Cikk az első évekből egy alapítótagunk tollából:
Az első sikeres perünket követően, melyben Nyitray Zsuzsi
Jeanne d’Arc szerepét játszotta el, talán még több kérdés kavargott bennünk,
mint a Perjátszó Kör megalakulásakor. Hiszen egy sportból vett hasonlattal
élve: a sikert könnyebb megszerezni, mint megtartani. (Akkor még nem is
sejtettük, hogy a sportban egy másik fogalom az utánpótlás megszervezése is
mekkora feladat és kihívás. Ma már a több tagfelvételen is túl van a Kör.) Vajon
lesznek-e legalább annyian, mint első alkalommal? Lesz-e visszatérő vendég?
Melyik irányba menjen az (egymás közt csak) PK tovább? Milyen arányban legyen
színi és milyenben dokumentarista? Ezek mellett a kérdések mellett
természetesen a szokásos mit játsszunk, ki milyen szerepet kapjon, mikor adjuk
elő kérdéseket is meg kellett válaszolnunk.
Nem sok, de pár rendező elv azért volt (van) a PK
működésében is. Ilyen például, hogy igazodunk az adott félév egyetemes
jogtörténeti témáihoz, hiteles történelmi forrásokból, tanulmányokból készül a
forgatókönyv, mindent demokratikusan megbeszélünk, eldöntünk, és tanárunk,
Kisteleki Károly is csak primus inter pares. Akkoriban mér a darab végén
hozzávetőlegesen 15 perces vita, megbeszélés is volt az adott korról, amiben a
közönség kérdezett és a szereplők pedig válaszoltak.
Mint a történelemből tudjuk, Cromwell természetes halállal
halt meg, nem pedig egy per ítélete következtében. Mégis valahogy úgy éreztük,
hogy az ő személyisége megfelelő egy perhez. Természetesen ez a történelmi
csúsztatás, tehát maga a per, kizárólag egy módszer volt arra, hogy Cromwell
összetett személyiségét bemutassuk. A cím és a plakát is felhívta viszont a per
fiktív, kitalált voltára a figyelmet, tehát elkerültük saját perünket a
jogtörténeti tanszékekkel…
A per a már említett fiktív jelleg mellett más szempontból
is rendhagyó volt, mivel nem volt benne főszereplő, illetve három is volt.
Cromwell történelmi szerepéről, tulajdonságairól, erényeiről, lehetőségeiről és
vívmányairól azóta is ádáz viták folynak a történészek között. Szerencsére
ezeket a vitákat nem nekünk kellett eldönteni, viszont az a jogos követelmény
merült fel, hogy valamelyik rendező elvnek szerepelnie kell a perben, illetve
ha ki is hagyjuk nagyon meg kell indokolnunk, még ha a fiktív volta miatt a per
úgyis csak kitaláció. Végül úgy döntöttünk, hogy Cromwell általunk
legfontosabbnak ítélt személyiségi vonásait, tetteit, „bűneit”, vívmányait
három személyiség, három szerep köré csoportosítjuk. Sorban: Cromwell, a
puritán ember, ahol a vallási kérdéseken volt a hangsúly, Cromwell, a Lord
Protector, ahol az alkotmánytörténet és Cromwell, a politikus, ahol az intrikák
alkották a vezérfonalat a per során. Természetesen a vádpontokat is e
személyiségek köré csoportosítottuk. A szerepeket Laczó Balázs, Szigeti Tamás
és Vajda Viktor játszotta el (ebben a sorrendben). A vád, mint még megannyiszor
a perek során, Millen Csaba szerepe volt. A bírák Faragó Andi, Ferenczi Márti,
Rigó Balázs voltak, míg a tanúkat Hidvégi Fanny és Nyitray Zsuzsi játszották
el.
A jobb követhetőség érdekében a per előtt kiosztott
tájékoztatón, amin a szereposztás és egyéb információ található, a legfontosabb
eseménytörténeti adatok, fogalmak és források is fellelhetőek voltak. Ezt a
hagyomány azóta is fenntartjuk. A per végén az ítéletet igazi angolszász
módszerrel hozták meg a bírák. A nézőközönség az esküdtszék szerepét töltötte
be, és míg ők meghozták a döntést, addig a bíróság visszavonult, majd a
döntéshozatal után az esküdtszék, tehát a nézők szavazata, illetőleg felelős
döntése alapján meghozta ítéletét.
Oliver Cromwell pere sok kérdéssel kezdődött, a kérdésekre
a válaszok megnyugtatóak voltak; telt ház, pótszékek, visszatérő tanárok,
diákok, (természetesen együtt, V.I.P. helyek nélkül nézték az előadást), a
színpadiasság sem ment a történelmi hitelesség rovására, a forma nem ölte meg a
tartalmat, sőt… A fenti kérdések minden darab előtt újra és újra felmerülnek,
ez így is van rendjén. Hiszen, ha nem merülnének fel, a darab rutin lenne, egy
feladat, amit el kell végezni, de felmerülnek, még ha más-más hangsúllyal is,
és minden egyes alkalommal, amikor a nézők között meglátom Steiger Judit tanárnőt,
tudom, hogy ő sem rutinból jön el az előadásra, immáron négy éve.
Rigó Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése