Angyal Istvánnak már halálra ítélten sikerült
eljuttatnia egy búcsúüzenetet Eörsi István részére, a márianosztrai börtönbe.
Az üzenet úgy jutott el a címzetthez, hogy Eörsi rabtársa, Gép Győző, tanú volt
egy olyan budapesti feljebbviteli tárgyaláson, amelyre Angyalt is megidézték.
Miközben az idézettek a sorukra vártak, Angyal levelet írt Eörsinek,
vécépapírra, ceruzaheggyel. Gép Győző ezt egy sétán Eörsi kezébe csúsztatta, aki
a szöveget memorizálta, majd megsemmisítette a papírt. Körülbelül egy év múlva
szabadult Eörsi egy barátja, aki kivitte a börtönből – természetesen
vécépapíron – Angyal István alábbi szavait.
 |
| IX. kerület, Tűzoltó utca (fotó: Fortepan 40143 Nagy Gyula) |
„Pistám, még élek, bár az átlényegülés negyedik hónapjával együttjáró szellemi restség már feszélyez. Kénytelen-kelletlen túl sokat kell foglalkozni magammal, és ez undorító a gyakorlati ember számára. Szeretnék tenni, használni – ez nagyon hiányzik. Győző kérdi, mit üzenek? Lehetne semmit sem üzenni, és ez volna a legjobb. De még gyarló vagyok, túlságosan köt a szeretet a világhoz és hozzád is erősen, Pistám, üzentet.[SZJ] Úgy várják ma ezeket az utolsó üzeneteket, mint régen a halált jelentő kötéldarabkát a hóhértól. Azt szeretnék, ha nyilatkoznánk a világnak, pedig még csak az bánt, ha bántani lehet még minket valamivel, hogy esetleg mártírt vagy hőst kreál belőlünk a „hálás utókor” önmaga kínzására. Ha lesz ilyen, tiltakozz, tiltakozz! Mi nem akarjuk ezt, ne turkáljanak önmaguk szennyesében, múltjukban, akik netalán mi leszünk. Nagy rusztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke, amelyből lettünk, amellyel egyek voltunk és akikkel együtt térünk meg. De ez is ostobaság, mint minden rágódás a múlton. Feledjetek el, feledjetek el minket, ez hasznos. Az emlékezés köti a cselekvő kart, vagy ostoba, szertelen tettekre sarkallja. Ti éljetek, nevessetek teli szájjal, mert mi is így akartunk élni. Ne hagyjátok, hogy úrrá legyen rajtatok az emlékezés. Minden nap hosszú a halálig és minden nap rövid, amit élünk. Nagyon nehéz, de nem változtam, és így elviselhető. Emberebb lettem, talán annyira, hogy már elmehetek. Ha fáj, azért fáj, mert fájdalmat okoz azoknak, akik szerettek. Ölellek Pistám, ég veled.”
[forrás: Beszélő Online, Beszélő szamizdat, 19.
szám (1987/1.), Évfolyam 1]
Vajda Viktor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése