Színház az egész világ

A szűz királynő, I. Erzsébet uralkodása alatt kibontakozó színjátszás mai szemmel nézve is kétségtelenül hatalmas jelentőségű volt korára, és hatása erősen érződik napjainkban is.

Ebben a korban a darabokat már nem a közönséges vásári ripacsok mutatták be, és a minőségi, művelt mesteremberek által megkomponált előadások sem számítottak a gazdag, nagybefolyású nagyurak kiváltságának. Létrejöttek a mindenki által elérhető színházak, ahol hivatásos színtársulatok a kreativitásuknak határt nem szabva, szabadon játszhattak. 
Anyagi kereteiket, a pompás jelmezeket és a nélkülözhetetlen drága felszereléseket természetesen gazdag patrónusok biztosították számukra, ezért a társulatok általában a nevüket is pártfogójukról kapták.

Anglia első színháza Theatre 1576-ban épült, de legjelentősebb kétségtelenül Shakespeare színháza, a Globe volt amely állítólag háromezer fő befogadására is alkalmas volt. A hatalmasnak ható színház vélhetően a VIII. Henrik előadása közben, 1613-ban porig leégett, de az épületet gyorsan, már a következő évben újjá is építették. Egészen az angol polgárháborúig töretlenül működött, de sajnálatos módon 1644-ben puritán aktivisták a földig lerombolták.

A korabeli színházak közönsége felettébb sokszínű volt, még a legszegényebb rétegek is megengedhették maguknak a színházak látogatását, sőt az sem volt ritka, hogy az előadásokon a legnagyobb méltóságú személyek is tiszteletüket tették. A színpad (vélhetően biztonsági okokból) embermagasságú volt, hiszen a nézők mai szemmel nézve cseppet sem voltak jól neveltek. 
Általános volt, hogy az előadásokon gátlás nélkül ettek, vagy épp vedelték a sört, gúnyos, sőt trágár megjegyzéseket kiabáltak be a nekik nem tetsző színészeknek, étellel dobálták meg őket.

Korabeli feljegyzések szerint az sem volt példa nélküli, hogy a nézőtérről egyes személyek úgy beleélték magukat az aktuális darabba, hogy a színpadra felugorva be is kapcsolódtak az előadásba, például a kardvívók
párharcába.

Stuart Mária

Stuart Mária 1542 decemberében látta meg a napvilágot skót földön. Egy hetes volt csupán amikor édesapja korai halála miatt ő lett a skótok királynője. Édesanyja azonban boldogabb gyermekkort szánt Máriának és a francia udvarba küldte, hogy tanuljon az életről, etikettről, szerelemről. Első férje, II. Ferenc halála után, hátrahagyva a francia udvart, visszatért szülőhazájába. A skót nép rajongással vette őt körül, legendák szóltak szépségéről és csakhamar a protestáns Angliával szembeszegülő skót katolicizmus jelképe lett...

Ma este!

A fények kigyúlnak, a cigarettafüst felszáll, s belép Al, a hírhedt bűnöző. Ma este megelevenedik a '20-as évek Chicago-ja s betekintést nyerhettek a maffia fényűző, ám kegyetlen birodalmába. 
ESTE 6, AULA MAGNA!
Bang! 

Al Capone alkatrazi cellája

Capone ebben a cellában töltött le egy rövidebb büntetést, amikor még bőven hatalma csúcsán állt. Ez a hatalom és kivételes helyzet meg is látszik a mai napig megtekinthető pazar berendezésen.

Hogy mikor és miért került ide, holnap este elmeséljük.

Élet a 20-as években

Sötét, vörös brokátanyag díszíti a pazar termet, a háttérben duruzsol a jazz, pislákolnak a fények és mindenütt tömör szivarfüst gomolyog. Ez a lokál. Egy titkos eldugott alvilági bár, ahol minden este töménytelen mennyiségben folyik a pezsgő és hatalmas halmokban áll a kaviár. Színes revük alkalmával a csinos és talán kissé számító énekes- és táncosnők fáradhatatlanul újra és újra a színpadra lépnek, hogy szórakoztassák a törvény elől megbújó vendégeiket. És ott van az örökké zsúfolt kaszinó! A kockaasztalok mellett vagy épp kártyaasztaloknál ülve, fekete kalapban, szivarral a kezükben, oldalukon drága szőrmebundába burkolt, drágakövekkel díszített csinos kísérőikkel állnak ők: a gengszterek.

Kétségtelen, a szesztilalom bevezetésével az alvilág legendás korszaka kezdődött az 1920-as évek Amerikájában. Al Capone bandájának világában elengedhetetlen a fényűzés, de nem ritkák a brutális leszámolások és kegyetlen farkastörvények uralkodnak Chicago utcáin. A bandaháborúkba a rendőrség nem mer beleszólni, korrupt és elnéző „ az olasz bandával” szemben, hol a jutalom hol az erőszak hatására, általában „sosem veszik észre” az alkoholt a poharakban.

A kor híres/hírhedt idézete: „Nem mi választottuk a gengszteréletet, a gengszterélet választott minket!” Nem vitatható, hogy az első világháború borzalmai és a rengeteg halál után, az emberek az ÉLET felé fordultak. A nők a háború alatt rájöttek mennyire erősek: a férfiak nélkül is. Sokkal szabadabb, bohémabb világ kezdődött, divat lett fiatalnak lenni, általános lett a nyomdafestéket nem tűrő káromkodás, a folyamatos dohányzás és a „titkos” alkoholfogyasztás. Az emberek rájöttek milyen rövid az élet és ÉLNI AKARTAK. Al Capone alvilági tevékenységét főképp három pillérre, a szeszcsempészetre, szerencsejátékra és a prostitúcióra építette ki. Készséggel kiszolgálta a kor társadalmának „bűnös igényeit”.

Darabunkban egy hét múlva megmutatjuk nektek az 1920-as évek könnyed, játékos Chicago- jának mesés világát, de betekintést adunk az e mellett élő súlyos, véres világba is előadásunkon. Várunk titeket sok szeretettel, hamisíthatatlan 20-as évekbeli hangulattal!

Már 3 nap sincs hátra az előadás kezdetéig

Mi már nagyon várjuk. :)

Felújított verzió lévén sok új jelenet került a darabba, így azoknak is érdemes eljönnie, akik pár évvel ezelőtt már látták. Beleraktunk egy easter egg-et is: kíváncsiak vagyunk, észreveszi-e valaki, hol utalunk egy korábbi, lecserélt jelenetre.
Hogy mi lett helyette, az maradjon meglepetés, kedden kiderül. ;)

5 nap múlva megkezdődik a "Nagy Szárazság" az Aula Magna színpadán.

Amerika a nemzeti szesztilalmi törvény (melyet beterjesztőjéről és legfőbb támogatójáról, Andrew J. Volstead képviselőről Volstead-törvénynek keresztelt a népnyelv) életbe lépésétől, 1920. január 16-ától számította a Nagy Szárazság korát. Az Egyesült Államok alkotmányának 18. módosításáról - amely a szeszes italok (vagyis minden 0,5 százaléknál több alkoholt tartalmazó ital) gyártását, árusítását és szállítását is tiltotta - hamar kiderült, hogy könnyen ki is játszható. A törvény ugyanis csak az árusítást bűntette, a fogyasztást nem. Amerika-szerte szinte napokon belül megkezdődött a szeszcsempészet, majd az illegális sörfőzdék, lepárlók, tiltott italmérések és szórakozóhelyek működése, valamint az ezekkel összefonódó prostitúció, szerencsejáték, erőszak és a korrupció terjedése. A gengszterizmus új korszaka volt ez, melyet a közhatalommal való nyílt „összejátszás” és az érdekszférák ütközése miatti véres bandaháborúk egyformán jellemeztek. „Abból húzok hasznot, hogy kielégítek egy igényt. Ha ez törvényszegés, a vevőim ugyanolyan bűnösök, mint én... A mi amerikai rendszerünk mindenkinek megadja a nagy lehetőséget, csak jó erősen meg kell ragadni, és minél többet kihozni belőle” - jelentette ki Amerika fogalommá lett s mindig szívesen nyilatkozó gengszterfőnöke, Alphonse (Al) Capone. A terepet a korszak kutatói szerint egyértelműen az 1920-ban bevezetett alkoholtilalom teremtette meg, új bűnözőtípusokat és generációkat szabadítva a társadalomra. Az új lehetőség immár nemcsak a bűnözés céljait, hanem eszköztárát is átalakította. A bűnözők bevételei ezekben az években ugrásszerűen növekedtek, ami a kutatók szerint a korrupció új fejezetét - a bűn politikai befolyásának intézményesülését - hozta.

A tilalom kijátszhatóságát remekül példázza ez a kép is, ahol a csinos flapperek nyilvánosan pózolnak csempészett italukkal.