Barbara, Mecklenburg hercegnéje, alperes

Barbara Mecklenburg, teljes nevén Barbara Irene Adelaide Victoria Elizabeth Bathildis 1920-ban született Hemmelmarkban, az akkori Weimari Köztársaságban. A Mecklenburg nevet késői házassága révén a férje által 1954-ben vette fel, amely hatalmas döbbenetet váltott ki a korában, hiszen ez volt Barbara első házassága és a hercegnő 34 évesen már igazi „vénlánynak” számított. A boldog frigyből két leányuk született 1956-ban Donata, 1960-ban pedig Edwina hercegné látta meg a napvilágot. 

Barbara Mecklenburg, a német kékvérű hercegné azonban csupán távoli rokonságban állt a híres Romanov dinasztiával. A prinzessin néhai édesapja, Sigismund porosz herceg sok támogatásban és megértésben részesítette az elesett(nek vélt) Anna Andersont. Az édesapja halála után Barbara akarata ellenére szembeszállni kényszerült Andersonnal és hű támogatóival. A kezdetben gyengének és védtelennek vélt Mecklenburg hercegnében azonban sokkal több erő és kitartás rejlett, mint azt sokan korábban gondolták volna.

1994-ben, Hemmelmarkban, a mostani Németországban Barbara Mecklenburg 73 évesen lelte meg örök nyugalmát. Mivel leányai nem tudták továbbvinni a Mecklenburg-Schwerin ház nevét, 2001-ben a sógora halálával a híres ház is kihalt. 

Barbara gyermekként 

öccsével, Alfréddal és két másik gyerekkel

Tóth Orsolya

                                                                                     

Jurovszkij_CV.doc

персонала Вакансии

Személyi adatok

Имя:                                     Jakab

Фамилия                             Mihajlovics Jurovszkij

Место рождения:             Tomszk
Дата рождения:                1878. június 7

Семейное положение:     nős

национальность:               zsidó

BETÖLTENI KÍVÁNT MUNKAKÖR:

bolsevista tömeggyilkos

SZAKMAI TAPASZTALAT

1917-1922

A cseka (Összoroszországi Különleges Bizottság a Népbiztosok Tanácsa alatt)

munkakör: vezető

Moszkvában, Kirovban és Jekatyerinburgban

Főbb tevékenység: совершенно секретно

1921

A szovjet kincstár

munkakör: vezető

Főbb eredmények: a korrupció eredményes leküzdése

1928-1930

Nemzeti Politechnikai Múzeum

munkakör: vezető

1930-

Nemzeti Politechnikai Múzeum

munkakör: igazgató

TANULMÁNYOK

- Talmud

- órásmesterség

SZEMÉLYES KÉSZSÉGEK:

-                     körültekintő mérlegelési képesség

-                     döntéshelyzetben való megfontolt cselekvés

-                     kiváló kockázatfelmérő képesség

-                     megfelelő mértékű áldozathozatal

-                     cél- és sikerorientáltság

AJÁNLÁS:
(Referenciaszemély: Vlagyimir Iljics Uljanov)

„Jurovszkij elvtárs rendkívül megbízható, az utasításokat pontosan végrehajtja. Meglehetősen akkurátus ember, naplót vezet, melyben mindent pontosan leír.

Ha netán az a helyzet állna elő, hogy le kellene mészárolnia egy családot, abszurd példaként a cárt, feleségét, négy lányukat és egy fiukat, valamint csak a példa kedvéért négy alkalmazottjukat, orvosukat, egy udvarhölgyet és két más alkalmazottat is, biztosra veszem, hogy igen körültekintően járna el. Ha egy ilyen fontos megbízatást kapna, minden bizonnyal gondoskodna a gyors és tiszta munkáról, de ha probléma lépne fel, akkor nem habozna drasztikus módszerekhez folyamodni.

A nyomok eltüntetésében is éles észről tenne tanúbizonyságot. Talán savval öntené le a holttesteket, majd el is égetné azokat.

A család legalább két tagját a többitől külön ásatná el, az azonosítás megnehezítése végett. A fenti légből kapott példát alapul véve, valószínűleg két gyerekre esne a választása, egy lányra és a fiúra.

Az egyetlen negatívum, hogy az erénye lenne a gyengéje, a naplójába ezt is biztosan leírná. De sebaj, egy naplóról mindig lehet állítani, hogy hamisítvány, és nincs olyan technológia, hogy felismerhetetlen halottak szövetmaradványaiból meg lehetne határozni a kilétüket.

Jurovszkij elvtársat bátran merem ajánlani fontos tisztségek betöltésére.”

Laczó Balázs

Olga Alekszandrovna nagyhercegnő, II. Miklós testvére

Olga Alekszandrovna portréja,
Valentin Serov munkája

Olga Alekszandrovna nagyhercegnő 1882. június 13-án látta meg a napvilágot Peterhofban III. Sándor cár és Marija Fjodorovna cárné utolsó gyermekeként.

Fiatal korától kezdve rajongott a művészetekért, rengeteget rajzolt, festett. E szenvedélyével felnőtt korában sem hagyott fel, a képeiből kiállítást rendeztek 2002-ben.

A nagyhercegnő 1901-ben kötött eljegyzést kötött a nála több mint 10 évvel idősebb Péter Alekszandrovics oldenburgi herceggel. Azonban a herceg természete teljesen ellentétes volt az életvidám és energikus Olgáéval. A házasságuk nem volt felhőtlen.

1903-ban Olga megismerkedett Nyikolaj Alekszandrovics Kulikovszkijjal, a cári hadsereg egyik ezredesével, akivel azonnal lángra gyúlt a szerelmük. A nagyhercegnő szabadulni szeretett volna a férjétől, a bátyjához, II. Miklós cárhoz fordult segítségért.

Falusi templom ősszel (1920), a nagyhercegnő vízfestménye

Az első világháború alatt szívén viselte Oroszország sorsát. Többek között a Vöröskereszt tagjaként ápolta a fronton lesérült katonákat, valamint képeslapok festésével és árusításával támogatta kórházakat.

Miklóssal 1915-ben Kijevben találkozott utoljára, amikor a cár végre beleegyezett Olga és első férje házasságának felbontásába. Így a nagyhercegnő hozzá mehetett Kulikovszkijhoz, akitől később két gyermeke született.

Olga Alekszandrovna nagyhercegnő

A forradalom alatt nem volt akkora veszélyben, mint a Romanov ház többi tagja. Ennek fő oka az volt, hogy második férje polgári származású volt.

1917 és 1920 között többször kellett költözködnie a családjának, míg végül 1920-ban Dániában találták meg a menedéket Olga édesanyjánál, Marija Fjodorovna anyacárnénál.

A nagyhercegnő és családja a német megszállás idején Kanadába menekült. Olga Alekszandrovna 1960-ban bekövetkezett haláláig Torontóban élt. 

Frank Evelyn

Karriertanácsadás a 20-as években - legyen eltűnt Romanov hercegnő (vagy cárevics)!

Rossz anyagi körülmények között él? Elszegényedett a családja? Árvasorsra jutott, és nem tudja, miből élhetne meg? Esetleg hírnevet szeretne magának? A megoldás: lépjen fel elveszett Romanovként! Mint bizonyosan ön is hallott róla, az orosz cári család szörnyűséges kivégzésekor megmenekülhettek néhányan a gyermekek közül. Jelenleg őket keresi a világ. Ez kitűnő alkalom a jó színészi képességekkel rendelkező, hírnévre vágyó fiatalok számára! A nevét biztosan megismerik világszerte, és ha szerencsés hasonlóságot tud felmutatni valamelyik cári gyermekkel, akár egész életében garantált lesz a megélhetése.

A cárevics

A következőkre lesz szüksége: a kinézete legalább emlékeztessen a cári család valamely tagjára, illetve életkora is legyen megfelelő (nem baj, ha nem egyezik meg pontosan, egy kis smink sokat segíthet). Beszéljen anyanyelvi szinten oroszul. Ha ez nem megy, állíthatja azt, hogy szellemi sérülése (akár egy baleset) miatt elfelejtette a nyelvet. Vegye fel a cárevics vagy a nagyhercegnők valamely jellegzetes szokását! Példát vehet Eugene Nicolaievich Ivanoffról, aki igazán magasra fejlesztette ezt a művészetet: Alekszej cárevicshez hasonlóan nemcsak szívesen varrogatott, vagy vasárnaponként az egykori orosz birodalmi sereg egyenruháját viselte, hanem ráadásul vérzékenységben is szenvedett, pont, mint a cárevics! Nagyon tehetséges ifjú, kár, hogy hamar visszavonult az imposztori pályáról.

Mária nagyhercegnő és Alina nagymama 

Mindezeken felül lehetőleg tudjon minden olyan apró részletet a cári család életéről, amit rajtuk kívül kevesen ismerhettek. Például magáról a kivégzésről, mint ahogy a Dél-Afrikában élő, Alina nagymamaként ismertté vált nő tette. Az asszony fogadott unokája könyvet is írt az életéről, A Princess in the Family címmel, melyben állította, hogy nagymamája a csodával határos módon megmenekült Mária nagyhercegnő. Alina állítása szerint félt a lelepleződéstől, ezért menekült az afrikai országba, és igyekezett nem felfedni  a „kilétét”. Az kétségtelen, hogy rendkívül hasonlított Máriára, ennek köszönhette a szerep sikerét. Ügyes lépés volt az unoka részéről a könyv kiadása, jól jövedelmező bevételi forrás lehet minden, a pályára lépő próbálkozó számára. Az emberek imádják ezeket a történeteket.

Anasztzia nagyhercegnő és Anna Anderson 

Végül, ne feledkezzünk el arról a személyről, akiről senki sem tudja eldönteni, ki lehet: tehetséges színésznő, nagy fantáziával bíró bolond, vagy maga Anasztázia hercegnő? A lány, akit az egész világ ismer: Anna Anderson. Legjobb tudásunk, és befolyásos személyek állítása szerint ő valóban az lehet, akinek mondja magát. Hihetetlen módon túlélte a kivégzést, és egy német elmegyógyintézetben bukkantak rá. Nagyon sokat jelent ő mindenkinek, aki cári gyermekeket szeretne eljátszani: ugyanis ha ő él, és itt van köztünk, a többiek miért ne menekülhettek volna meg? Anna Anderson maga hitelt ad a többieknek (kivéve persze azokat, akik Anasztáziának vallják magukat).  Ezért hát meg kell őt becsülni, ha pedig mégsem lenne igaz, és egy az imposztorok közül, akkor tisztelje mindenki, hiszen még senki nem volt képes éveken keresztül megtéveszteni ezzel százezreket. Mondhatni, lehetetlen lenne…

Nádas Krisztina

Gleb Botkin: Anderson fanatikus támogatója

Gleb Jevgenyijevics Botkin 1900-ban született az orosz cári család udvari orvosának fiaként. A fiatal Gleb, testvéreivel, a cári udvarban nevelkedett a Romanov gyerekek közelében. 1917-ben, az októberi forradalom után kitört orosz polgárháborúban, a fehérek oldalán harcolt a vörös csapatok ellen, majd, miután apját a cári családdal együtt a bolsevikok kivégezték Jekatyerinburgban, több hónapra egy ortodox monostorba költözött, és fontolóra vette, hogy papnak áll. Miután végül a vallásos élet ellen határozott, feleségül vette az Orosz Állami Bank korábbi elnökének lányát, akivel 1922-ben Japánon keresztül hagyták el az országot, és az Egyesült Államokba emigráltak.

Gleb Botkin (jobboldalon) apjával, dr. Jevgenyij Botkinnal, és húgával, Tatyjanával

Botkin kezdetben rajzot tanított egy New York-i magániskolában, később pedig regények írásával és illusztrálásával kereste kenyerét. 1927-ben találkozott Anna Andersonnal, akiben Anasztázia nagyhercegnőt vélte felismerni. Botkin küldetésének tekintette, hogy visszaszerezze a nő számára az őt jogosan megillető pozíciót és rangot, kerüljön, amibe kerül. Több könyvet is írt Andersonról és a Romanovokról.

Miután elfordult az ortodox kereszténységtől, 1938-ban megalapította saját újpogány egyházát, az Afrodité Egyházat. Ez az egyház volt az egyik első újpogány irányzat Észak-Amerikában.

Botkin 1969-ben, 69 évesen hunyt el, a Virgina állambeli Charlottesville városában. Anna Anderson és ügye mellett élete végéig kitartott.

Kiss Gergely

Kurt Vermehren, Anderson első ügyvédje

Dr. Kurt Vermehren, Anna Anderson ügyvédje, Lübeckben született 1885-ben. Apja a német szenátor Julius Vermehren.

Jogi diplomáját a Göttingeni Egyetemen szerezte, majd Lübeckben megnyitotta első praxisát. Megházasodott, s megszületett három gyermeke: Michael, Isa, és Erich. Az addigi békés, nyugodt élete rémálomszerűen folytatódott.

Először feleségével költöztek szét, majd koholt vádak miatt őrizetbe vették és koncentrációs táborba került. Azonban  mérhetetlenül nagy kitartásának és elszántságának  köszönhetően megmenekült 1945-ben.

Új életet kezdett.

Megnyitotta második praxisát, és feleségül vette Elisabeth Michelsent, akitől egy kislánya született.

A sors nem volt kegyes vele. A sok megpróbáltatás után végül egy autóbaleset áldozata lett 1962-ben.

Az akkor még csak 8 éves Beate, már nem élhette meg a papával közösen a 9. születésnapját.

Kupó Márton

Kszenyija levele

Kedves Anna Anderson!

Gleb Botkin segítségével küldöm önnek ezt a levelet, melyben meg szeretném hívni önt New Yorkba, hogy találkozhassunk és megismerhessem az Ön helyzetét. Talán nem emlékszik rám, Kszenyija Georgijevna Romanova vagyok, az ön harmadfokú unokatestvére. Kiskorunkban többször is találkoztunk, az emlékeket biztos elhomályosították az azóta történt szörnyűségek. Hogy megérthesse, mennyire együtt tudok érezni az Önt ért tragédiával és veszteségekkel, pár sort írok Önnek magamról, amiből valamelyest megismerheti eddigi életemet. 1903-ban születtem, édesapám az Ön nagyapjának, III. Sándor cárnak az unokatestvére volt, édesanyám pedig Mária görög királyi hercegnő. Szüleim házassága sajnos hamar megromlott, ezért gyermekkorom nagy részét Oroszországon kívül, Európában utazva töltöttem anyámmal és nővéremmel. Önnel 1910 tájától kezdve rendszeresen találkozhattam, ugyanis apám jó kapcsolatban volt az Ön édesapjával, így a nyarak egy részét a cári család körében tölthettem. Utoljára 1914-ben találkoztunk, a háború kitörésekor éppen Londonban tartózkodtam, így többet nem volt lehetőségem visszatérni Oroszországba. Apámat ezután többet nem láttam, 1919-ben a bolsevikok elfogták és kivégezték. Ebből megértheti, kedves Anna, hogy miért tudom annyira átélni az Ön fájdalmát, hiszen Önhöz hasonlóan én is vesztettem el családtagomat a forradalom miatt. Ezt követően édesanyám Londonban nevelt fel minket. Kérdezheti, hogyan kerültem New Yorkba, ide az óceán másik felére? Nos, 1921-ben összeházasodtam William Leeds-szel, egy amerikai iparmágnás örökösével. Még gyermekként ismerkedtünk meg, eljegyzésünket családtagjaink ellenérzésekkel fogadták, de végül támogatták házasságkötésünket. 1925-ben, két éve kislányunk született, Nancy. Csodálatos kislány, majd ha találkozunk, őt is megismerheti.

Mint láthatja, van néhány közös vonás a múltunkban, emiatt és rokonaként kötelességemnek érzem, hogy támogassam Önt, ha megbizonyosodtam róla, hogy Ön tényleg Anasztázia. Ezért is kérem, hogy mielőbb láthassam, hogy saját szememmel győződhessek meg kilétéről. Addig is bízom benne, hogy az, akinek mondja magát, így hát unokatestvéri szeretettel küldöm üdvözletemet, a mielőbbi találkozásig.

Kszenyija Georgijevna Romanova Leeds

Nádas Krisztina