Luigi Lucheni életútja

Wittelsbach Erzsébet merénylője és gyilkosa egy alacsony termetű, vastag nyakú, fekete hajú, bajszos 26 éves olasz fiatalember, Luigi Lucheni, aki lelkiismeretes anarchistaként cseppet sem bánta bűnét. Azonban, hogy a merénylet elkövetését és az anarchizmushoz való kötődését jobban megérthessük, célszerű Luigi Lucheni életútját is röviden áttekintenünk. Az ügy nyomait kutatva a nyomozó hatóságok a fiatal férfi életének szívszaggató részleteire derítettek fényt.

Luigi Lucheni fényképe a letartóztatása napján
Forrás: Pinterest

Luigi Lucheni 1873. április 23-án született törvénytelen gyermekként Párizsban, a rokonait sosem ismerhette. Anyja, Luigia (nyilván később róla nevezték el a kisfiút) még falujában, Albaretóban, leányként megesett, ahonnan a francia fővárosba menekült a szégyen elől, hogy ott hozza világra gyermekét egy a St. Antoine nevezetű menedékhelyen. Lucheni vallomása szerint anyja Amerikában élt (kérdéses az, hogy ezt vajon honnan tudhatta, ha nem tartotta a kapcsolatot egyáltalán a rokonaival?!).

A csecsemő egy ideig így a szajnai megyei árvaházban maradt, majd a hatóságok átadták Olaszországnak és a parmai lelencházba került. Később olasz nevelőszülők „adtak neki otthont” több más, hasonló sorsú árva gyermekkel. A kihallgatások során kiderült, hogy Lucheni több ilyen „szülőnél” megfordult; komoly keserűséggel mesélt ezekről a hánytatott évekről. A kis Luigi mindössze két évig járt iskolába, ez az idő pont elég volt arra, hogy alapszinten írni és olvasni megtanulhasson, hiszen – a nevelőszülei jóvoltából - már egészen kicsi korában munkába kellett állnia.

Végül 16 évesen otthagyta az akkori nevelőszüleit és Genovába ment, ahol alkalmi munkákból látta el magát egészen 26 éves koráig. A katonasors Luchenit sem kímélte, a 13. Monferrato lovasezred 3. zászlóaljában szolgált, zászlóaljparancsnoka pedig nem más volt, mint a szicíliai Aragona herceg. A fiatal anarchista a háborúban tanúsított hősiességért még katonai kitüntetést is kapott, amit azonban jó anarchistaként Lucheni látszólag semmire sem tartott, hiszen ez is csak a bürokratikus társadalom által neki adományozott felesleges pénzköltés volt. Igen beszédes azonban, hogy bár látszólag nem jelentett semmit a jelvény, még az elfogásánál is magánál tartotta, a szemfüles nyomozók rögvest megtalálták a holmija között. 

Lucheni kalandos utazásai során több európai nagyvárosban is megfordult, sőt hazánkba is eljutott és egy ideig részt is vett a budai vár átépítésében. Ez fontos mozzanat volt a nyomozás szempontjából, hiszen a vádlott első kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy magát a császárnét is látta akkor Budapesten, hisz pont mellette hajtott el elegáns fiákerén és arca örökre Lucheni emlékezetébe vésődött. Utazásai végén Lucheni 1898. május 15-én Lausanne-ba érkezett és itt is lakott a merényletet megelőző napokban, egészen szeptember 5-ig, amikor Genfbe vitte az útja, a tragikus kimenetelt azonban már ismerjük.