Születésnapi
köszöntő
Ha egy asszociációs
játékban merülne fel a Perjátszó Kör, nekem elsőként a sokszínűség jutna
eszembe róla. Ez a tulajdonság véleményem szerint mind a csapat tagjaira, mind
a méltán népszerű előadásokra igaz. A próbák és egyéb közös programok, utazások
üde színfoltot jelentettek, így utólag egyértelműen meg tudom állapítani: nem
véletlenül fogott meg már tizenkettedikes koromban, az érettségi előtt állók
számára rendezett nyílt napon ez a közösség, s nagyon jól tettem, hogy az
egyetemre történő felvételemet követően – kitartva a korábbi elhatározásom
mellett - jelentkeztem a Perjátszó Körbe. :) Igazán pozitív
élmény volt számomra, hogy az első pillanattól fogva a csapat teljes értékű
tagjának érezhettem magam, mindenki érdeklődő és közvetlen volt, s ez bizony
nagyon sokat jelent egy megszeppent elsőéves hallgató számára. :) Sok szeretetet, időtálló barátságokat kaptam itt, rengeteg vidámságban lehetett
részem, ráadásul a híres-hírhedt perek részleteinek megismerése, a bírósági
jelenetekben való fellépés, helytállás a szakmai fejlődést is elősegíti, szóval
a kellemes és a hasznos bámulatos módon együtt jár, ha e csapat tagja az ember. :)
A PK-s éveim során
előadott darabjaink mindegyikében örömmel szerepeltem, függetlenül attól, hogy
pletykás nőt vagy forradalmár férfit, angyalt vagy embert, szakmailag testhez
álló vagy épp attól teljesen független karaktert kellett megformálnom. Valamennyi
előadásunk emlékezetes marad tehát számomra, de ezek közül is kiemelkedik az
Eichmann-per, amelyet elsőként az egyetemünk dísztermében, teltház előtt vittünk
„színpadra”. A darab témájából következően már a próbák alatt éreztük, hogy
ezúttal igazán nagy a felelősségünk, hogy alázatosan és komolyan kell venni a
szerepünket a rendkívül igényesen összeállított szövegkönyv üzenetének
közvetítése érdekében. Én narrátorként vettem részt az előadásban, de nagyon
tetszett ez a feladat, még ha nem is bizonyult annyira egyszerűnek, mint ahogy
talán elsőre tűnhet. Így még jobban figyelemmel kísérhettem a bravúros előadást,
a főbb szerepeket alakító Laczó Balázstól és Vajda Viktortól kezdve egészen a
legkisebb szerepeket játszó társaimig (ráadásul, mint tudjuk, valójában nincs
kis szerep :) );
természetesen mindenki együttműködésére szükség volt ahhoz, hogy végül ilyen
nagy hatással lehessünk a közönség tagjaira. Sosem felejtem el a meghatódott
arcokat (amelyeket narrátorként bőven volt alkalmam szemügyre venni :) ),
köztük a családtagjaimét, s a közönség őszinte, elismerő szavai, visszajelzései
egyértelműen alátámasztották, hogy a Perjátszó Kör teljes mértékben felnőtt és
alkalmas az ilyen súlyú darabok hiteles megjelenítésére is.
Csak így tovább,
Perjátszó Kör, nagyon sok boldog születésnapot kívánok! :)
Szeretettel:
Takács Fruzsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése