A koppenhágai Berlingske nekrológja,
1928. október 14.
1928. október 14.
Mária 1847-ben, Dániában született Mária Zsófia Friderika
Dagmar schleswig–holstein–sonderburg–glücksburgi hercegnő néven. Családja és a dánok
Dagmarként nevezték, a Mária Fjodorovna nevet házasságkötése után, az orthodox
kereszténységben vette fel. 1866-ban ment feleségül II. Sándor orosz cár
fiatalabb fiához, aki 1881-ben követte apját a trónon. Hat gyermeke született,
köztük II. Miklós cár, akit a bolsevikok 1918-ban családjával együtt lemészároltak.
Az
akkor már özvegy cárnénak fia meggyilkolását követő évben sikerült elmenekülnie
a forrongó Oroszországból. Szülőhazájában lelt menedékre, a dán király
rendelkezésére bocsátotta a hvidøre-i palotát. Mária itt visszavonultan, Olga
lányának társaságában élt, és halála napjáig se tudta elfogadni, hogy fia, II.
Miklós cár és családja odaveszett Jekatyerinburgban. Ahogy korábban is mindenki
kedvelte őt bűbájos modora, politikai érzéke és energikussága miatt, a
külföldre menekült oroszok és a Romanovok között továbbra is ő volt a
legnépszerűbb személy.
Kevesebben
tudják, hogy a dán hercegnő eredetileg nem Sándorral volt eljegyezve. II.
Sándor cár első fiának, Nyikolaj cárevicsnek szánta, aki mivel már régóta
szerelmes volt Dagmarba, boldogan utazott Dániába hogy hivatalosan is megkérje
a kezét. A nagyherceg azonban még az esküvő előtt meghalt tuberkulózisban.
Egyik utolsó kívánsága az volt, hogy menyasszonya menjen hozzá öccséhez,
Sándorhoz. Dagmar azonban belebetegedett vőlegénye halálába, és eleinte évekkel
később is vonakodott igent mondani Sándornak. Sándor a naplójában így ír a
lánykérésről: „Még mielőtt befejezhettem volna a mondandómat, Minni a
nyakamba borult és sírni kezdett, és én sem tudtam visszatartani a könnyeimet…
Sokat beszélgettünk Nyikolajról és rengeteg emléket idéztünk fel róla.” Szása és Minni (így becézte egymást III. Sándor
és Mária) házassága tagadhatatlanul boldog volt, annak ellenére, hogy valójában
az uralkodó dinasztiákban jellemző érdekházasságról volt szó. Mária nagyon
szorosan kötődött gyermekeihez, rajongott értük.
Mária
Fjodorovnát családja ortodox szertartás szerint, a dániai Roskilde város
székesegyházában helyezi örök nyugalomra.
A gyászt tovább nehezíti Anna
Anderson, egy újabb állítólagos Anasztázia nagyhercegnő feltűnése. Okkal teszi
fel a kérdést az olvasó, mi lesz most a Romanov örökség sorsa…
Sáray Dorottya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése