2018. október 16., kedd

Az anarchizmus tana


Boldog békeidők? Valóban olyan idillikus volt a 19. század vége és az első világháborút megelőző évtizedek?  Sejthetjük a választ, valójában nemmel felelhetünk, csupán az első, egész Földet megrengető, több millió lelket követelő háború borzalmai után tűnt ez az időszak gondtalannak. Évszázadok óta feszülő ellentétek és társadalmi egyenlőtlenségek övezték ezt a korszakot, a szegénység a városokban elképesztő méreteket öltött, hatalmas volt a nyomor, a másik oldalon pedig elképzelhetetlen luxusban és gondtalanságban élhettek azok, akik szerencsésnek születtek. Ezek a társadalmi igazságtalanságok hívták életre a különböző új, az emberség és az egyenlőség ideológiáján alapuló nézetek sorát.

A mosolygó Luchenit csendőrök kísérik

(Forrás: Pinterest) 

A jelenlegi cikkben az anarchizmus tanára, főbb alapvetéseire, illetve a királyné merénylője, Luigi Lucheni által példaként követendő borzalmas anarchista merénylet bemutatására térnék ki, amely mozzanataiban igen hasonlatos a társulat által bemutatandó Sisi merénylet körülményihez.
Az anarchizmus a maga tiszta formájában a korai szocialista gondolatokkal együtt vált széleskörűen elterjedtté a 19. században, kezdetben csupán az állam, mint kényszerítő szervezet elutasítását jelentette. A tan elsőrendű célja az volt, hogy az emberek számára a teljes egyenlőség - mind szociális, gazdasági, politikai értelemben - megvalósulhasson a társadalomban. Sokáig az anarchisták egynek tekintették magukat a többi, kommunizmuson alapuló irányzat híveivel, azonban ők csak a kívánt és megjósolt „szociális forradalmat” akarták megvalósítani, csípőből elutasítva a politikai harcokat.

Az idő múlásával több anarchista úgy gondolta, hogy egy legálisan működő, nagy tömegeket egyesítő nemzetközi szervezettel nem mennének sokra, több kisebb titkos szervezetre van szükség, amelyek az egyéni terror elvét érvényre juttatva harcolnak az anarchista célok megvalósításáért. Igen, az anarchizmus hívei fanatikusan a tett propagandáját hirdették, és 1881-ben Franciaországban meg is jelentek az első merényletek. Ezeket az eseteket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az egyének teljesen önkéntes elhatározásáról volt szó, egyedül dolgoztak, a menekülés legcsekélyebb reménye nélkül és általában híres vagy elismert államférfiak ellen kísérelték meg rémtetteiket. A cél pedig minden esetben a sokk elérése, a félelemkeltés és a társadalmi nyugalom megzavarása volt.

Most pedig bemutatásra kerül az az anarchista merénylet, amely valójában Luigi Lucheni számára példaként szolgált Erzsébet császárné meggyilkolásakor. Ezt a „sikeres” olasz merényletet egy 21 éves férfi, Santo Caserio olasz állampolgár követte el, áldozata pedig nem más volt, mint Sadi Carnot francia köztársasági elnök. Caserio állítólagosan bosszút akart állni a francia államon egyik társa kivégeztetéséért és bevallása szerint – Lucheni vallomásához hasonlóan - ő is egy helyi újságból értesült Carnot itáliai látogatásáról. A merénylő nem sokáig pihent, azonnal vásárolt egy éles tőrt és megbújt a sok bámészkodó között, akik az elnök fogadására vonultak föl. Amikor az elnöki hintó a közelébe ért, Caserio egy nagy újságpapíros csomaggal a köztársasági elnök közelébe furakodott, hirtelen elővette a tőrét és lesújtott áldozatára, kegyetlenül szíven-tüdőn szúrva őt. A merényletet körülölelő tömeg kezdetben még mosolyogva azt hitte, hogy Caserio kedves gesztusként csupán egy virágcsokrot kíván átnyújtani tisztelete jeléül, ám az elnök - mondanunk sem kell - rövid időn belül bele is halt a sérüléseibe.

Vajon Lucheni valóban, állításával megegyezően az újságokból értesült Erzsébet Genfbe érkezéséről? Honnan ismerte fel áldozatát? Miért nem tőrt vásárolt a merénylet elkövetéséhez? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a Perjátszó Kör következő előadásán!

Luigi Lucheni életútja


Wittelsbach Erzsébet merénylője és gyilkosa egy alacsony termetű, vastag nyakú, fekete hajú, bajszos 26 éves olasz fiatalember, Luigi Lucheni, aki lelkiismeretes anarchistaként cseppet sem bánta bűnét. Azonban, hogy a merénylet elkövetését és az anarchizmushoz való kötődését jobban megérthessük, célszerű Luigi Lucheni életútját is röviden áttekintenünk. Az ügy nyomait kutatva a nyomozó hatóságok a fiatal férfi életének szívszaggató részleteire derítettek fényt.

Luigi Lucheni fényképe a letartóztatása napján
Forrás: Pinterest
Luigi Lucheni 1873. április 23-án született törvénytelen gyermekként Párizsban, a rokonait sosem ismerhette. Anyja, Luigia (nyilván később róla nevezték el a kisfiút) még falujában, Albaretóban, leányként megesett, ahonnan a francia fővárosba menekült a szégyen elől, hogy ott hozza világra gyermekét egy a St. Antoine nevezetű menedékhelyen. Lucheni vallomása szerint anyja Amerikában élt (kérdéses az, hogy ezt vajon honnan tudhatta, ha nem tartotta a kapcsolatot egyáltalán a rokonaival?!).
A csecsemő egy ideig így a szajnai megyei árvaházban maradt, majd a hatóságok átadták Olaszországnak és a parmai lelencházba került. Később olasz nevelőszülők „adtak neki otthont” több más, hasonló sorsú árva gyermekkel. A kihallgatások során kiderült, hogy Lucheni több ilyen „szülőnél” megfordult; komoly keserűséggel mesélt ezekről a hánytatott évekről. A kis Luigi mindössze két évig járt iskolába, ez az idő pont elég volt arra, hogy alapszinten írni és olvasni megtanulhasson, hiszen – a nevelőszülei jóvoltából - már egészen kicsi korában munkába kellett állnia.
Végül 16 évesen otthagyta az akkori nevelőszüleit és Genovába ment, ahol alkalmi munkákból látta el magát egészen 26 éves koráig. A katonasors Luchenit sem kímélte, a 13. Monferrato lovasezred 3. zászlóaljában szolgált, zászlóaljparancsnoka pedig nem más volt, mint a szicíliai Aragona herceg. A fiatal anarchista a háborúban tanúsított hősiességért még katonai kitüntetést is kapott, amit azonban jó anarchistaként Lucheni látszólag semmire sem tartott, hiszen ez is csak a bürokratikus társadalom által neki adományozott felesleges pénzköltés volt. Igen beszédes azonban, hogy bár látszólag nem jelentett semmit a jelvény, még az elfogásánál is magánál tartotta, a szemfüles nyomozók rögvest megtalálták a holmija között. 
Lucheni kalandos utazásai során több európai nagyvárosban is megfordult, sőt hazánkba is eljutott és egy ideig részt is vett a budai vár átépítésében. Ez fontos mozzanat volt a nyomozás szempontjából, hiszen a vádlott első kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy magát a császárnét is látta akkor Budapesten, hisz pont mellette hajtott el elegáns fiákerén és arca örökre Lucheni emlékezetébe vésődött. Utazásai végén Lucheni 1898. május 15-én Lausanne-ba érkezett és itt is lakott a merényletet megelőző napokban, egészen szeptember 5-ig, amikor Genfbe vitte az útja, a tragikus kimenetelt azonban már ismerjük.

2018. október 12., péntek

Sisi szépségpraktikái


Erzsébet királyné talán leginkább az ikonikus, egyedi hajzuhatagáról ismeretes, amely igazi „sámsoni” erővel ruházta fel viselőjét. Mindezek mellett számtalan innovatív, sok esetben ma már meglepő, sőt kíméletlen praktika is fűződik nevéhez. Lássuk csak melyek is ezek! 

Az, hogy a császárné mindig makulátlan külsővel jelenhessen meg, nem csak Erzsébet, hanem az egész kiszolgáló személyzet számára is komoly kihívást jelentett, amelyhez sok-sok áldozatos munkára és még több időre volt szükség. Erzsébet királyné naponta hosszú órákat foglalkozott a toalettjével és ahhoz, hogy időben el is készülhessen, többször már pirkadatkor fel kellett kelnie.


 Franz Xaver Winterhalter olajfestménye Erzsébetről (1864)
Forrás: Pinterest 

Hajápolás:

A legtöbb türelemre természetesen a legendás hajának ápolásához, mosásához, illetve a frizura elkészítéséhez volt szükség. A császárné hajkoronája kiengedve egészen a bokájáig ért, nála igazi szeánsz és luxuskezelés volt egy hajmosás, amelyet kizárólagosan nagy becsben tartott fodrásznője, Franziska (ahogyan az udvarban becézték „Fanny”) Angerer láthatta csak el. A hölgyet igen nagy tisztelet övezte Bécsben, áldozatos szolgálataiért pedig annyit keresett egy hónapban, mint egy bécsi egyetemi tanár.
Franziska 30 nyers tojás sárgájából és konyakból készítette el a hajápoló sampont, amelyet Erzsébet királyné hajára ecsettel finoman vittek fel, majd meleg vízzel kiöblítették és dióhéjból készült főzettel alaposan átmosták. Ezután Erzsébet órákig sétált, amíg a haja meg nem száradt.

Bőrápolás:

A császárné megszállottja volt a szépségnek, így számtalan egyedi készítésű krémmel, különböző kozmetikumokkal gondosan ápolta, naponta háromszor masszíroztatta magát, epres, olajos pakolásokat használt, sőt az is előfordult, hogy éjszakára nyers marhahúst tett az arcára. Illóolajos fürdői alkalmával Kleopátrához hasonlóan tejet tett fürdővízébe, de használt még lanolint, mézet, szezámolajat, és rengeteg egyéb gyógynövényt. Erzsébet kortársaival ellentétben igen gyakran fürdött, méghozzá hatalmas megdöbbenést keltve – a tengerben is.

Sport:

Mai kifejezéseinkkel élve Erzsébet igazi „fitnessz” életmódot folytatott: egész nap lovagolt, vívott, gyűrűhintázott, úszott, tornázott és gyors tempóban gyalogolt. Természetesen a kortársakat elborzasztotta az e fajta viselkedés, hiszen ebben az időben a mozgás fontossága még nem terjedt el. Fura hóbortként írták le és bírálták a császárnét amiatt is, mert mindenhol korabeli viszonyokat megelőző tornatermet rendeztett be magának és artistáktól vett lovaglóleckéket. Nem mindennapi kérése volt Erzsébetnek az is, hogy havi rendszerességgel mérette magát és kritikusan ügyelt súlyára. 
       
Étrend:

A császárné udvartartása és családja számára a legnagyobb gondot Erzsébet fiatalkorában kezdődő, egész életét átívelő koplalása, különleges étrendjei, és az éhezéssel együtt járó hangulatingadozások és dührohamok jelentették. Előfordult, hogy csak húst evett, majd gyümölcsnapot tartott, azonban az is előfordult hogy hetekig vegetáriánus étrenden élt, máskor halon, tojáson és tejen kívül nem vett mást magához. (Volt hogy napi egy pohár tej volt a teljes menü!) Erzsébet minden áron meg akarta őrizni a csodált lánykori alakját, továbbá a visszaemlékezések szerint – az átlaghoz képest – eredendően igen kisétkű volt. Erzsébet parancsára a bécsi udvarban is magyar módon készítettek tejfölt, túrót, sőt, az is előfordult, hogy kedvenc kecskéit utazásaira is magával vitte, hogy biztosítsa a friss, minőségi tejterméket. Legnagyobb bírálatot konyhai igényei miatt kapta. Többször előfordult, hogy a császárné „barbár módjára” nyers húsból álló erőlevest evett, és a szakácsnője felé is állandó változtatásokkal adott instrukciókat. Ha Erzsébetnek ízlett egy étel, amelyet evett, felíratta a receptet, azonban szakácsnője részére kiadta, hogy azt a lehető legkalóriaszegényebben alkossa meg. Micsoda őrült asszony, gondolták sokan, azonban e modern eszméket hirdető nő egy évszázaddal megelőzte a saját korát!    
Ami még külön érdekesség, hogy Erzsébet királyné korai „testfasisztaként” nemcsak saját magát kínozta sajátos szépészeti praktikáival, hanem másokban is rajongója volt a testi tökéletességnek: fotóalbumba gyűjtötte a korabeli szépségek képeit, és szívesen vette magát körül szép emberekkel.

2018. április 21., szombat

Érdekességek I. Mária skót királynővel kapcsolatban


I. Mária. Mária, a skótok királynője. Stuart Mária. Sokan, sokféleképpen emlegetjük, manapság leginkább Stuart Máriaként hivatkozunk rá. Stuart Mária 45 évet élt. Nem csak skót királynő volt ő, hanem egy ideig francia királyné is. I. Erzsébet után második volt az angol trón várományosai között. Élete rendkívül kalandos volt, sok történet kering róla, melyek több filmet és sorozatot is megihlettek, középpontjában Máriával. Magánélete nagyon kalandos volt, uralkodásáról azonban sokkal kevesebbet hallhatunk. Lentebb olvashattok néhány érdekes tényt, amelyekből kicsit jobban megismerhetitek Stuart Máriát.


1. Egy hetesen már királynővé kiáltották és fél évesen meg is koronázták. Fia, Jakab is fiatalon, egy évesen lett király.

2. Stuart Mária első férje halála után sokat golfozott.

3. Stuart Mária nagyon gyönyörű, vonzó nő volt, míg I. Erzsébet kevésbé előnyös tulajdonságokkal rendelkezett. Némelyek szerint ez is fűtötte I. Erzsébet gyűlöletét a skót királynő ellen.
Stuart Mária
4. Tudósok azt állítják, hogy Mária kitalálta elrablásának és megerőszakolásának a történetét, hogy ezzel igazolja a házasságát harmadik férjével, Bothwell grófjával, aki megölte a második férjét. Ezt a házasságot végül érvénytelenítette az egyház.

5. Stuart Mária sosem találkozott I. Erzsébettel, ugyanis a királynő még a kivégzésén sem jelent meg.
I. Erzsébet, Stuart Mária unokatestvére
6. Stuart Mária kivégzését I. Erzsébet sokáig halogatta. Máriának voltak támogatói, akik tiltakoztak a kivégzés ellen, érdekes viszont, hogy Mária fia, Jakab, nem tartozott a tiltakozók közé. Ezt Jakab angol trón iránti vágyakozása magyarázhatja.

I. Jakab, Stuart Mária fia
7. A hóhér a kivégzés előtt bocsánatért esedezett Máriához, aki jó katolikusként viselkedve meg is bocsátott neki. Csak a hármadik csapással tudták lefejezni. Utolsó éveiben parókát hordott, és egy legenda szerint, amikor a hóhér felemelte a fejét a hajánál fogva, akkor a feje leesett és elgurult.
Ilyen szomorúan ért hát véget az élete annak a nőnek, akinek a magánéletéről azóta sem tudják abbahagyni a spekulálást. Stuart Mária perét 2018. április 26-án láthatjuk a Perjátszó Kör előadásában.
Zaránd Eszter

2018. április 10., kedd

A gyilkos és a mártír



Nevét hallva az udvari cselszövés ártatlan, rendíthetetlen és büszke vértanújaként jelenik meg előttünk a skótok legnevezetesebb királynőjének, Stuart Máriának ellentmondásos alakja, kinek mindannyian ismerni véljük látszólag tragikus történetét. Valóban ilyen tiszta és feddhetetlen volt a korának egyik leggyönyörűbb nőjeként számon tartott asszony? Ki volt ő? I. Erzsébet féltékenységének ártatlan áldozata, vagy férfifaló, szépségét fegyverként használó házasságtörő, ahogy kortársai tartották?
 
Fiatal Stuart Mária
Az alig egyhetesen Skócia trónjára kerülő kislány öt évvel később már menyasszonyként hajózott Franciaország felé, miután az angolok – hogy Skócia trónjának megszerzésére irányuló törekvéseit megakadályozzák, – eljegyezték az ottani trónörökössel. II. Ferenc francia királlyal tizenhat évesen házasodtak össze, de frigyük az ifjú uralkodó halála miatt nem volt hosszú életű.

A megözvegyült Mária visszatért hazájába, ahol már unokatestvére ült az angol trónon. I. Erzsébet őt, mint legközelebbi élő rokonát és potenciális trónutódját, ellenfelének tekintette és innentől kapcsolatukat a burkolt ellenségesség jellemezte.

A skót nemesség egyetértett abban, hogy a Máriának új házasságra kell lépnie, csakhogy az ifjú királynő választása az elképzeléseiknek korántsem megfelelő unokatestvérére, Darnley urára, Stuart Henrikre esett. A szerelem hamar elmúlt, az ifjú pár elhidegült egymástól, amelyen Darnley talán nem alaptalan meggyőződése sem segített, mely szerint felesége egy olasz udvari zenésszel csalja. A pletyka Darnley rögeszméjévé vált s egy alkalommal, mikor Mária kíséretével vacsorázott, embereivel berontott a terembe és felesége szeme láttára szaggatták szét a muzsikust.
Így toppant be a saját biztonságáért aggódó uralkodónő életébe, az egyébként nős Bothwell, akivel, hogy összeházasodhassanak, kitervelték Darnley megölését. A királyi pár utazást tervezett és a szeretőjétől már gyermeket váró királyné a termek előkészítésére hivatkozva előrement. A király egy nappal később követte volna, ám elutazásának hajnalán hatalmas dörej rázta meg Edingburgh vidékét, ugyanis Bothwell az embereivel felrobbantotta a kastélyt. Ám Darnley nem volt a romok között. Valahogy megneszelte az ellene készülő merényletet és a palota hátsó falán leereszkedve próbált menekülni. Sajnálatára nem jutott elég messzire, a közelben utolérték és hidegvérrel végeztek vele.

Stuart Mária skót királynő

Egész Európa felháborodott az eseményeken, és mindenki Mária szerepét találgatta a kegyetlen gyilkosságban. Mikor a királynő – mintegy beismerő vallomásként – hozzáment Bothwellhez, kitört a polgárháború, amely a Mária ellen szövetkező lordok és Bothwell seregeinek carberry hill-i ütközetével és a gyilkos menekülésével, valamint a királynő fogságba esésével végződött.

Ki volt hát Skócia leghíresebb uralkodója? A nagyhatalmi politikának már gyermekkorában áldozatul eső, az utókor által méltán tisztelt áldozat, avagy kíméletlen gyilkos? A vérpadra piros-feketében – a katolikus vallásban a mártírság színei – a lépő, büszke nő, vagy a korabeli forrásokban lefestett számító összeesküvő?
A témában számtalan kutatás folyt, rengeteg ellentétes szakértői vélemény látott napvilágot. Sokan sokféleképpen próbálták megválaszolni a talán emiatt még mindig nyitva álló kérdést: melyikük volt az igazi Stuart Mária?

Szilágyi Hanna

2017. október 14., szombat

A tárgyalótermi filmek klasszikusa

Legutóbbi cikkünkben olvashattátok, hogy előadásunkat Harper Lee híres regénye ihlette. Ám a Ne bántsátok a feketerigót! alapján film is készült, 1962-ben mutatták be nagy sikerrel. Nyolc Oscarra jelölték, ebből hármat tudott díjra váltani. Az egyiket Gregory Peck kapta Atticus Finch megformálásáért. A Scoutot alakító Mary Badhamet is jelölték a díjra legjobb mellékszereplőként, ezzel ő volt akkoriban a legfiatalabb, Oscar-jelöléssel rendelkező színésznő.

A két főszereplő között nagyon szoros kapcsolat alakult ki a forgatás alatt, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy olyan hitelesen alakították az apa-lánya párost. A film után sem szakadt meg köztük a barátság, Peck később is mindig a filmbeli karakterének nevén, Scoutnak szólította Badhamet. A szerep sikere ellenére Badham hamar visszavonult a színészettől, később megházasodott, és főként a gyerekei nevelésével töltötte az életét.


Akár a film egyik képkockája is lehetne, pedig csak szöveget tanulnak épp a színészek. Már itt is mintha végig karakterben lettek volna, a Scoutot játszó színésznő egy zsinórral babrál, annyira koncentrál az „apjára”.


Gregory Peck telitalálat volt Atticus Finch szerepére. Az első jelenet, amit Peckkel leforgattak, az irodájából hazatérő Atticust mutatta, amint a gyerekei kirohannak a házból, hogy üdvözöljék. Aznap az írónő is meglátogatta a forgatást, és a jelenet után a színész észrevette, hogy Lee könnyekben tört ki. Kérdésére, hogy mi történt, azt felelte, Peck a jelenetben teljesen az édesapjára emlékeztette, akiről Atticus karakterét mintázta. Még a kis pocakja is megvan, mint neki volt, mondta az írónő, mire ő válaszként megjegyezte: „Ez nem háj, Harper – ez kiváló színészi játék.”
Hát, amennyire jó színész volt Gregory Peck, a szerénység annyira kevéssé jellemezte. :) 

Ezt valószínűleg mindenki elnézte neki, hiszen zsenialitását mutatja, hogy a film egyik tetőpontját jelentő 9 perces védőbeszédet csak egyszer kellett felvenni, első csapóra tökéletesre sikerült. A forgatást követően egyébként az írónő nekiajándékozta az édesapja kedvenc óráját, ami a filmben (és a Perjátszó Kör előadásában is) megjelenik. A színész az órát viselte egy évvel később, az Oscar-díja átvételekor is.

Ám nem ő volt az egyetlen nagy kaliberű színész a filmben: ugyan még nagyon fiatalon, de Robert Duvall is szerepelt benne. Boo Radley, az ijesztő, rejtélyes, ám jóakaratú figura az első – egyelőre szöveg nélküli - filmszerepe volt.

Jem, Scout és Dill - vagyis Phillip Alford, Mary Badham és John Megna 





















A Scout rosszcsont bátyját, Jemet alakító Phillip Alfordhoz is igazán passzolt a karaktere: eredetileg egyáltalán nem akart részt venni a meghallgatáson, azonban amikor megtudta, hogy így fél napot kimaradhat az iskolából, rögtön jelentkezett. Mary Badhammel, karaktereik közelsége ellenére ki nem állhatták egymást, folyton összekaptak, és egymás szövegeit suttogták a színfalak mögül, hogy a másikat összezavarják.

Tom Robinson szerepéért James Earl Jones is versenyben volt, ám végül Brock Peters nyerte el azt. A színész az előzetes próbákkal szemben a tárgyalási jelenetek egy részét, köztük a vallomása felvételét végigsírta. Az improvizáció annyira hatásos volt, hogy Peck későbbi nyilatkozata szerint nem tudott a jelenet közben Peters szemébe nézni, mert attól félt, hogy a saját hangja is elfullad. Peck 2003-ban bekövetkezett halálakor Peters tartotta a gyászbeszédet a temetésén.



dr. Nádas Krisztina

2017. október 6., péntek

10 érdekesség Tom Robinson perének hátteréről

A darab alapjául szolgáló Ne bántsátok a feketerigót! című regény az Egyesült államokban kötelező olvasmány, így sokkal ismertebb, mint nálunk. De talán még a legeminensebb amerikai diákok is meglepődnének néhányon az alábbi 10 érdekesség közül.


1. 
Lee fiatal íróként egy légitársaságnál dolgozott, és küzdött a megélhetésért. Karácsonyra a barátai egy évi fizetést adtak neki ajándékba azzal az üzenettel, hogy vegyen ki egy évet, és az alatt írjon bármit, amit szeretne. Így született meg a Ne bántsátok a feketerigót!

2. 
Scout neve valójában Jean Louise Finch, és se a regény se az írónő későbbi nyilatkozatai nem adnak magyarázatot a becenév eredetére.

3. 
A regényben Scoutnak van egy bátyja, Jem. A Perjátszó Kör darabja kettejük karakterét jeleníti meg egyben. Apjukat mindketten a keresztnevén szólítják, ami tipikus déli szokás volt, a tisztelet jele.

4. 
A regény olyan tanulságokat hordoz, amivel nehezen néznek szembe azok, akik maguk is sárosak a negatív sztereotípiák fenntartásában. Egy virginiai iskola vezetősége ezért erkölcstelennek bélyegezte és betiltotta. Harper Lee egy levélben rákérdezett, hogy tudnak-e olvasni, és nagy összeget adományozott azzal a céllal, hogy beiratkozhassanak az első osztályba.

5. 
A regény erősen életrajzi ihletésű. Maycomb nem létező város, hanem egy fiktív helységnév, ami az alabamai  Monroeville-t, Lee szülővárosát takarja.

6. 
Harper Lee a tárgyalóteremben nőtt fel. Gyerekkori barátja és írótársa, Truman Capote azt mondta róla: "Tárgyalásokra jártunk mozi helyett". Édesapja újságtulajdonos és ügyvéd volt, aki egy esetben két afroamerikai férfit védett egy gyilkossági ügyben, ám elvesztette a pert. Nem véletlen, hogy róla mintázta Atticus karakterét. A könyv eleinte annyira erre a karakterre fókuszált, hogy majdnem Atticus lett a címe.
Az írónő maga is elkezdett jogot tanuni, ám utálta, és hamar kibukott.

7. 
Tom Robinson esete is valós eseményen alapul. Amikor az írónő 10 éves volt, a szülővárosa közelében egy fehér nő erőszakkal vádolt meg egy fekete férfit, akit halálra is ítéltek az elkövetésért. Miután Lee apjának újságában megjelent levelek sorra állították, hogy a vád hamis volt, a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre módosította az ítéletet. A férfi nem sokkal később meghalt a börtönben.


8. 
Atticus az ügyvédek ügyvédje. Annak ellenére, hogy fiktív karakter, mégis valódi példát állít a szakma elé. Sokszor idézik, és sokan vallják be, hogy miatta választották ezt a pályát. Szállógiévé vált a "Mit tenne Atticus?" Monroeville-ben még szobrot is állítottak neki, Leet pedig Alabama ügyvédi kamarája tiszteletbeli tagjává fogadta, amiért megalkotta a példás ügyvéd képét. Atticus azonban még több egy kivételes ügyvédnél, ő annak a mintája, milyennek kell lennie egy embernek.

9. 
Harper Lee egyszer azt nyilatkozta: "Bárcsak ne írtam volna meg ezt az átkozott könyvet!". Pár év múlva egy írótársa újra rákérdezett, hogy tényleg megbánta-e. Azt válaszolta: "Néha. De aztán elmúlik". Mindig is nagyon egyszerűen élt, és zavarta a rivaldafény.

10. 
Az írónőt egy évvel a halála előttig egy-regényes íróként ismerhettük. A Ne bántsátok a feketerigót! folytatását, a Menj, ​állíts őrt! valójában elsőként megjelent regénye előtt megírta, bár 20 évvel később játszódik. A kéziratot sokáig elveszettnek hitték, csak pár éve került elő, és 2015-ben publikálták.




dr. Sáray Dorottya