Az
ismeretlenség homályából bukkant fel egy magát szentnek kikiáltó férfi, aki az
I. világháború előtti években teljesen befolyása alatt tartotta az orosz cárt,
II. Miklóst és feleségét, Alekszandrát. A szent embert, Grigorij Jefimovicsot
1905-ben mutatták be nekik Miklós unokafivéreinek feleségei, akik szerint
Grigorij rejtélyes gyógyító erővel bírt. A sztárec enyhítette a vérzékenységben
szenvedő Alekszej cárevics szenvedéseit.
Grigorij Jefimovics 33-40 éves lehetett, amikor 1903-ban
felbukkant Szentpétervárott. Apja szibériai paraszt volt, s falujában csak
Raszputyinnak hívták, ami oroszul züllöttet jelent. Hírhedt volt ivászatairól,
verekedéseiről és kétes erkölcsű nőkkel folytatott viszonyairól. Ezek után néhány hónapot a helybeli
kolostorban töltött. Utána sztárecnek, vándorremetének adta ki magát, ami azt
jelentette volna, hogy szegénységet és magányt fogad, s életét annak szenteli,
hogy enyhítse embertársai szenvedéseit, és vigaszt nyújtson nekik lelki
bajukban. Ellenségei azonban később azt állították, hogy Raszputyin egy tiltott
szekta, a hliszt tagja volt. E szekta híveinek vallásos buzgalma éjszakai
orgiákban nyilvánult meg. Grigorij sajátos filozófiájában azt hirdette, hogy
lelkünket úgy válthatjuk meg, ha először elmerülünk a bűn fertőjében, aztán
bűnbánatot tartunk.
A
nem éppen remeteként élő sztárec megtért bűnösként mutatkozott be a város egyházi
személyeinek, akikre nagy hatást gyakorolt Raszputyin alázatossága, őszintesége
és szónoki képessége, amellyel teljesen magával ragadta hallgatóságát. Aki
személyesen ismerte Raszputyint soha többé nem tudta elfelejteni a szemét.
Juszupov herceg, aki később végzetes találkára hívta Raszputyint „ragyogó,
foszforeszkáló fénysugárhoz” hasonlította tekintetét. A francia nagykövet azt
írta, hogy a szerzetes egyénisége teljes mértékben a szemében összpontosult.
„Világoskék szeme színű szeme volt, de valami rendkívüli fény, vonzás és
feneketlen mélység csillogott benne. Tekintete egyszerre volt szúrós és
simogató, naiv és ravasz, távoli és átható.”
Az orosz forradalom számos legendája megemlíti
Raszputyin szexuális képességeit, állítólagos méreteit
vagy péniszének más rendkívüli jellemzőit. Orlando
Figes azt írja: „Egy nő azt vallotta, hogy amikor először szeretkezett
vele, az orgazmusa olyan heves volt, hogy elájult. Talán a szexuális
potenciája is a természetfeletti képességekkel magyarázható. Raszputyin
merénylője és állítólagos homoszexuális szeretője, Feliksz Juszupov azt
állította, hogy Raszputyin vitézségét a terjedelmes, rücskös szemölcsnek
köszönhette a péniszén, amely rendkívüli méretet kölcsönzött neki.”
Raszputyin az egyéniségében különös módon keveredő nyers
érzékiséggel és másokra is átterjedő jámborságával az udvari hölgyek egész
seregének olthatatlan rajongását vívta ki. A cárevics betegágyánál tett
éjszakai látogatásait követően legodaadóbb híve Alekszandra cárné lett, aki
elnézte Raszputyin szégyenletes életmódját, s az a pletyka járta róluk, hogy
viszonyt folytatnak. A cári pár eleinte csak Raszputyin csodával határos
gyógyító erejét vették igénybe fiuk érdekében, ám Miklós cár és neje hamarosan
államügyekben is hallgatott rá. Mikor befolyása mindenki számára nyilvánvalóvá
vált, Miklós közeli rokonai rávették a cárt, hogy száműzze a fővárosból
Raszputyint, ez a száműzetés azonban nem tartott sokáig.
Tárnok Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése