2019. április 9., kedd

O.J.: Egy Amerikai-álom dióhéjban


Orenthal James Simpson 1946-ben született San Fransiscoban. Apja szakácsként és gondnokként, anyja kórházi adminisztrátorként dolgozott. Apja homoszexuális volt és ismert transzvesztita életet élt, előszeretettel öltözött be női ruhákba, különböző szórakozóhelyeken lépett fel. Szülei pár évvel születése után elváltak, és a kis Juice anyjával nőtt fel. Kamaszkorát az utcán töltötte,  Csatlakozott San Francisco egyik utcai bandájához, többször letartóztatták különböző kisebb bűncselekményekért. Zűrös fiatalkorán egy általa mélyen tisztelt kosárlabdázóval, Willie Howard Maysszel való találkozása változtatott, ezután sorsa gyökeres változáson ment keresztül; a kiutat a sportban találta meg. 

A Heisman-trófeával.
Amerikai focista karrierjét a gimnáziumi csapatában kezdte, viszont közepes érdemjegyei miatt nem jutott be a legjobb sportolói karriert kínáló egyetemekre. A vietnami háború  idején felvételt nyert a City College of San Fransisco nevű főiskolára. Egyetemi évei alatt egyre jobban ment neki az amerikai futball, így hamar felfigyeltek rá, nemsokára a Los Angeles-i University of Southern California tanulója, és egyben az egyetemi csapat játékosa lett. Egyike azon nagyon kevés feketének, akik ekkoriban erre a rangos egyetemre járhattak. Sok ottani hallgatónak ő volt az első fekete ismerőse.

Az Egyesült Államokban a félprofi egyetemi bajnokságban való játék óriási előre lépést jelentett az életében. Akik az egyetemi ligát rengetegen követik, tudják, hogy ezt a bajnokságot tekintik a profi amerikai futball bajnokság előszobájának, ugyanis minden évben az egyetemi csapatokból draftolják az ígéretes játékosokat. 1968-ban nyerte el a legrangosabb díjat, amelyet egyetemista ligában kapni lehet: a Heisman-trófeát. Egyetemi csapatában lett ismert sportoló, futójátékosként sikert sikerre halmozott. 

The Naked Gun: From the Files of Police Squad! (1988)
Nemsokára az NFL-ben (National Football League) találta magát, a Buffalo Bills-hez valóleigazolása idején szerződése alapján ő volt a valaha legtöbbet kereső sportolója a ligának. Pár gyengébb szezon után, játéka egyre jobb lett, sorban döntötte meg a liga különböző rekordjait (egyes rekordjait még a mai napig nem tudták megdönteni.) Becenevét - Juice - is ebben az időben kapta: keresztneveinek monogramjait (O.J.) egyesek orange juice-nak becézték. Sportolói karrierjét a San Fransisco 49-ersben fejezte be. Ezután sportkommentátor lett és szerepelt többek között a Hertz autókölcsöző reklámban, ahol is ő volt az első fekete, akinek arcával egy terméket népszerűsítettek. Utána már több filmbéli szerepet is elvállalt, reklámok állandó szereplője lett, legismertebb filmjei itthon a Csupasz Pisztoly trilógia volt.

Az NFL sztárjának magánélete sem volt szokványos. Első feleségével, Marguerite Whitleyvel még 1967-ben házasodtak össze, három gyermekük született, ám a család életét egy szörnyű tragédia árnyékolta be; legkisebb, 2 éves lányuk, Aaren egy úszómedencébe fulladt. Még gyermeke halála évében, egy Los Angeles-i bárban találkozott az ott pincérkedő Nicole Brownnal, akivel még házassága alatt viszonyt folytatott. Első feleségétől 1979-ben vált el. 
Nicole és OJ. 1985-ben házasodott össze, 2 gyermekük született. A házasság nem volt felhőtlen, veszekedések, lelki zsarolás, fizikai erőszak tette pokollá Nicole életét, míg nem bírta tovább. 1992-ben beadta a válókeresetet. Ám válásuk után nem sokkal, 1993-ban a pár újra összeköltözött, de kapcsolatuk új szakasza sem tartott sokáig. 

1994. június 12-én Nicole Brown Simpson háza előtt a rendőrök megtalálták Nicole és barátja, Ron Goldman holttestét. A kiérkező rendőrök elmondása szerint rég találkoztak ilyen brutálisan véres tetthellyel. A gyanú rögtön OJ.-ra terelődött. Hosszan tartó nyomozás és bírósági tárgyalás után egyértelműnek tűnt az NFL egyik leghíresebb játékosának a bűnössége… a vádlottad még is felmentette az esküdtszék! Vajon a 12 ítész miért döntött így? Hogyan tudta elérni a védelem azt, hogy minden bizonyíték ellenére felmentsék a vádlottat? Milyen hibákat követett el a védelem? Mi köze az „évszázad perének” az 1980-90-es évek Los Angeles-i zavargásaihoz és a fekete polgári jogi mozgalomhoz? Gyere el az előadásunkra, és ezekre a kérdésekre mind választ kaphatsz!

Molnár János


 

2019. március 24., vasárnap

O.J. és a Kardashianek

A valóságshow-szereplőkből influenszerekké vált Kardashian-lányok családja közeli résztvevője volt a Simpson-ügynek. Robert Kardashian - Kim és a többiek édesapja - barátja, és a gyilkosságok után legnagyobb támasza volt O.J.-nek. Jogász diplomája volt, amit addig üzletemberként sosem használt, azonban a per kezdetén újraélesztette ügyvédi engedélyét, így részt vehetett a Dream Team munkájában - és ami még fontosabb, ügyvédként nem hallgathatták ki védence házasságáról és a Nicole-lal szembeni cselekményeiről. A pletykák szerint azért is vetette bele magát olyan nagy lelkesedéssel az ügybe, mert korábbi felesége, Kris nemrég házasodott össze az olimpikon Bruce Jennerrel, és éppen velük volt hangos a fél média. Kardashian azt remélhette, hogy barátja védelmével újra ő kerül reflektorfénybe.



Azonban exneje, Kris Jenner is érintett volt a perben, és hajdani férjével ellentétes oldalon foglalt helyet, hiszen legjobb barátnőjét gyászolta Nicole halálával. Több interjúban is megerősítette, hogy meg van győződve Simpson bűnösségéről. Elhunyt barátnője tiszteletére 1995-ben született lányának a Kendall Nicole nevet adta.



A gyilkosság után O.J. a Kardashian-villában bujkált a riporterek elől. A pár nap alatt - elsősorban vezető ügyvédje, Robert Shapiro javaslatára - számos orvosi vizsgálatot, valamint hazugságvizsgálatot is elvégeztek Simpsonon. A híres autósüldözés napján is onnan szökött meg a letartóztatására érkező rendőrök elől. 

Az évek során több interjúban is beszámoltak a családtagok a gyilkossági üggyel és Simpsonnal kapcsolatos élményeikről:



Még Ellen Degeneresnél is felmerült a téma, a 2016-os The People vs. O.J. Simpson sorozat kapcsán:



Végül, bónuszként egy videó arról, hogy (a később egy 2006-os fegyveres rablásért szabadságvesztésre ítélt) O.J. Simpson a Keeping Up with the Kardashians showt szerette nézni a börtönben:



Képek forrása: innen és innen

2019. március 23., szombat

A Rodney King-zavargások - avagy így égett Los Angeles 1992-ben

Az 1992 április 29. és május 4. között tartó Los Angeles-i zavargásokat, az egyik legsúlyosabb faji lázadásként tartja számon az Egyesült Államok történelme. Korábbi cikkünkben már felvázoltuk a Los Angeles-i rendőrség (LAPD) és az afro-amerikai és latino kisebbség közötti feszültségeket a 60-as évekbeli Watts - felkelés kapcsán, amely az első súlyos faji alapú zavargás volt a napfényes metropoliszban. Habár azóta majdnem 30 év eltelt, az ezidő alatt berögzült kölcsönös előítéletek és rossz tapasztalok olajat szolgáltattak a tűzre, amely végigsöpört a városon az egész világ szeme láttára. 



A 80-as évek növekvő munkanélküliséget, drogokat, erőszakot és utcai bandákat hozott LA szegényebb negyedeibe. Ezzel együtt a rendőrség agresszív fellépése is tapasztalható volt. 1988-ban Daryl Gates rendőrfőnök írányításával "Operation Hammer" kódnév alatt az LAPD drogok után kutatva több lakóházat szétvert a Dalton Streeten, ezzel tucatnyiakat otthon nélkül hagyva. A fekete lakosság körében elterjedt a közvélekedés, hogy a rendőrök megússzák az abuzív intézkedéseik miatti felelősségre vonást.

A bomba kanóca: videófelvétel és ítélet

1991 márciusában a gyorshajtás miatti igazoltatás elől menekülő, rablásért próbaidőn lévő fekete Rodney King-et 4 rendőr brutálisan megveri 20 másik rendőr jelenlétében. A földön magatehetetlenül fekvő férfi bántalmazásáról a szomszédos házból amatőr videófelvételt készítenek, amit másnap elküldenek a helyi tévécsatornákhoz és a képsorok pillanatok alatt bejárják az országos sajtót. A nagy médiafigyelemre tekintettel, a 4 rendőr ellen indított eljárást áthelyezték a főként fehérek lakta Simi Valley-be, így az esküdtszékbe is többségében fehérek kerültek be. A magukat ártatlannak valló rendőröket 1992. április 29-én felmentették a vádak alól.

Mindössze 13 nappal az eset után - bár tőle függetlenül - a 15 éves Latasha Harlins-t hátulról fejbelövi Soon Ja Du, 51 éves koreai bolttulajdonos. A konfliktus oka egy üveg narancslé volt, amelyért a koreai asszony állítása szerint Latasha nem akart fizetni. Az esetről biztonsági kamera felvétel készült. Soon Ja Du vallomása alapján önvédelemből cselekedett, azonban ennek mind a tanúk, mind a videófelvétel ellent mondanak. Habár bűnösnek találták emberölésben, a bíró mindössze 500 $ büntetést, 5 év próbaidőt és 400 óra közmunkát ítélt meg neki, azonban nem szabott ki rá börtönbüntetést. A '92-es zavargások alatt Du boltját kifosztották és felégették.

Támad a gettó, hát védekezz, védekezz...

 

A rendőrtisztek felmentésének a napján tüntetések kezdődtek szerte Dél-Los Angelesben, amelyek rövidesen erőszakba csaptak át. Reginald Denny-t, egy fehér kamionost, feketék egy csoportja kirángatja az egyik kereszteződésben a furgonjából és életveszélyesen összeverik. Később három másik fekete férfi menti meg az életét. Az brutális eseményt helikopterről élőben közvetítik a hírekben. A polgármester szükségállapotot hirdet és a kormányzó berendeli a Nemzeti Gárdát.


Alkonyattól pirkadatig tartó kijárási tilalmat rendelnek el egész Los Angeles megyére. Megkezdődtek a betörések, fosztogatások és gyújtogatások és magát a rendőrség központját, a Parker Centert is megtámadták. Volt, hogy több, mint 900 helyszínen égett tűz egyszerre és mire a tűzoltók eloltottak egy tüzet, már egy másik égett. A Watts-tól északra elhelyezkedő koreai negyed szenvedte a legsúlyosabb károkat. A koreaiak és feketék közötti ellentéteket (tudniillik a feketék szerint a koreaiak belőlük éltek meg) elmélyítette a Latasha Harlins ügyében hozott ítélet és bosszúért kiáltottak. A koreai kisebbség csak magára számíthatott a zavargások alatt, ezért csoportosan felfegyverkezve védték a tetőről és az utcafrontról az üzleteiket. A fekete tulajdonosok épületeire hamarosan felkerült graffitivel a "Black owned" felirat, hogy ne kerüljenek a zavargók célpontjai közé.


"People, I just want to say, can we all get along? Can we get along?"

 

Május elsején a lábadozó Rodney King érzelmes beszédet tartott a kedélyek lecsillapítására. A zavargások végére már 1100 tengerészgyalogos, 600 katona és 6500 Nemzeti Gárda tag járőrözött az utcákon. Május 4-én megszüntették a kijárási tilalmat és megkezdődött a város rendbetétele.



A végeredmény: 63 halálos áldozat, 2383 sérült, 12.111 letartóztatás, 3000 épület semmisült meg és ezzel, 1 milliárd dolláros kár keletkezett

Egy évvel később a bíróság új döntést hozott a Rodney Kinget bántalmazó négy fehér rendőr ügyében. Az új ítéletben két rendőrt bűnösnek találtak. Ugyanakkor az LAPD mind a négy rendőrt elbocsátotta állásából. 2012-ben a nyilvánosságtól elzárkózó 47 éves Rodney Kinget holtan találták kaliforniai otthonának medencéjében.

Na de mit mond a popkultúra?

 

Számos zeneműben és filmalkotásban megemlékeznek a zavargásokról. A HétköznaPI CSAlódások nevű magyar punkegyüttes is az alábbi művet szentelte az eseménynek:




Az Aerosmith Livin' on the edge c. számát is az események inspirálták:



Az Amerikai História X c. filmben beszélgetnek a zavargásokról:



A zavargásokról megemlékszik még Dr. Dre "The day The niggaz took over" című dala, a Family Guy,  Spike Lee Malcom X című filmje és sokan mások. Latasha Harlinsnak 2Pac dedikálta a "Hellrazor" és a "Keep Ya Head Up" című számokat.

Tárnok Krisztina

2019. március 16., szombat

Black Angeles 2. rész - LAPD és a Watts-i zavargások

"Ó Kapitány, Kapitányom..."

"A legenda" ellenőriz.
Az USA harmadik legnagyobb rendőri állományának, a Los Angeles-i rendőrségnek (LAPD) a vezetését 1950-ben vette át egy bizonyos William H. Parker, akit a város legnagyobb és leginkább megosztóbb rendőrfőnökeként tartanak számon. Az akkoriban hírhedten korrupt rendőrség vezetésével megbízott Parker megreformálta a teljes szervezetet és sikeresen létrehozott egy világszínvonalú és hatékony rendőri erőt, amely a katonai békefenntartó erőkhöz hasonló módszereket vetett be az utcán. Országszerte nagy népszerűségnek örvendett, mivel gyakran szerepelt különböző tévéműsorokban és ügyesen használta fel a médiát, hogy pozitív publicitást szerezzen a rendőrségnek. Ugyancsak az ő vezetése alatt folyt a hírhedt Fekete Dália gyilkosság utáni nyomozás.

Habár Parker a korrupció gyökeres kiirtásával és a rendőrség imidzsének jó irányba terelésével hatalmas elismerésre tett szert, az LAPD-t gyakran vádolták rendőrségi brutalitással és rasszizmussal a város fekete és latin közösségei irányában. A rossz nyelvek szerint Parker egyenesen KKK gyűléseken toborzott, míg mások szerint minimum érzéketlen volt a faji problémákra, ha nem rasszista. A kisebbségek kapcsolata a rendőrséggel főleg letartóztatásokból állt, ugyanis a hatékony rendőri fellépés azt jelentette, hogy a telefonos bejelentés után nyomban kiszállt a rendőrség és bevitte a rendbontókat. Parker nyilvánosan tagadta a vádakat a rasszizmusról, akárcsak a szegregációs problémát.

William H. Parker (1905-1966)
"Véres karácsony" 1951-ben

Mindössze egy évvel Parker beiktatása után a közvélemény "Bloody Christmas"-nak nevezte el a súlyos incidenst, amely során két fehér és öt latino férfi súlyos sérüléseket szenvedett és az ügyet csak a mexikói-amerikai lobbi hatására vizsgálták ki. 

1951 karácsony estéjén két rendőrtiszt szállt ki egy kocsmához, miután azt az információt kapták, hogy ott fiatalkorúak alkoholt fogyasztanak. Habár az ott talált hét férfi mind igazolta az életkorát, a rendőrök távozásra szólították fel őket, mire ők ellenkeztek. A parkolóban kitört verekedés során a két tiszt könnyebb sérüléseket szerzett. Pár órával a verekedés után a rendőrség kiszállt a hét férfi otthonánál és közülük hatot a központi börtönbe szállítottak, a hetediket pedig a hajánál fogva a kocsiba rángatták és egy közeli parkban olyan brutálisan összeverték, hogy két vérátömlesztésre is szüksége volt a felépüléshez.

Szigorúan Bizalmas (1997)
Másnap reggel, december 25-én több rendőr is részegre itta magát az LAPD karácsonyi buliján, megszegve ezzel a rendőrségi protokollt. Mikor a fülükbe jutott a pletyka, hogy társuk elvesztette az egyik szemét a tegnap esti verekedésben, úgy döntöttek, hogy megbosszulják társukat és átvonultak a városi börtönbe. Mind a hat letartóztatott férfit kivezényelték a cellájukból és sorba állították őket. A verésben több mint 50 rendőrtiszt vett rész és mintegy másfél órán át tartott. Legalább 100 ember tudott vagy tanúja volt az eseményeknek. Mind a hat férfi súlyos belső sérüléseket és többször arccsonttörést szenvedett.

Az LAPD vezetése több mint 3 hónapon át sikeresen távol tartotta a börtönben történteket a címlapoktól, amelyek inkább a kocsmai verekedéssel voltak elfoglalva. Később azonban egyre több jelentés érkezett a rendőrségi a brutalitásról és a közvélemény a rendőrség ellen fordult. Parker azzal védekezett, hogy a rendőrség mindenfajta kritikája a média részéről csökkenti annak képességét a rend fenntartására és ezzel végső soron az anarchiát és jogtalanságot támogatják. A hétből hat férfit végül elítéltek tettlegességért és garázdaságért, de a bíró követelte a Parkertől, hogy indítson belső vizsgálatot. Végezetül 8 tiszt ellen emeltek vádat, 54-et áthelyeztek, 39-et pedig felfüggesztettek. Az eseményt James Ellroy L.A. Confidential c. regényében fikcionalizálja, amelynek filmadaptációja a Szigorúan Bizalmas (1997) című Oscar-díjas film.

Parker rendőrfőnök halálát 1966-ban szívroham okozta és a rendőrség központi épületét Parker Centernek nevezték át, amely többször szerepelt a Columbo és az eredeti Superman sorozatokban, utóbbiban mint a Daily Planet főszerkesztősége. O.J. Simpsont ebben az épületben kérdezték ki Nicole Brown Simpson és Ronald Goldman halála után.

A régi Parker Center. A helyén ma már egy új épület található.


Az elégedetlenség gyújtópontja: A Watts-negyed


Rendőri készültség a Watts-negyedben.
140 négyzet-kilométeres, földszintes házas övezet Los Angeles belvárosában. Itt következett be az az esemény, amely az első hatalmas faji zavargáshoz vezetett a város történelmében. 1965 augusztus 11-én a rendőrség letartóztatott két fekete férfit: Marquette Frye-t ittas vezetésért és az öccsét, aki mellette ült a kocsiban. Hamarosan megjelent édesanyjuk is, aki leszidta fiát amiért ittasan autóba ült. A rendőrökkel való vitából veszekedés lett, a veszekedésből durva verekedés, aminek végül az odagyűlt több mint 100 környékbeli fekete is szemtanúja volt.

Felvonul a Nemzeti Gárda.
Abban a hiszemben, hogy a tömeg ellenséges, rendőri erősítést hívtak, akik fegyverekkel és gumibotokkal tartották távol az egyre idegesebb tömeget a rendőrautóktól. Mikor két motoros rendőr távozni készült, egyiküket leköpték a tömegből. A két rendőr visszafordult és megtalálta a fiatal nőt a tömegben, ám ő ellenállt, ezért a kirángatták a tömegből, ahol hamar elterjedt róla, hogy terhes, tovább gerjesztve az indulatokat. Este 8 környékén a tömeg már fel volt fegyverezve kövekkel és üvegekkel, amiket a dugóban álló buszokra és autókra dobtak. A fehéreket kirángatták az autójukból és megverték őket, a motorosokat téglákkal és kövekkel dobálták. A tűzoltókat megtámadták és akadályozták a tüzek oltásában, valamint nagyobb rendőri összecsapások is voltak. Ez alatt a 6 nap alatt Los Angeles egy része háborús zónává vált.


Amos Lincoln, nehézsúlyú boxoló őrzi a családi boltot.
A rendőrség másnap este tárgyalásokat folytatott a watts-i közösség vezetőivel az indulatok csillapítására, azonban ezek rendre kudarccal végződtek. A helyi vezetők fekete rendőri jelenlétet kértek, azonban Parker rendőrfőnök már készen állt rá, hogy kihívja a Nemzeti Gárdát. Tovább szította az érzelmeket azzal, hogy lázadókat "állatkerti majomként" jellemezte és utalgatott rá, hogy muszlim agitátorok szivárogtak be közéjük. A zavargások utolsó napján az erőszak kezdett alábbhagyni, ekkor a rendőrség körülvett egy mecsetet, ami lövöldözéshez és a bent tartózkodók letartóztatásához vezetett, végül pedig az akkor kitört tűz megsemmisítette a mecsetet. A muszlim közösség azzal vádolta a rendőrséget, hogy a zavargásokat ürügyként használva megsemmisítette az istentiszteletük helyszínét.

A Watts lázadás 6 napig tartott, 34 halálesetet, 1032 sérülést és 4000 letartóztatást eredményezett, 34.000 ember részvételével, 1000 épület megsemmisítésével és 40 millió dolláros kárral végződött. A Nemzeti Gárda több mint 14.000 tagját kellett a helyszínre vezényelni. Ez volt a város legsúlyosabb felkelése az 1992-es Rodney King zavargásokig.

Egyesek idegen agitátorokat hibáztattak, de a legtöbb ember szerint a zavargások az életkörülményekkel és lehetőségekkel való folyamatos elégedetlenség és a lakosság és rendőrök között régóta meghúzódó feszültségek eredménye. A zavargásokat megelőző két évben 65 fekete lakost lőttek le rendőrök, 27-et közülük hátba és 25-öt fegyvertelenül. Ez alatt az idő alatt 250 demonstrációt tartottak az életkörülmények javításáért.






Az LAPD rendőrei nőnek öltözve egy zsebtolvajból lett gyilkos utáni nyomozás során.

A Nemzeti Gárda tagjai az utcán alszanak.
Tárnok Krisztina

2019. március 13., szerda

Black Angeles 1. rész - Az angyalok és a faji szegregáció városa

Az Amerikai Egyesült Államok történetében a Második Nagy Migrációnak (1940-1970) elnevezett időszak alatt, több mint 5 millió afro-amerikai hagyta el a déli államokat és költözött a jobb munkalehetőségeket kínáló Észak-Keletre, Közép-Nyugatra valamint Nyugatra, ahol a II. világháború alatt felpörgött hadiiparban tudtak elhelyezkedni urbanizált környezetben.

Japán-amerikai állampolgárokat evakuálnak Los Angelesből.
Los Angelesben 1940 és 1944 között a fekete lakosság száma 75.000-ről 134.000-re nőtt, a 60-as évekre pedig ez a szám 350.000 lett, így a fekete lakosság aránya a teljes népesség körében az addigi 4%-ról 14%-ra ugrott mindössze pár évtized leforgása alatt. Habár a magasabb képzettséget igénylő és jól fizető munkalehetőségek ide vonzották őket a messzi Délről, azonban több tényező is elkülönítette őket a városi fehér közösségtől és etnikailag homogén kerületeket jöttek létre Los Angelesen belül. A Pearl Harbor-i támadásra válaszként 1942-ben internált, nyugati parton élő japán-amerikai állampolgárok lakóhelyére javarészt afro-amerikaiakat költöztettek be.


Városon belüli területi szegregáció

A várostervezők kihasználták a munkásosztálybeli feketék nehéz anyagi helyzetét és az olcsó lakásokat következetesen Dél-Los Angeles városrészeiben húzták fel, hogy távol tartsák a feketéket a fehérek lakta környékekről. A kerületeket egymástól elválasztó autópályákat is úgy építették, hogy az afro-amerikai többségű városrészeket elszigeteljék, hozzájárulva a szegregációhoz ebben etnikailag változatos nagyvárosban. Az afro-amerikai közösség félelme a rasszista indíttatású erőszaktól és diszkriminációtól ugyancsak hozzájárult a közösség kirekesztődéséhez. Az kevés lakhatási lehetőség és a bevándorlás pedig túlzsúfoltsághoz és lakáshiányhoz vezetett, ezek pedig a lakások értékének és állapotának lecsökkenéséhez.


"White Flight"-nak nevezték el azt a jelenséget, amikor a - főként középosztálybeli - fehérek az első színesbőrűek látványára tömegesen hagyták el addigi lakhelyüket, hogy az etnikailag homogén  - magyarán fehérebb - külvárosokba költözzenek. Így jött létre az ismert amerikai társadalmi kép, miszerint a fehérek gazdag kertvárosokban élnek, a feketék pedig a zsúfoltabb belvárosban. 


A jelenséghez hozzájárult az ingatlanközvetítők aljas taktikája is, akik kihasználva a fehér háztulajdonosok félelmét a környéken letelepedő színesbőrű kisebbségtől, olcsón felvásárolták azok ingatlanjait, majd többszörös áron eladták őket a zsúfolt gettóból szabadulni vágyó fekete családoknak. Ezzel azt is előidézve, hogy a környék összes fehér ingatlan-tulajdonosa hasonlóan járjon el. A "blockbustingnak" nevezett taktika különféle megtévesztő módszerek alkalmazását is jelentette, mint például fekete nők felbérelése, hogy toljanak babakocsit fehér környéken vagy fekete férfiak lefizetése, hogy színleljenek utcai verekedést. Jellemzően a környék postaládái addigra tele voltak az ingatlan-iroda szórólapjaival, amelyen azonnali készpénzes házfelvásárlást hirdettek. Ez a fajta pszichológiai manipuláció elérte, hogy sokan félelmükben áron alul adják el az ingatlanjukat.


Végezetül fontos tényezői voltak még a szegregációnak a diszkriminatív lakhatási jogszabályok. Az 1964-es Los Angeles Propositon 14, amely semmissé tette az egy évvel korábban hozott anti-diszkriminációs szabályt és megerősítette az ingatlantulajdonos jogát arra, hogy mindössze faji alapon megtagadhassa az eladást, bérbeadást és lízinget. Habár mind a Kaliforniai, mind pedig az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága alkotmányellenesnek ítélte a szabályozást, visszavonására hivatalosan csak 10 évvel később, 1974-ben került sor. A szabályozás a gyakorlatban erősen hozzájárult a feketék szegregációjához és egyesek szerint kiváltó oka volt az 1965-ös Watts felkelésnek. (folyt. köv: Black Angeles 2. rész)



Tárnok Krisztina