Hatvan évvel ezelőtt, 1956. október 25-én délelőtt történtek azok az események, amelyek később a forradalom „véres csütörtöke” néven híresültek el. Mind a mai napig nem sikerült tökéletesen tisztázni, hogy végül ki kezdte a lövöldözést, amely a legoptimistább (szovjet) becslések szerint 61 halálos áldozata volt, a legpesszimistábbak szerint pedig 800-1000 fő is meghalhatott. A történészek szerint ez volt az az esemény, amely az addig szinte békés forradalomból fegyveres felkelés felé mozdította el az eseményeket.
Ami bizonyos, hogy a Kossuth téren felvonuló tüntetés békésen indult, az emberek oroszul tudók tolmácsolásával még barátkoztak is ott állomásozó három tank legénységével, azt magyarázták nekik, hogy a tüntetők nem fasiszták és nincsenek ellenséges szándékaik. Minden idilli volt, amíg valakik a környező épületek tetejéről tüzet nem nyitottak a tankokra és a körülöttük ácsorgó emberekre.
A legnépszerűbb vélekedés, amely alapjául az először az Igazság című újság október 27-i lapszámában megjelenő, széles körben elfogadottá vált állítás szolgált, hogy a Földművelésügyi Minisztérium padlásán megbúvó ávósok kezdték a lövöldözést, amelyet „szakaszos géppisztoly- és puskasortüzek követtek az FM, a Könnyűipari Minisztérium, illetve az Országház Étterem épületének tetejéről”, ahogy Bokor Imre 2007-es dolgozatában írta. Erre utal az is, hogy a szovjet tankok első lövedékei a Földművelésügyi Minisztériumot találták el, mielőtt a tömegbe lőtték volna a félelmetes repeszgránátokat.
De nem az ÁVH emberei az egyetlen gyanúsítottak. Egy ideig azt is gyanították az emberek, hogy szovjet katonák bújtak meg az említett épületekben, bár ez kevéssé valószínű. Hihetőbb, hogy az éppen Budapesten tartózkodó, Gerő Ernő leváltását és Kádár János kinevezését lebonyolító KGB elnök, Ivan Szerov tábornok parancsolta meg az embereinek, hogy lőjenek a levegőbe, hogy a szovjet katonákat szédítő „fasiszták” elkotródjanak a térről.
Végezetül gyanúsíthatjuk a Partizánszövetséget is, ezt a Honvédelmi Minisztérium által sebtében felszerelt „vegyes alakulatot”, amelynek tagjai civilben lévő vagy a szervezettől leszerelt ávósok, a kemény sztálinista vonal képviselőiből verbuválódott gárda volt. Erre Földes Lászlónak, a Partizánszövetség vezetőjének a Központi Vezetőségnek október 26-i ülésén elhangzott kijelentése utal, mely szerint „reggel 7 óra óta nem lőttünk a tömegekre”.
És hogy kik voltak az igazi tettesek? Talán soha nem fogjuk megtudni. Ami viszont biztos, hogy az 1956. október 25-i események nélkül minden egészen máshogy történt volna.
Szedlák Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése