Dalldorf: Purgatórium vagy Pokol?

A Berliner Morgen-Zeitung 1920. január 11-i számából  

Írta: Dr. Friedrich Reiche

Ön bizonytalan? Kiábrándult? Zavart? Hisztériás? Nagyzási hóbortban vagy kóros bizalmatlanságban szenved? A válasz egy szó: Dalldorf.

Önnek olyan rokona vagy hozzátartozója van, aki nem képes magáról gondoskodni? Aki nem képes beilleszkedni a társadalomba? Aki ön-, netán közveszélyes? A válasz ismét csak egy szó: Dalldorf.

De ha csak kérdései vannak, akkor se habozzon, látogassa meg a Dalldorfi Elmegyógyintézetet, Berlin és Németország első ilyen intézményét, ahol a kor legmodernebb eljárásaival a kor legképzettebb orvosai biztos kézzel és lelkiismeretesen gyógyítják ki bajaikból a rájuk bízott pácienseket. A bilincsek, lekötözések, megbéklyózások és más embertelen "gyógykezelések" ideje lejárt! Az új kor új módszereket kíván, és a Dalldorfi Elmegyógyintézet négy évtizedes fennállása alatt büszke és bátor úttörője volt ezen új módszereknek.

Az elmegyógyintézetben ugyanis nem dühöngő őrültek vagy kiszámíthatatlan gyilkos szörnyetegek élnek, akiket mindörökre el és ki kell zárni a normális társadalomból, és eldobni a kulcsot, mintegy kivetve őket "a külső sötétségbe; (mert) ott lészen sírás és fogcsikorgatás." Nem! Akik ide kerülnek, azok beteg emberek, betegek és emberek. Tehát megérdemlik az emberhez méltó bánásmódot és a kikúrálásukkal járó fáradalmakat. Mi ezt vallottuk mindig is, és ezt is fogjuk vallani.

Herr Cesare Lombroso tanait a született bűnözők és kriminaloidok alsóbbrendű voltáról megjelenésük után nem sokkal a legmélyebb tisztelettel elutasítottuk, nem látván bizonyítottnak őket. Helyette inkább arra fektettünk hangsúlyt, hogy a gondjainkra bízott beteg emberek ismét a társadalom hasznos és értékes tagjainak tekinthessék magukat. A megbéklyózásra és elzárásra épülő kezelések helyett gyógyszeres kúrákat alkalmazunk, valamint munkalehetőséget kínálunk az intézmény műhelyeiben és kertjeiben, közös programokat szervezünk a szabadban, illetve - ha a páciens állapota megengedi - alkalmanként rövid időre szabadon is engedjük őket, hogy meglátogathassák a közelben lakó rokonaikat. Az eredményeink pedig önmagukért beszélnek. Az erőszakos cselekedetek és kitörések száma elenyésző, az öngyilkossági kísérletetek szinte teljesen megszűntek. A gyógyultnak nyilvánított betegek száma pedig évről évre nő. Állhatatos munkánknak köszönhetően a "külső" és a "belső" világ közti éles határok elkezdtek felbomlani. Büszkék vagyunk erre, és úgy vélem, jó okkal. Kétszeresen is igaz tehát a mottó, amelyet egy volt páciensünk javasolt: "Dalldorf: Egy régi világ zárul be Ön mögött!"

Szedlák Levente