Nyolc éve a "Szálem" volt az első perjáték, amiben szerepeltem, ezért mindig is a számomra legemlékezetesebb darabok egyike marad.
A Perjátszó Kör ebben a félévben tartott először igazi felvételit. A gólyatáborban elhangzott ismertető felkeltette az érdeklődésem, annak ellenére, hogy nem szerettem volna játszani. A jelentkezési lapon különböző rubrikák szerepeltek a "Milyen szerepben tudnád magad elképzelni" kérdés alatt, így bejelöltem a szövegírót és a kreatív ötletgazdát. A felvételin kiderült, hogy nincs olyan, hogy valaki nem játszik (ez azóta is igaz, pl. Mariannra a jelmeztervezőnkre is :D). Így hát egyből a színpadra kerültem, szövegkönyvet írnom pedig csak 8 év után sikerült. :D
A felvételi azóta is hasonlóan zajlik, mint akkor, azzal a különbséggel, hogy bemutatkozás után kérünk már egy hozott verset vagy prózarészletet (de azt se küldjük el, aki énekelni kezd. :) ), érvelni pedig megadott témában kell. Ezt követi egy régi dialógusunk párban történő előadása. Ezután a jelen lévő tagok szavaznak arról, kit szeretnének a csapatban látni. Amire az utóbbi években leginkább figyeltünk az a beszédstílus, az improvizációs készség és a jelentkezőkben bujkáló csapatszellem.
  |
| Thriller tánctanulás a Halloween bulin |
A Szálemi boszorkányperek azt hiszem, nem csak számomra kedves, hiszen a sok női szerep viszonylag ritka jelenség a történelmi perjátékoknál. Sokszor emlegetem az első szerepemet "hörgős földön fetrengésként", hiszen a megátkozott, megszállt fiatal lány karaktere pontosan ezt követelte meg. Nem sejtettem, hogy valamibe, ami oktató jellegű, ennyi sikítás és indulat fér. Nagyon élveztem. :D Ebben a darabban mindenki egy kicsit kitombolhatta magát, boszorkányként, áldozatként vagy véresszájú kihallgatóként. Sötét hangulata pedig tökéletes őszi darabbá teszi a Szálemet, ezért is adtuk elő még kétszer ősszel, egy alkalommal Halloween bulival kísérve.
dr. Sáray Dorottya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése