeket, mi pedig a jog szemüvegén keresztül mutatjuk be, mi is történt 1969. december 6-án és az utána következő per alatt.