|
Forrás: Wikipédia |
2. Személyes
kvalitásai miatt az 1800-as évek elején országgyűlési követté választották.
Baranya vármegye konzervatív érzelmű nemességének érdekeit hathatósan
képviselte a reformkor országgyűlésein. Az 1843-44-es években követként vett
részt az események formálásában, a fontolva haladó konzervatívok táborát
erősítve. Támogatta a nemesi adómentesség megszűnését, nemzetiségi kérdésben
mérsékelt álláspontot képviselt. 1848-ban a főrendi ház (a korabeli parlament
felsőháza) elnökévé választották.
3. A
szabadságharc bukása után a konzervatív politikai tábor egyik vezető alakjaként
a Béccsel való megegyezést sürgette. A birodalmi egység gondolatát képviselte,
az 1848 előtti állapotokra kívánt visszatérni, vagyis „Magyarország ezeréves
alkotmányfejlődésének útjára”, a Pragmatica Sanctio alapján. Folyamatosan
közvetített az udvari elit, valamint Deák és köre között, így 1865-ben Deák
Ferenc is személyesen meglátogatta. Az 1866-ban összeülő kiegyezési tárgyalások
egyik résztvevője volt, majd a kiegyezés utáni Főrendiház első elnöke lett.
4. 1867-ben
országbíróvá nevezték ki. Mailáth nem kívánta az igazságügyi miniszternek letenni
országbírói esküjét, hanem kieszközölte, hogy a miniszterelnöknek, Andrássynak
tehesse meg. Ez egyfajta szimbolikus aktus volt, hiszen nézete szerint a bírói
hatalom képviselőjének, a bírói hatalom függetlenségének jegyében teljesen el
kell különülnie a végrehajtó hatalomtól.
5.
1877-ben az akkor nem olyan régóta
hatalmon lévő Tisza-kormány hatalmi válságba került. Az ingadozó politikai
helyzetben az uralkodó, Ferenc József kormányalakításra kérte fel az udvarhű
főurat, Mailáth Györgyöt, ám mivel sem ő, sem a király többi jelöltje nem
vállalták el a felkérést, kénytelen volt újra Tiszát megbízni a
kormányalakítással.
6.
A kiegyezést követően lett országbíró és
ezzel együtt a felsőház elnöke. 1869-ben nevezték ki az akkori Kúria
semmítőszékének elnökévé. 1882-től a legfelsőbb bírósági reform után az új,
egyesített Magyar Királyi Kúria első elnöke, a magyar igazságszolgáltatás
szakmai vezetője.
7.
Az utolsó országbíró 1883. március 29-én,
éjjel a Budai Várnegyedben lévő lakásán rablógyilkosság áldozata lett. A
március 30-án végzett boncolás megállapította, hogy halálát fulladás okozta.
Holttesten 32 külsérelmi nyomot találtak, de komoly belső sebesüléseket is szenvedett,
amiből arra következtettek, hogy erősen védekezett.
Vajon ki okozta XX.
századi magyar történelem e jelentős alakjának halálát? Mik voltak az
indítékok? Hogyan történt a gyilkosság, ami ez egész korabeli nyilvánosságot
felbolygatta? Megtudod, ha eljössz az előadásunkra!
Molnár János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése