Hippik és gólyák

Két hete került megrendezésre az ELTE ÁJK gólyáknak szóló programsorozata, az Orientációs Napok. A szakmai és közösségépítő programok mellett kitűntetett helyet kapott a diákszervezetek bemutatása.

Természetesen a PK is ott volt.






Hippinek vagy éppen 20-as évek beli flappernek öltözve fotózkodtunk a gólyákkal, csináltunk nekik csillámtetoválást vagy teszteltük az eszüket a cseppet sem egyszerű kvízünkkel.

Az Aula Magnában keltett színes forgataggal rengeteg gólya figyelmét sikerült felkeltenünk. Nem csak az előadásainkról, arról is sokan érdeklődtek, hogyan lehet közénk bekerülni. 
Reméljük, továbbra is tartjuk a kapcsolatot, és viszontlátunk mindenkit novemberi előadásunkon, többbeket pedig a következő félév elején esedékes felvételin is. :)

A gólyák hamar kedvet kaptak a fotókhoz :)

A délután folyamán bemutattuk a "Képzelt per egy amerikai popfesztiválról" című perjátékunkat, amit nem hivatalos berkekben csak "Hippi per"-ként emlegetünk.

A darab ugyanazon az altamonti rockfesztiválon játszódik, amelyen Déry Tibor és Presser Gábor ötletet adó „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” című musicale. Mindkét történet középpontja, amikor a Pokol Angyalai motoros banda tagjai megöltek egy Meredith Hunter nevű srácot. Déry és Presser egy fiktív, disszidált magyar házaspár szemszögéből, az ő főszereplésükkel meséli el az eseményeket, mi pedig a jog szemüvegén keresztül mutatjuk be, mi is történt 1969. december 6-án és az utána következő per alatt.

Az előadást sikeresnek könyveltük el, hatalmas örömmel láttuk a váratlanul nagy érdeklődést.

Köszönjük szépen mindenkinek, aki eljött. :)

Korszakot alkottak...

"Százezrek számára mégis fontosabb, hogy akkor, és ott, a béke és a szeretet nevében a háború ellenkultúrájaként, a hedonizmusba és a lét egyszerűségébe vetett hit által vezérelt fiatalok korszakot alkottak, amit a világ soha nem felejt el nekik. Egyszerre lázadtak fel a társadalom ellen és vonultak ki belőle. Különbek voltak: rosszak és jók egyszerre, a maguk módján. Az emberi jogokat, a nők és homoszexuálisok jogait tűzték a zászlóikra, mialatt önmagukat pusztították léttelen életükben."

/Részlet az Ördög monológjából/

Meredith Hunter halála

Jagger rádöbben, hogy a közönség egyik tagját leszúrták

3:32-től látható az az eseménysor, mely örökre beírta az altamonti rockfesztivál nevét a történelembe - Meredith Hunter halála.

A videó nem a haláltusát, csak az ahhoz vezető eseményeket mutatja be - amennyire a színpadi kamera fel tudta venni.

A zöld ruhás fiatalembert figyeljék.

Mi a kapocs a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” és a perjáték között?

A zene? A hippik? Vagy csak szeretünk hatásvadász címeket adni?

Talán mindegyik. De az igazi ok, amiért ezt a címet adtuk a darabnak az, hogy ugyanazt a történetet meséljük el, csak a szemszög más. Mindkét történet azon az altamonti rock fesztiválon játszódik, melyen a Pokol Angyalai motoros banda tagjai megöltek egy Meredith Hunter nevű srácot. Déry Tibor és Presser Gábor egy fiktív, disszidált magyar házaspár szemszögéből, az ő főszereplésükkel meséli el az eseményeket, mi pedig a jog szemüvegén keresztül mutatjuk be, mi is történt 1969. december 6-án és az utána következő per alatt.

Anna Anderson elveszett naplójából: II. Dalldorf Elmegyógyintézet: 4-es épület, B kórterem

II.   Dalldorf Elmegyógyintézet: 4-es épület, B kórterem

      A fehér köpenyek még mindig jönnek.     Fraulein Unbekaant,

      így neveznek.

          Ismeretlen Kisasszony.

      Valaki kérdezi, Hallok-e         hangokat       Látok-e          dolgokat.

      Itt az orvosok nem túl jól értesültek.

      Amikor megjelennek az ágyam lábánál,

      fenyegető alabástrom színben,        elrejtem az arcom

      az ágyneműben, eldurvultan és vakon, mintha csak

      vermében forronganék ezer megfúlt

      madárnak.

                                                                 Annyival rosszabb

                                  ez a nyugalom, mint a folyó sodrása és iszapja.

                                  Itt csak egy nő recseg és köhög nekem,

                                  akit a közelembe fektettek, nyálban fuldokolva.

                                  A földön sűrűsödik egy nyáltócsa.

Allison Titus
Sum of Every Lost Ship
(Cleveland State University Press Poetry Center, 2010)

Fordítás: Sáray Dorottya

Anna Anderson elveszett naplójából: I. Kórterem az Elisabeth Kórház nyílt részlegén, Berlin, 1920

I.  Kórterem az Elisabeth Kórház nyílt részlegén, Berlin, 1920

      A nyelvem egy kanál.

      Ez megmagyarázza?   Ajtó nyílik    ajtó

      zárul. Fehér köpenyek ide-oda.

      Áthúzzák az ágyneműt      újra     és újra

      Nem adok semmit.     Cserepes

      ajkam        nem beszél.

      Azt kérdezik, leestem-e a hídról

      vagy ugrottam.         Kérdezik

      a nevem.

Allison Titus
Sum of Every Lost Ship
(Cleveland State University Press Poetry Center, 2010)

Fordítás: Sáray Dorottya

Dalldorf: Purgatórium vagy Pokol?

A Berliner Morgen-Zeitung 1920. január 11-i számából  

Írta: Dr. Friedrich Reiche

Ön bizonytalan? Kiábrándult? Zavart? Hisztériás? Nagyzási hóbortban vagy kóros bizalmatlanságban szenved? A válasz egy szó: Dalldorf.

Önnek olyan rokona vagy hozzátartozója van, aki nem képes magáról gondoskodni? Aki nem képes beilleszkedni a társadalomba? Aki ön-, netán közveszélyes? A válasz ismét csak egy szó: Dalldorf.

De ha csak kérdései vannak, akkor se habozzon, látogassa meg a Dalldorfi Elmegyógyintézetet, Berlin és Németország első ilyen intézményét, ahol a kor legmodernebb eljárásaival a kor legképzettebb orvosai biztos kézzel és lelkiismeretesen gyógyítják ki bajaikból a rájuk bízott pácienseket. A bilincsek, lekötözések, megbéklyózások és más embertelen "gyógykezelések" ideje lejárt! Az új kor új módszereket kíván, és a Dalldorfi Elmegyógyintézet négy évtizedes fennállása alatt büszke és bátor úttörője volt ezen új módszereknek.

Az elmegyógyintézetben ugyanis nem dühöngő őrültek vagy kiszámíthatatlan gyilkos szörnyetegek élnek, akiket mindörökre el és ki kell zárni a normális társadalomból, és eldobni a kulcsot, mintegy kivetve őket "a külső sötétségbe; (mert) ott lészen sírás és fogcsikorgatás." Nem! Akik ide kerülnek, azok beteg emberek, betegek és emberek. Tehát megérdemlik az emberhez méltó bánásmódot és a kikúrálásukkal járó fáradalmakat. Mi ezt vallottuk mindig is, és ezt is fogjuk vallani.

Herr Cesare Lombroso tanait a született bűnözők és kriminaloidok alsóbbrendű voltáról megjelenésük után nem sokkal a legmélyebb tisztelettel elutasítottuk, nem látván bizonyítottnak őket. Helyette inkább arra fektettünk hangsúlyt, hogy a gondjainkra bízott beteg emberek ismét a társadalom hasznos és értékes tagjainak tekinthessék magukat. A megbéklyózásra és elzárásra épülő kezelések helyett gyógyszeres kúrákat alkalmazunk, valamint munkalehetőséget kínálunk az intézmény műhelyeiben és kertjeiben, közös programokat szervezünk a szabadban, illetve - ha a páciens állapota megengedi - alkalmanként rövid időre szabadon is engedjük őket, hogy meglátogathassák a közelben lakó rokonaikat. Az eredményeink pedig önmagukért beszélnek. Az erőszakos cselekedetek és kitörések száma elenyésző, az öngyilkossági kísérletetek szinte teljesen megszűntek. A gyógyultnak nyilvánított betegek száma pedig évről évre nő. Állhatatos munkánknak köszönhetően a "külső" és a "belső" világ közti éles határok elkezdtek felbomlani. Büszkék vagyunk erre, és úgy vélem, jó okkal. Kétszeresen is igaz tehát a mottó, amelyet egy volt páciensünk javasolt: "Dalldorf: Egy régi világ zárul be Ön mögött!"

Szedlák Levente