Sisi szépségpraktikái

Erzsébet királyné talán leginkább az ikonikus, egyedi hajzuhatagáról ismeretes, amely igazi „sámsoni” erővel ruházta fel viselőjét. Mindezek mellett számtalan innovatív, sok esetben ma már meglepő, sőt kíméletlen praktika is fűződik nevéhez. Lássuk csak melyek is ezek! 

Az, hogy a császárné mindig makulátlan külsővel jelenhessen meg, nem csak Erzsébet, hanem az egész kiszolgáló személyzet számára is komoly kihívást jelentett, amelyhez sok-sok áldozatos munkára és még több időre volt szükség. Erzsébet királyné naponta hosszú órákat foglalkozott a toalettjével és ahhoz, hogy időben el is készülhessen, többször már pirkadatkor fel kellett kelnie.

 Franz Xaver Winterhalter olajfestménye Erzsébetről (1864)

Forrás: Pinterest 

Hajápolás:

A legtöbb türelemre természetesen a legendás hajának ápolásához, mosásához, illetve a frizura elkészítéséhez volt szükség. A császárné hajkoronája kiengedve egészen a bokájáig ért, nála igazi szeánsz és luxuskezelés volt egy hajmosás, amelyet kizárólagosan nagy becsben tartott fodrásznője, Franziska (ahogyan az udvarban becézték „Fanny”) Angerer láthatta csak el. A hölgyet igen nagy tisztelet övezte Bécsben, áldozatos szolgálataiért pedig annyit keresett egy hónapban, mint egy bécsi egyetemi tanár.

Franziska 30 nyers tojás sárgájából és konyakból készítette el a hajápoló sampont, amelyet Erzsébet királyné hajára ecsettel finoman vittek fel, majd meleg vízzel kiöblítették és dióhéjból készült főzettel alaposan átmosták. Ezután Erzsébet órákig sétált, amíg a haja meg nem száradt.

Bőrápolás:

A császárné megszállottja volt a szépségnek, így számtalan egyedi készítésű krémmel, különböző kozmetikumokkal gondosan ápolta, naponta háromszor masszíroztatta magát, epres, olajos pakolásokat használt, sőt az is előfordult, hogy éjszakára nyers marhahúst tett az arcára. Illóolajos fürdői alkalmával Kleopátrához hasonlóan tejet tett fürdővízébe, de használt még lanolint, mézet, szezámolajat, és rengeteg egyéb gyógynövényt. Erzsébet kortársaival ellentétben igen gyakran fürdött, méghozzá hatalmas megdöbbenést keltve – a tengerben is.

Sport:

Mai kifejezéseinkkel élve Erzsébet igazi „fitnessz” életmódot folytatott: egész nap lovagolt, vívott, gyűrűhintázott, úszott, tornázott és gyors tempóban gyalogolt. Természetesen a kortársakat elborzasztotta az e fajta viselkedés, hiszen ebben az időben a mozgás fontossága még nem terjedt el. Fura hóbortként írták le és bírálták a császárnét amiatt is, mert mindenhol korabeli viszonyokat megelőző tornatermet rendeztett be magának és artistáktól vett lovaglóleckéket. Nem mindennapi kérése volt Erzsébetnek az is, hogy havi rendszerességgel mérette magát és kritikusan ügyelt súlyára. 
       

Étrend:

A császárné udvartartása és családja számára a legnagyobb gondot Erzsébet fiatalkorában kezdődő, egész életét átívelő koplalása, különleges étrendjei, és az éhezéssel együtt járó hangulatingadozások és dührohamok jelentették. Előfordult, hogy csak húst evett, majd gyümölcsnapot tartott, azonban az is előfordult hogy hetekig vegetáriánus étrenden élt, máskor halon, tojáson és tejen kívül nem vett mást magához. (Volt hogy napi egy pohár tej volt a teljes menü!) Erzsébet minden áron meg akarta őrizni a csodált lánykori alakját, továbbá a visszaemlékezések szerint – az átlaghoz képest – eredendően igen kisétkű volt. Erzsébet parancsára a bécsi udvarban is magyar módon készítettek tejfölt, túrót, sőt, az is előfordult, hogy kedvenc kecskéit utazásaira is magával vitte, hogy biztosítsa a friss, minőségi tejterméket. Legnagyobb bírálatot konyhai igényei miatt kapta. Többször előfordult, hogy a császárné „barbár módjára” nyers húsból álló erőlevest evett, és a szakácsnője felé is állandó változtatásokkal adott instrukciókat. Ha Erzsébetnek ízlett egy étel, amelyet evett, felíratta a receptet, azonban szakácsnője részére kiadta, hogy azt a lehető legkalóriaszegényebben alkossa meg. Micsoda őrült asszony, gondolták sokan, azonban e modern eszméket hirdető nő egy évszázaddal megelőzte a saját korát!    

Ami még külön érdekesség, hogy Erzsébet királyné korai „testfasisztaként” nemcsak saját magát kínozta sajátos szépészeti praktikáival, hanem másokban is rajongója volt a testi tökéletességnek: fotóalbumba gyűjtötte a korabeli szépségek képeit, és szívesen vette magát körül szép emberekkel.