A Marie Antoinette élete
és pere című darabunk 2013 tavaszán fogant – ötlet szintjén – és Marie
Antoinette kivégzésének évfordulóján, októberben 16-án született meg. Egymást
közt csak becenevén szólítjuk: Marie. Az első „gyerekem” volt; az elsőgyerekes
szülők félelmei, túlkapásai mind jellemzőek voltak rám, nem kis fejfájást
okozva a csapatnak. Azt akartam, hogy tökéletes legyen, hogy minden éppen olyan
legyen benne, amilyennek megálmodtam. Nem sokat segített a helyzeten, hogy –
saját korábbi korlátainkhoz mérten - grandiózusra terveztem: táncot szerettem
volna bele, ágyjelenetet, korabeli ruhát mindenkinek! Táncra még sosem
vállalkoztunk, a díszleteink általában székekből és asztalokból álltak, a
jelmezeinket pedig magunk raktuk össze otthon talált darabokból (kivéve a
főszereplőket, akiknek jelmezkölcsönzőből vettünk ki megfelelő öltözéket).
„Na
nem, az ÉM darabomnál nem lesznek szedett-vedett ruhák!” – gondoltam én, majd
felvettem a kapcsolatot Mariannal, akit még a középiskolai években ismertem
meg, és tudtam, hogy látványtervezőnek tanul. Könnyen ráállt a dologra, és
elképesztő összegből, 47.000 Ft-ból rakta össze a teljes jelmeztárat és
díszletet!
Nélküle nem lett volna ugyanaz ez a darab. Életünkben először mindenki kapott jelmezt, és a visszajelzések alapján a nézők imádták ezt az újítást. Még a nászágyat is sikerült megoldania! A tánc elmaradt – csak később jutott el odáig a banda, hogy ezt is bevállaltuk – de így is imádtam minden percét. Nem pont olyan volt, amilyennek megálmodtam, hibátlannak se mondanám… de tökéletesnek tökéletes volt az én szememben. A csapat pedig nemcsak egy vastapssal honorált előadással gazdagodott, de nyertünk egy látványtervezőt is – aki nélkül már el se tudnánk képzelni a társulatot.
Nélküle nem lett volna ugyanaz ez a darab. Életünkben először mindenki kapott jelmezt, és a visszajelzések alapján a nézők imádták ezt az újítást. Még a nászágyat is sikerült megoldania! A tánc elmaradt – csak később jutott el odáig a banda, hogy ezt is bevállaltuk – de így is imádtam minden percét. Nem pont olyan volt, amilyennek megálmodtam, hibátlannak se mondanám… de tökéletesnek tökéletes volt az én szememben. A csapat pedig nemcsak egy vastapssal honorált előadással gazdagodott, de nyertünk egy látványtervezőt is – aki nélkül már el se tudnánk képzelni a társulatot.
dr. Rudas Helga
Képek a darabból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése