Wittelsbach
Erzsébet merénylője és gyilkosa egy alacsony termetű, vastag nyakú, fekete
hajú, bajszos 26 éves olasz fiatalember, Luigi Lucheni, aki lelkiismeretes
anarchistaként cseppet sem bánta bűnét. Azonban, hogy a merénylet elkövetését
és az anarchizmushoz való kötődését jobban megérthessük, célszerű Luigi Lucheni
életútját is röviden áttekintenünk. Az ügy nyomait kutatva a nyomozó hatóságok
a fiatal férfi életének szívszaggató részleteire derítettek fényt.
Luigi Lucheni fényképe a letartóztatása napján Forrás: Pinterest |
Luigi
Lucheni 1873. április 23-án született törvénytelen gyermekként Párizsban, a
rokonait sosem ismerhette. Anyja, Luigia (nyilván később róla nevezték el a
kisfiút) még falujában, Albaretóban, leányként megesett, ahonnan a francia
fővárosba menekült a szégyen elől, hogy ott hozza világra gyermekét egy a St.
Antoine nevezetű menedékhelyen. Lucheni vallomása szerint anyja Amerikában élt
(kérdéses az, hogy ezt vajon honnan tudhatta, ha nem tartotta a kapcsolatot
egyáltalán a rokonaival?!).
A
csecsemő egy ideig így a szajnai megyei árvaházban maradt, majd a hatóságok
átadták Olaszországnak és a parmai lelencházba került. Később olasz
nevelőszülők „adtak neki otthont” több más, hasonló sorsú árva gyermekkel. A kihallgatások
során kiderült, hogy Lucheni több ilyen „szülőnél” megfordult; komoly
keserűséggel mesélt ezekről a hánytatott évekről. A kis Luigi mindössze két
évig járt iskolába, ez az idő pont elég volt arra, hogy alapszinten írni és
olvasni megtanulhasson, hiszen – a nevelőszülei jóvoltából - már egészen kicsi
korában munkába kellett állnia.
Végül
16 évesen otthagyta az akkori nevelőszüleit és Genovába ment, ahol alkalmi
munkákból látta el magát egészen 26 éves koráig. A katonasors Luchenit sem
kímélte, a 13. Monferrato lovasezred 3. zászlóaljában szolgált,
zászlóaljparancsnoka pedig nem más volt, mint a szicíliai Aragona herceg. A
fiatal anarchista a háborúban tanúsított hősiességért még katonai kitüntetést
is kapott, amit azonban jó anarchistaként Lucheni látszólag semmire sem
tartott, hiszen ez is csak a bürokratikus társadalom által neki adományozott
felesleges pénzköltés volt. Igen beszédes azonban, hogy bár látszólag nem
jelentett semmit a jelvény, még az elfogásánál is magánál tartotta, a szemfüles
nyomozók rögvest megtalálták a holmija között.
Lucheni
kalandos utazásai során több európai nagyvárosban is megfordult, sőt hazánkba
is eljutott és egy ideig részt is vett a budai vár átépítésében. Ez fontos
mozzanat volt a nyomozás szempontjából, hiszen a vádlott első kihallgatása
alkalmával azt vallotta, hogy magát a császárnét is látta akkor Budapesten,
hisz pont mellette hajtott el elegáns fiákerén és arca örökre Lucheni
emlékezetébe vésődött. Utazásai végén Lucheni 1898. május 15-én Lausanne-ba
érkezett és itt is lakott a merényletet megelőző napokban, egészen szeptember
5-ig, amikor Genfbe vitte az útja, a tragikus kimenetelt azonban már ismerjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése