Ki is volt Mailáth György? 7 tény az utolsó országbíróról

1.      Mailáth György régi nemesi családból származott, akiktől nem állt távol a jogászi hivatás. Nagyapja, és apja is a korabeli magyar állam legfontosabb bírói hivatalainak egyikét töltötte be, így nem is volt kérdés, hogy ő maga is a jogi pályát választja.

Forrás: Wikipédia

2.      Személyes kvalitásai miatt az 1800-as évek elején országgyűlési követté választották. Baranya vármegye konzervatív érzelmű nemességének érdekeit hathatósan képviselte a reformkor országgyűlésein. Az 1843-44-es években követként vett részt az események formálásában, a fontolva haladó konzervatívok táborát erősítve. Támogatta a nemesi adómentesség megszűnését, nemzetiségi kérdésben mérsékelt álláspontot képviselt. 1848-ban a főrendi ház (a korabeli parlament felsőháza) elnökévé választották.

3.      A szabadságharc bukása után a konzervatív politikai tábor egyik vezető alakjaként a Béccsel való megegyezést sürgette. A birodalmi egység gondolatát képviselte, az 1848 előtti állapotokra kívánt visszatérni, vagyis „Magyarország ezeréves alkotmányfejlődésének útjára”, a Pragmatica Sanctio alapján. Folyamatosan közvetített az udvari elit, valamint Deák és köre között, így 1865-ben Deák Ferenc is személyesen meglátogatta. Az 1866-ban összeülő kiegyezési tárgyalások egyik résztvevője volt, majd a kiegyezés utáni Főrendiház első elnöke lett.

4.      1867-ben országbíróvá nevezték ki. Mailáth nem kívánta az igazságügyi miniszternek letenni országbírói esküjét, hanem kieszközölte, hogy a miniszterelnöknek, Andrássynak tehesse meg. Ez egyfajta szimbolikus aktus volt, hiszen nézete szerint a bírói hatalom képviselőjének, a bírói hatalom függetlenségének jegyében teljesen el kell különülnie a végrehajtó hatalomtól.

5.      1877-ben az akkor nem olyan régóta hatalmon lévő Tisza-kormány hatalmi válságba került. Az ingadozó politikai helyzetben az uralkodó, Ferenc József kormányalakításra kérte fel az udvarhű főurat, Mailáth Györgyöt, ám mivel sem ő, sem a király többi jelöltje nem vállalták el a felkérést, kénytelen volt újra Tiszát megbízni a kormányalakítással.

6.      A kiegyezést követően lett országbíró és ezzel együtt a felsőház elnöke. 1869-ben nevezték ki az akkori Kúria semmítőszékének elnökévé. 1882-től a legfelsőbb bírósági reform után az új, egyesített Magyar Királyi Kúria első elnöke, a magyar igazságszolgáltatás szakmai vezetője.

7.      Az utolsó országbíró 1883. március 29-én, éjjel a Budai Várnegyedben lévő lakásán rablógyilkosság áldozata lett. A március 30-án végzett boncolás megállapította, hogy halálát fulladás okozta. Holttesten 32 külsérelmi nyomot találtak, de komoly belső sebesüléseket is szenvedett, amiből arra következtettek, hogy erősen védekezett.

Vajon ki okozta XX. századi magyar történelem e jelentős alakjának halálát? Mik voltak az indítékok? Hogyan történt a gyilkosság, ami ez egész korabeli nyilvánosságot felbolygatta? Megtudod, ha eljössz az előadásunkra!

Molnár János

A Mailáth-gyilkosság

1883. március 29. hajnala. Rettenetes vihar tombolt éjszaka. A budai várnegyedben lakó kora-hajnali járókelők fázva siettek a dolguk után...de mi ez a furcsa dolog? A Dísz tér első palotájának erkélyén kötél lengedez, s egy másik kötél az alsó udvarból lóg le az utcáig. A kötél végétől nem messze egy véres kés hever.

A néma csendet kiabálás, jajveszékelés töri meg: rettenetes gyilkosság történt! Mailáth György, a királyi Magyarország császár utáni legmagasabb közjogi méltósága, a Királyi Kúria elnöke, az utolsó országbíró vérbe fagyva, összekötözve, holtan fekszik hálószobája padlóján…

Politikai gyilkosság? A kiegyezés folyamatát ellenző szélsőséges merénylő vett elégtételt? Egy igaztalanul eldöntött per sértettje szolgáltatott végső igazságot? Netán a kisemmizett rokon bosszúja?

Mi juttathat el odáig valakit, hogy ilyen szörnyű tettre vetemedjen? Csak nem rablógyilkosság?

„Lehetetlennek tartottuk, hogy az ország első bíráját, az igazságszolgáltatás fejét a főváros kellős közepén saját palotájában rablógyilkosok fosszák meg életétől és vagyonától; éppen olyan őrült gondolatnak véltük ezt, mintha valaki azt mondaná, hogy a pénzügyminiszter az ország kincstárával megszökött Amerikába... Ami történt, annak megtörténtét megtörténte előtt képtelenségnek gondolta volna minden okos ember.” /Pesti Hírlap 1883. március 31/

A bűntett színhelyén számtalan vérnyom, ujjlenyomatok, cipőnyomok: de hol van még ekkor a XX. századi kriminalisztikai eszköztár? Aznap éjjel senki nem látott, nem hallott semmit. Merre tovább?

A sajtó „megfogja az Isten lábát”. Fél évre való biztos téma, magas példányszám garantálva, mindegy hogy igaz-e vagy csak szóbeszéd: beszéljünk róla, bármi is legyen. Ami persze jó a gyilkosnak, hiszen mindent tudhat a nyomozásról, csak kézbe kell vennie az újságokat.

Tóth Gerő vizsgálóbíró napokig nem alszik. Zsarnay, a nyomozócsoport vezetője beosztottak százait küldi az ország minden pontjára, mert egyszerre fogják el a vélt tetteseket Debrecen, Szegeden és Pozsonyban. Pánik és kapkodás: Thaisz Elek rendőrfőkapitány széke vészesen inog.

És akkor végre elfogják a vélt, keresett gyilkost Pozsonyban, egy kuplerájban, ahol a hatalmas vérdíj – 1000 Forint, egy kisember éves jövedelme – megtöri a „madám” diszkrécióját. Elfogása pillanatában még sikerül főbe lőnie magát, de a golyó csak az arcát üti át, hamarosan felépül. Kezdetét veszi a kegyetlen rabló-pandúr játék: ki bírja tovább? A mindent egy lapra feltevő Tóth Gerő, vagy Spanga Pali, a Gyémántos, akinek eddig minden sikerült? Lehet-e bizonyítani, mi történt valójában, vagy rejtve marad az igazság, mint már annyiszor, csak fejek hulljanak, legyen valaki a bűnbak, és előbb utóbb feledésbe merül az ügy?

És a folytatás? Ki él tovább? A gyilkos vagy áldozata….?

Érdekelnek a válaszok is? Gyere el a Perjátszókör előadására december 04-én, csapj le a szabad helyekre, ne várd meg, míg Spanga Pali csap le rád….Igaz történet, valós szereplőkkel, korhű dokumentumok alapján feldolgozva. 

Szolnoki János

Sisi temetése

1889. szeptember 17. A bécsi Neuer Markt téren, és a környező utcákban óriási tömegek ácsorognak. A bécsi kapucinusok kolostora 1633 óta szolgált a Habsburg császári család temetkezési helyéül. Számtalan császár, császárné és más családtag nyugszik a kolostor alatt található kriptában. A gyászmenet a kolostor kapujához érkezik. Kintről kopogtatnak az ajtón. A bent lévő atya válaszára elhangzik az érkező neve: Erzsébet, Ausztria császárnéja, Magyarország királynéja. Válasz: nem ismerem. A szertartás még egyszer, ugyan így elhangzik, majd az atya harmadik kérdésre, hogy ki érkezik, megfelelő a válasz: Erzsébet, egy bűnös lélek. A császár és királyné koporsója férje és a legszűkebb férfi családtagok kíséretében végre bebocsátás nyert végső nyughelyére.

Forrás: Rubicon, 2007/2 Különszám

Halálának híre már gyilkosságának napján eléri Bécset, egy új találmánynak, a távírónak köszönhetően. Az idősödő Ferenc József császárt Eduard Paar főszárnysegéd értesíti schönbrünni rezidenciáján. A hír hallatára a császár keserűen megjegyezte: őt a sors semmitől sem kíméli meg. Családtagjai elbeszélése alapján rövid sírás után a birodalom császára nem hazudtolta meg önmagát; rögtön folytatta hivatali teendőit, a munkában próbált bánatára vigaszt találni.

Nemsokára különvonat indult Bécsből az udvartartás krémjével a főudvarmester és főudvarmesterné vezetésével Genfbe a halottért. A temetés szervezése is elkezdődött; a monarchikus XIX. század végi Európa uralkodó családjai mind hivatalosak voltak, és szép számmal meg is érkeztek a 1889. szeptember 17-ei temetésre. II. Vilmos, német császár, Alekszej nagyherceg, II. Miklós orosz cár képviseletében, román, szerb, szász király, bajor régensherceg, olasz és montenegrói trónörökösök, és számtalan egyéb európai arisztokrata mellett a magyar gyászdelegáció is népes volt: Tisza Kálmán, miniszterelnök mellett a magyar politikai elit színe-java megjelent a magyar királynő temetésén. A legenda szerint a Burgban felállított ravatalon Erzsébet neve mellett először csak az állt, hogy Ausztria császárnéja. A magyar Országgyűlés delegációjának tiltakozás után az udvartartás felelősei kénytelenek voltak kiírni a császárnői méltóság mellé a magyar királynéit is. Mind ezt persze németül tették: Königin.

A királynő kultusza már életében elkezdődött. Erzsébetváros és Pesterzsébet is Sisiről kapta a nevét, de a János hegyen álló Erzsébet kilátó, a Budát és Pestet összekötő Erzsébet-híd és egy komáromi híd is a császár és királyné nevét viseli. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter javaslatára halála után az ország számos pontján Erzsébet-ligeteket alakítottak ki a tragikus halálú uralkodónő emlékére, amik közül, még a mai napig is számos fa megtalálható szerte a Kárpát-medencében. 

Végezetül, had idézzem a Nemzet című folyóirat 1898. szeptember 18.-ai számában Jókai Mór nekrológját a királynő haláláról. Az író a bécsi temetésen is részt vett:  

„Consummatum est"...A kriptaajtó becsukódott a legfenségesebb királyi alak mögött. Az első fájdalom villámcsapása alatt megrendült bennünk a hit: hol hát az Isten, ha ez megtörténhetett? Most e bezárt sir előtt visszatér szivünkbe a gondviselésben való megnyugvás.

A királyné meghalt; de életre kelt halálával a szeretet hitvallása a népek között.

Soha oly együttérző indulattal nem sereglett még az ország egy trón körül, mint a mienk a mi uralkodónké körül e megrendítő gyászeset után. Erzsébet királyné élő szentje volt nemzetünknek; a mártirhalál megdicsőült szentjévé emelte: s a történelem tribunálja annak fogja nyilvánitani. Beatificatiója ott van megörökitve minden honszerető szivben, minden becsületes szivben. Hisz a mindenható saját egyszülött fiát is átengedte a kínhalálnak: hogy annak kihulló véréből támadjon a szeretet vallása, a felvilágosodás, az erények vallása. Ez a nagy ravatal többet beszél nekünk, mint a világ minden bölcsei. Elmondja, hogy a gyűlölet hitvallása nem ismer sem Istent, sem hazát, sem királyt, sem felebarátot. Elmondja, hogy a gyülölet hitvallása olyan örvény, melynek nincs feneke. Elmondja, hogy a gyülölet hitvallása az az apocalypticus szörny, a ki nem pihen meg addig, a mig valami rombolni valót talál a földön. Ez a ravatal utunkat állja hozzá.

Mi mindnyájan, kik e ravatal kölül csoportosultunk, maradjunk továbbra is együtt: még közöttünk van a trón, melynek magaslatáról dicső példaként ragyog le reánk felséges alakja. Senki sem veszitett annyit, mint Ő, senki sem visel olyan súlyos terheket, mint Ő: a hány koronája, annyi tövis-koszoruja: viseli mindannyit királyi erővel, férfiui erővel. Szálljon mind az az áldás, mely drága halottait a sirba kisérte, az ő felkent fejére vissza! Félre tehát, ti márványnyal dolgozó novellisták. Ezúttal kevés az ötlet és az ügyesség - monumentum kell!”

Forrás: Rubicon, 2007/2 Különszám 

Molnár János

Az anarchizmus tana

Boldog békeidők? Valóban olyan idillikus volt a 19. század vége és az első világháborút megelőző évtizedek?  Sejthetjük a választ, valójában nemmel felelhetünk, csupán az első, egész Földet megrengető, több millió lelket követelő háború borzalmai után tűnt ez az időszak gondtalannak. Évszázadok óta feszülő ellentétek és társadalmi egyenlőtlenségek övezték ezt a korszakot, a szegénység a városokban elképesztő méreteket öltött, hatalmas volt a nyomor, a másik oldalon pedig elképzelhetetlen luxusban és gondtalanságban élhettek azok, akik szerencsésnek születtek. Ezek a társadalmi igazságtalanságok hívták életre a különböző új, az emberség és az egyenlőség ideológiáján alapuló nézetek sorát.

A mosolygó Luchenit csendőrök kísérik

(Forrás: Pinterest) 

A jelenlegi cikkben az anarchizmus tanára, főbb alapvetéseire, illetve a királyné merénylője, Luigi Lucheni által példaként követendő borzalmas anarchista merénylet bemutatására térnék ki, amely mozzanataiban igen hasonlatos a társulat által bemutatandó Sisi merénylet körülményihez.

Az anarchizmus a maga tiszta formájában a korai szocialista gondolatokkal együtt vált széleskörűen elterjedtté a 19. században, kezdetben csupán az állam, mint kényszerítő szervezet elutasítását jelentette. A tan elsőrendű célja az volt, hogy az emberek számára a teljes egyenlőség - mind szociális, gazdasági, politikai értelemben - megvalósulhasson a társadalomban. Sokáig az anarchisták egynek tekintették magukat a többi, kommunizmuson alapuló irányzat híveivel, azonban ők csak a kívánt és megjósolt „szociális forradalmat” akarták megvalósítani, csípőből elutasítva a politikai harcokat.

Az idő múlásával több anarchista úgy gondolta, hogy egy legálisan működő, nagy tömegeket egyesítő nemzetközi szervezettel nem mennének sokra, több kisebb titkos szervezetre van szükség, amelyek az egyéni terror elvét érvényre juttatva harcolnak az anarchista célok megvalósításáért. Igen, az anarchizmus hívei fanatikusan a tett propagandáját hirdették, és 1881-ben Franciaországban meg is jelentek az első merényletek. Ezeket az eseteket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az egyének teljesen önkéntes elhatározásáról volt szó, egyedül dolgoztak, a menekülés legcsekélyebb reménye nélkül és általában híres vagy elismert államférfiak ellen kísérelték meg rémtetteiket. A cél pedig minden esetben a sokk elérése, a félelemkeltés és a társadalmi nyugalom megzavarása volt.

Most pedig bemutatásra kerül az az anarchista merénylet, amely valójában Luigi Lucheni számára példaként szolgált Erzsébet császárné meggyilkolásakor. Ezt a „sikeres” olasz merényletet egy 21 éves férfi, Santo Caserio olasz állampolgár követte el, áldozata pedig nem más volt, mint Sadi Carnot francia köztársasági elnök. Caserio állítólagosan bosszút akart állni a francia államon egyik társa kivégeztetéséért és bevallása szerint – Lucheni vallomásához hasonlóan - ő is egy helyi újságból értesült Carnot itáliai látogatásáról. A merénylő nem sokáig pihent, azonnal vásárolt egy éles tőrt és megbújt a sok bámészkodó között, akik az elnök fogadására vonultak föl. Amikor az elnöki hintó a közelébe ért, Caserio egy nagy újságpapíros csomaggal a köztársasági elnök közelébe furakodott, hirtelen elővette a tőrét és lesújtott áldozatára, kegyetlenül szíven-tüdőn szúrva őt. A merényletet körülölelő tömeg kezdetben még mosolyogva azt hitte, hogy Caserio kedves gesztusként csupán egy virágcsokrot kíván átnyújtani tisztelete jeléül, ám az elnök - mondanunk sem kell - rövid időn belül bele is halt a sérüléseibe.

Vajon Lucheni valóban, állításával megegyezően az újságokból értesült Erzsébet Genfbe érkezéséről? Honnan ismerte fel áldozatát? Miért nem tőrt vásárolt a merénylet elkövetéséhez? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a Perjátszó Kör következő előadásán!

Luigi Lucheni életútja

Wittelsbach Erzsébet merénylője és gyilkosa egy alacsony termetű, vastag nyakú, fekete hajú, bajszos 26 éves olasz fiatalember, Luigi Lucheni, aki lelkiismeretes anarchistaként cseppet sem bánta bűnét. Azonban, hogy a merénylet elkövetését és az anarchizmushoz való kötődését jobban megérthessük, célszerű Luigi Lucheni életútját is röviden áttekintenünk. Az ügy nyomait kutatva a nyomozó hatóságok a fiatal férfi életének szívszaggató részleteire derítettek fényt.

Luigi Lucheni fényképe a letartóztatása napján
Forrás: Pinterest

Luigi Lucheni 1873. április 23-án született törvénytelen gyermekként Párizsban, a rokonait sosem ismerhette. Anyja, Luigia (nyilván később róla nevezték el a kisfiút) még falujában, Albaretóban, leányként megesett, ahonnan a francia fővárosba menekült a szégyen elől, hogy ott hozza világra gyermekét egy a St. Antoine nevezetű menedékhelyen. Lucheni vallomása szerint anyja Amerikában élt (kérdéses az, hogy ezt vajon honnan tudhatta, ha nem tartotta a kapcsolatot egyáltalán a rokonaival?!).

A csecsemő egy ideig így a szajnai megyei árvaházban maradt, majd a hatóságok átadták Olaszországnak és a parmai lelencházba került. Később olasz nevelőszülők „adtak neki otthont” több más, hasonló sorsú árva gyermekkel. A kihallgatások során kiderült, hogy Lucheni több ilyen „szülőnél” megfordult; komoly keserűséggel mesélt ezekről a hánytatott évekről. A kis Luigi mindössze két évig járt iskolába, ez az idő pont elég volt arra, hogy alapszinten írni és olvasni megtanulhasson, hiszen – a nevelőszülei jóvoltából - már egészen kicsi korában munkába kellett állnia.

Végül 16 évesen otthagyta az akkori nevelőszüleit és Genovába ment, ahol alkalmi munkákból látta el magát egészen 26 éves koráig. A katonasors Luchenit sem kímélte, a 13. Monferrato lovasezred 3. zászlóaljában szolgált, zászlóaljparancsnoka pedig nem más volt, mint a szicíliai Aragona herceg. A fiatal anarchista a háborúban tanúsított hősiességért még katonai kitüntetést is kapott, amit azonban jó anarchistaként Lucheni látszólag semmire sem tartott, hiszen ez is csak a bürokratikus társadalom által neki adományozott felesleges pénzköltés volt. Igen beszédes azonban, hogy bár látszólag nem jelentett semmit a jelvény, még az elfogásánál is magánál tartotta, a szemfüles nyomozók rögvest megtalálták a holmija között. 

Lucheni kalandos utazásai során több európai nagyvárosban is megfordult, sőt hazánkba is eljutott és egy ideig részt is vett a budai vár átépítésében. Ez fontos mozzanat volt a nyomozás szempontjából, hiszen a vádlott első kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy magát a császárnét is látta akkor Budapesten, hisz pont mellette hajtott el elegáns fiákerén és arca örökre Lucheni emlékezetébe vésődött. Utazásai végén Lucheni 1898. május 15-én Lausanne-ba érkezett és itt is lakott a merényletet megelőző napokban, egészen szeptember 5-ig, amikor Genfbe vitte az útja, a tragikus kimenetelt azonban már ismerjük.

Sisi szépségpraktikái

Erzsébet királyné talán leginkább az ikonikus, egyedi hajzuhatagáról ismeretes, amely igazi „sámsoni” erővel ruházta fel viselőjét. Mindezek mellett számtalan innovatív, sok esetben ma már meglepő, sőt kíméletlen praktika is fűződik nevéhez. Lássuk csak melyek is ezek! 

Az, hogy a császárné mindig makulátlan külsővel jelenhessen meg, nem csak Erzsébet, hanem az egész kiszolgáló személyzet számára is komoly kihívást jelentett, amelyhez sok-sok áldozatos munkára és még több időre volt szükség. Erzsébet királyné naponta hosszú órákat foglalkozott a toalettjével és ahhoz, hogy időben el is készülhessen, többször már pirkadatkor fel kellett kelnie.

 Franz Xaver Winterhalter olajfestménye Erzsébetről (1864)

Forrás: Pinterest 

Hajápolás:

A legtöbb türelemre természetesen a legendás hajának ápolásához, mosásához, illetve a frizura elkészítéséhez volt szükség. A császárné hajkoronája kiengedve egészen a bokájáig ért, nála igazi szeánsz és luxuskezelés volt egy hajmosás, amelyet kizárólagosan nagy becsben tartott fodrásznője, Franziska (ahogyan az udvarban becézték „Fanny”) Angerer láthatta csak el. A hölgyet igen nagy tisztelet övezte Bécsben, áldozatos szolgálataiért pedig annyit keresett egy hónapban, mint egy bécsi egyetemi tanár.

Franziska 30 nyers tojás sárgájából és konyakból készítette el a hajápoló sampont, amelyet Erzsébet királyné hajára ecsettel finoman vittek fel, majd meleg vízzel kiöblítették és dióhéjból készült főzettel alaposan átmosták. Ezután Erzsébet órákig sétált, amíg a haja meg nem száradt.

Bőrápolás:

A császárné megszállottja volt a szépségnek, így számtalan egyedi készítésű krémmel, különböző kozmetikumokkal gondosan ápolta, naponta háromszor masszíroztatta magát, epres, olajos pakolásokat használt, sőt az is előfordult, hogy éjszakára nyers marhahúst tett az arcára. Illóolajos fürdői alkalmával Kleopátrához hasonlóan tejet tett fürdővízébe, de használt még lanolint, mézet, szezámolajat, és rengeteg egyéb gyógynövényt. Erzsébet kortársaival ellentétben igen gyakran fürdött, méghozzá hatalmas megdöbbenést keltve – a tengerben is.

Sport:

Mai kifejezéseinkkel élve Erzsébet igazi „fitnessz” életmódot folytatott: egész nap lovagolt, vívott, gyűrűhintázott, úszott, tornázott és gyors tempóban gyalogolt. Természetesen a kortársakat elborzasztotta az e fajta viselkedés, hiszen ebben az időben a mozgás fontossága még nem terjedt el. Fura hóbortként írták le és bírálták a császárnét amiatt is, mert mindenhol korabeli viszonyokat megelőző tornatermet rendeztett be magának és artistáktól vett lovaglóleckéket. Nem mindennapi kérése volt Erzsébetnek az is, hogy havi rendszerességgel mérette magát és kritikusan ügyelt súlyára. 
       

Étrend:

A császárné udvartartása és családja számára a legnagyobb gondot Erzsébet fiatalkorában kezdődő, egész életét átívelő koplalása, különleges étrendjei, és az éhezéssel együtt járó hangulatingadozások és dührohamok jelentették. Előfordult, hogy csak húst evett, majd gyümölcsnapot tartott, azonban az is előfordult hogy hetekig vegetáriánus étrenden élt, máskor halon, tojáson és tejen kívül nem vett mást magához. (Volt hogy napi egy pohár tej volt a teljes menü!) Erzsébet minden áron meg akarta őrizni a csodált lánykori alakját, továbbá a visszaemlékezések szerint – az átlaghoz képest – eredendően igen kisétkű volt. Erzsébet parancsára a bécsi udvarban is magyar módon készítettek tejfölt, túrót, sőt, az is előfordult, hogy kedvenc kecskéit utazásaira is magával vitte, hogy biztosítsa a friss, minőségi tejterméket. Legnagyobb bírálatot konyhai igényei miatt kapta. Többször előfordult, hogy a császárné „barbár módjára” nyers húsból álló erőlevest evett, és a szakácsnője felé is állandó változtatásokkal adott instrukciókat. Ha Erzsébetnek ízlett egy étel, amelyet evett, felíratta a receptet, azonban szakácsnője részére kiadta, hogy azt a lehető legkalóriaszegényebben alkossa meg. Micsoda őrült asszony, gondolták sokan, azonban e modern eszméket hirdető nő egy évszázaddal megelőzte a saját korát!    

Ami még külön érdekesség, hogy Erzsébet királyné korai „testfasisztaként” nemcsak saját magát kínozta sajátos szépészeti praktikáival, hanem másokban is rajongója volt a testi tökéletességnek: fotóalbumba gyűjtötte a korabeli szépségek képeit, és szívesen vette magát körül szép emberekkel.

Érdekességek I. Mária skót királynővel kapcsolatban

I. Mária. Mária, a skótok királynője. Stuart Mária. Sokan, sokféleképpen emlegetjük, manapság leginkább Stuart Máriaként hivatkozunk rá. Stuart Mária 45 évet élt. Nem csak skót királynő volt ő, hanem egy ideig francia királyné is. I. Erzsébet után második volt az angol trón várományosai között. Élete rendkívül kalandos volt, sok történet kering róla, melyek több filmet és sorozatot is megihlettek, középpontjában Máriával. Magánélete nagyon kalandos volt, uralkodásáról azonban sokkal kevesebbet hallhatunk. Lentebb olvashattok néhány érdekes tényt, amelyekből kicsit jobban megismerhetitek Stuart Máriát.

1. Egy hetesen már királynővé kiáltották és fél évesen meg is koronázták. Fia, Jakab is fiatalon, egy évesen lett király.

2. Stuart Mária első férje halála után sokat golfozott.

3. Stuart Mária nagyon gyönyörű, vonzó nő volt, míg I. Erzsébet kevésbé előnyös tulajdonságokkal rendelkezett. Némelyek szerint ez is fűtötte I. Erzsébet gyűlöletét a skót királynő ellen.

Stuart Mária

4. Tudósok azt állítják, hogy Mária kitalálta elrablásának és megerőszakolásának a történetét, hogy ezzel igazolja a házasságát harmadik férjével, Bothwell grófjával, aki megölte a második férjét. Ezt a házasságot végül érvénytelenítette az egyház.

5. Stuart Mária sosem találkozott I. Erzsébettel, ugyanis a királynő még a kivégzésén sem jelent meg.

I. Erzsébet, Stuart Mária unokatestvére

6. Stuart Mária kivégzését I. Erzsébet sokáig halogatta. Máriának voltak támogatói, akik tiltakoztak a kivégzés ellen, érdekes viszont, hogy Mária fia, Jakab, nem tartozott a tiltakozók közé. Ezt Jakab angol trón iránti vágyakozása magyarázhatja.

I. Jakab, Stuart Mária fia

7. A hóhér a kivégzés előtt bocsánatért esedezett Máriához, aki jó katolikusként viselkedve meg is bocsátott neki. Csak a hármadik csapással tudták lefejezni. Utolsó éveiben parókát hordott, és egy legenda szerint, amikor a hóhér felemelte a fejét a hajánál fogva, akkor a feje leesett és elgurult.

Ilyen szomorúan ért hát véget az élete annak a nőnek, akinek a magánéletéről azóta sem tudják abbahagyni a spekulálást. Stuart Mária perét 2018. április 26-án láthatjuk a Perjátszó Kör előadásában.

Zaránd Eszter

A gyilkos és a mártír

Nevét hallva az udvari cselszövés ártatlan, rendíthetetlen és büszke vértanújaként jelenik meg előttünk a skótok legnevezetesebb királynőjének, Stuart Máriának ellentmondásos alakja, kinek mindannyian ismerni véljük látszólag tragikus történetét. Valóban ilyen tiszta és feddhetetlen volt a korának egyik leggyönyörűbb nőjeként számon tartott asszony? Ki volt ő? I. Erzsébet féltékenységének ártatlan áldozata, vagy férfifaló, szépségét fegyverként használó házasságtörő, ahogy kortársai tartották?

 

Fiatal Stuart Mária

Az alig egyhetesen Skócia trónjára kerülő kislány öt évvel később már menyasszonyként hajózott Franciaország felé, miután az angolok – hogy Skócia trónjának megszerzésére irányuló törekvéseit megakadályozzák, – eljegyezték az ottani trónörökössel. II. Ferenc francia királlyal tizenhat évesen házasodtak össze, de frigyük az ifjú uralkodó halála miatt nem volt hosszú életű.

A megözvegyült Mária visszatért hazájába, ahol már unokatestvére ült az angol trónon. I. Erzsébet őt, mint legközelebbi élő rokonát és potenciális trónutódját, ellenfelének tekintette és innentől kapcsolatukat a burkolt ellenségesség jellemezte.

A skót nemesség egyetértett abban, hogy a Máriának új házasságra kell lépnie, csakhogy az ifjú királynő választása az elképzeléseiknek korántsem megfelelő unokatestvérére, Darnley urára, Stuart Henrikre esett. A szerelem hamar elmúlt, az ifjú pár elhidegült egymástól, amelyen Darnley talán nem alaptalan meggyőződése sem segített, mely szerint felesége egy olasz udvari zenésszel csalja. A pletyka Darnley rögeszméjévé vált s egy alkalommal, mikor Mária kíséretével vacsorázott, embereivel berontott a terembe és felesége szeme láttára szaggatták szét a muzsikust.

Így toppant be a saját biztonságáért aggódó uralkodónő életébe, az egyébként nős Bothwell, akivel, hogy összeházasodhassanak, kitervelték Darnley megölését. A királyi pár utazást tervezett és a szeretőjétől már gyermeket váró királyné a termek előkészítésére hivatkozva előrement. A király egy nappal később követte volna, ám elutazásának hajnalán hatalmas dörej rázta meg Edingburgh vidékét, ugyanis Bothwell az embereivel felrobbantotta a kastélyt. Ám Darnley nem volt a romok között. Valahogy megneszelte az ellene készülő merényletet és a palota hátsó falán leereszkedve próbált menekülni. Sajnálatára nem jutott elég messzire, a közelben utolérték és hidegvérrel végeztek vele.

Stuart Mária skót királynő

Egész Európa felháborodott az eseményeken, és mindenki Mária szerepét találgatta a kegyetlen gyilkosságban. Mikor a királynő – mintegy beismerő vallomásként – hozzáment Bothwellhez, kitört a polgárháború, amely a Mária ellen szövetkező lordok és Bothwell seregeinek carberry hill-i ütközetével és a gyilkos menekülésével, valamint a királynő fogságba esésével végződött.

Ki volt hát Skócia leghíresebb uralkodója? A nagyhatalmi politikának már gyermekkorában áldozatul eső, az utókor által méltán tisztelt áldozat, avagy kíméletlen gyilkos? A vérpadra piros-feketében – a katolikus vallásban a mártírság színei – a lépő, büszke nő, vagy a korabeli forrásokban lefestett számító összeesküvő?

A témában számtalan kutatás folyt, rengeteg ellentétes szakértői vélemény látott napvilágot. Sokan sokféleképpen próbálták megválaszolni a talán emiatt még mindig nyitva álló kérdést: melyikük volt az igazi Stuart Mária?

Szilágyi Hanna