Az ecsedi és somlyódi Báthori család

Báthori Erzsébet családja a kihalt családjaink egyik legnevezetesebbike, mely századokon keresztül történelmi szerepet játszott. Származásáról sokféleképp vélekedtek a történetírók. Legbizonyosabb az, hogy a Guthkeled nemzetségből veszik eredetüket. Salamon király idejében élt a Guthkeled nemzetségből származó Vid, fondorságáról ismeretes tanácsos, ki Bács megyei főispán volt, némelyek szerint nádor is. – Ezen Vidről mesélik hagyományképen, hogy egy, az ecsedi lápban tartózkodó sárkánnyal harcra kelt, és azt megölte. Erre vonatkozónak állíttatik a címerben a farkát szájában tartó, kört képező sárkány, és három sárkányfog, mit azonban némelyek farkasfognak írnak.

A család szakadatlan leszármaztatása Andrásnál kezdődik.

Andrásnak, ki magát Rakamázról írta, három gyermeke volt. Ezek közül egyedül Bereczk nemzett utódokat.

Bereczk hű szolgálatiért IV. László királytól adományba kapja Bátur helységét, és elvetvén előbbi nevét (de Rakomaz), magát Báthorról kezdte neveztetni. Így támadt a családnév.

Bereczk gyermekei közül András előbb budai prépost, majd nagyváradi püspök. Másik két fia János és Lökös (Lukács). Ezeket I. Károly király 1325-ben megerősítette az atyjuk, Bereczk által nyert javakban, ezenfelül ugyanebben az évben ők kapták Ecsed helységét is.

Bereczk gyermekei közül János és Lökös lettek törzsei a két főágra szakadt Báthori családnak. Tudniillik, megosztozván gyermekeik birtokaikon, Lökös fiának, Péternek jutott Ecsed, honnan Péter megalapította az ecsedi ágat.

Jánosnak (Lökös testvérének), ki Bihar megyei főispánságot viselt, fia, László, Szabolcs megye főispánja. Neje Medgyesallyi Anna volt, ki testvérétől leány negyed fejében Kraszna megyében Somlyót kapta; ennek birtokában László gyermekei megerősödvén, a Báthori család ezen ága somlyói előnevet vett föl. Így lett László a Somlyói ág alapítója.

A somlyói ág, Báthori Erzsébet családjának anyai ága

László két fia közül Szaniszló terjeszti tovább az ágat.

Staniszló fia, István, 1422-ben erdélyi al-vajda, 1458-ban pedig királyi asztalnok. Számos gyermeke közül László, királyi asztalnokmester, csak leányokat nemzett, Domokos pedig premontrei prépost lett, törzsnek egyedül tehát Miklós (Báthori Erzsébet anyai dédapja) maradt.

Istvánt (Miklós fia, Báthori Erzsébet anyai nagyapja), Szapolyai tette Erdély vajdájává, és ennek pártján maradt holtig hűségesen. Ő hajtotta a Ferdinándhoz pártolt szászokat vissza Szapolyai hűségére, Torda városát pedig felégette, mivel Ferdinánd részére hódolt. Nejétől, Telegdy Katalintól, több gyermeke maradt, közülük István lengyel király, Kristóf erdélyi fejedelem, András, valamint Anna, Báthori Erzsébet édesanyja.

István (Báthori Erzsébet anyai nagybátyja) az ifjú Szapolyai halála után erdélyi fejedelem lett, 1574-ben pedig lengyel királlyá választatott. Ő volt a somlyói ág fénypontja, kiben a legszebb tulajdonságok egyesültek. Gyermekei nem maradtak. Nevezték nagylábú Báthorinak is.

Testvére, Kristóf, István öccsét követte a váradi kapitányságban, bihari főispánságban és erdélyi vajdaságban. Fiatal korában járt Angol-, Spanyol-, Francia-, Német- és Olaszországban; és egyéb nyelveken kívül franciául, olaszul és spanyolul is beszélt. 1557-ben Izabella királyné részéről követségben járt a francia királynál. 1566-ban az ifjú Szapolyai egyik fővezérévé nevezte. 1576-ban lett erdélyi fejedelemmé. 

1581-ben fiát, Zsigmondot (Báthori Erzsébet unokafivérét) választtatta meg fejedelemnek, aki „véres kezekkel jött a világra” - mint a krónikák írják. Nagybátyja, a lengyel király, semmi vonást nem ismert föl rajta a Báthoriakból. Változó, szeszélyes, ingatag jellem. Atyja után az erdélyi fejedelmi székbe ülvén, arról kétszer is leköszön, elcseréli az oppelni hercegségért.

István és Kristóf fivére, András, Izabella királyné híve. Ő foglalta vissza Husztot Izabella részére. A szatmári várnak parancsnoka volt. Három fia közül András 1599-ben Erdély fejedelme, István (Báthori Erzsébet unokafivére) pedig Gábort, az úgy nevezett „utolsó Báthorit” nemzette, ki 1608-tól 1613-ig Erdély fejedelme volt. Hiú, kéjvágyó, szeszélyes, és némelyek szerint nagy testi ereje dacára is gyáva férfiú. Erdélynek nem annyira fejedelme, mint basája volt. Ő volt a somlyói ág utolsó férfi sarjadéka

István, Kristóf és András Anna húga előbb homonnai Drugeth Antal hitvese, ennek halála után pedig bélteki Drágfi Gáspár neje lett. A reformációnak nagy pártfogónője, azt alattvalói közt mindenkép meghonosítani igyekezett, birtokaira református lelkészeket gyűjtött. Férje halála után a krasznai és közép-szolnok-megyei főispánságot 1547-ig viselte. 1550-ben meghalván utolsó fia is, harmadszor ecsedi Báthori Györgyhöz ment feleségül, kinek többek között megszülte Báthori Erzsébetet, a „csejtei szörnyet”.

Ezek voltak a Báthori család somlyói ágának tagjai, kiket a történetírók rendesen somlyói előnévvel neveztek, de kik magukat gyakran báthori Báthoryaknak is írták.

Az ecsedi ág, Báthori Erzsébet családjának apai ága

  

Az ecsedi ág törzse, mint már említve volt, Lökös fia Péter, kinek 1335-ben Ecsed osztályába jutván, ivadéka ecsedi előnevet vett föl. 

János, Péter fia, már 1417-ben nem élt. Fia, István, 1423-ban királyi főasztalnok, később pedig országbíró lett. Albert királytól kapta Nógrádban Buják várát. A várnai ütközetben a király zászlóját vitte, és ott el is esett. Számos gyermekei, azaz László, István, Miklós, Margit és András közül, ismét csak egyik vált a Báthori név továbbterjesztőjévé.

László Szatmár és Zaránd vármegye főispánja volt, utódokat nem hagyott.

István örökös nőtlenségben élt. Már 1458-ban főasztalnok, később országbíró, 1478-ban pedig erdélyi vajda volt. Több nevezetes követségben, és még több ütközetben vett részt. Legnagyobb dicsőséget és hírt azonban a kenyérmezei diadal által aratott, hol már a veszőfélben álló Kinizsy serege megmentésével a győzelmet is kivívta.

Miklós papságra adván magát, Olaszországban tanult. Azután előbb szerémi, később pedig váci püspök lett. Bonfini szerint egyike a kor legtudósabb férfijainak.

Margit először Mátyás király nagybátyjának, Szilágyi Mihálynak hitvese, kinek halála után önként visszaadta Mátyás királynak mindazon várakat és városokat, melyek férjétől maradtak reá.

András (Báthori Erzsébet apai dédapja) Szabolcs és Szatmár megye főispánja, koronaőr az 1470–1495-diki időszakban.

Bélteki Drágfi Juliannától született gyermekeit a következő táblázat mutatja:

András és Drágfi Julianna gyermekei közül György Somogy megye főispánja, és főlovászmester volt.

István előbb Zala, azután Temes megye főispánja, és az ország alsóbb részeinek főkapitánya. 1509-ben ő is elkísérte Ulászlót Lajos fiának cseh királlyá koronázására. Nevezetessé tette magát 1514-ben az által, hogy az ő és Szapolyai erejével tipratott szét a Dózsaféle lázadás. 1518-ban már tanácsos lett II. Lajos mellett. Perényi Imre halála után pedig nádorrá választatott. A mohácsi vész után, melyből szerencsésen megmenekült, I. Ferdinandnak leghívebb követője lett, és őt minden erejéből segítette a koronához. Neveztetett Sánta Báthorinak is.

András (Báthori Erzsébet apai nagyapja) szatmári főispán, belgrádi bán. Jelen volt a mohácsi ütközetben is. 1527-ben Ferdinánd király tárnokmesterré tette. Gyermekei:

Bonaventura (Báthori Erzsébet apai nagybátyja), kit közönségesen szintén Andrásnak neveztek, somogyi szatmári és szabolcsi főispán, tárnokmester, és a király hadainak főkapitánya volt I. Ferdinánd részén. Később országbíró lett. 1552-ben egyszersmind erdélyi vajdául is kineveztetett, de erről leköszönt.

Miklós egy ideig Szapolyai híve volt, de 1561-ben testvére, Bonaventura, Ferdinánd oldalára állította őt is. 1563-ban jelen volt Miksa koronázásán. Lakozott Ecsed várában. Itt szállotta meg őt 1564-ben az ifjú Szapolyai, aki azután Miklós ígéretei folytán az ostromot abbahagyta. Tett ígéretéért feddő levelet kapott Miksa királytól. 1567-ben országbíró lett.

András Klára nevű leánya (Báthori Erzsébet nagynénje) először homonnai Drugeth István neje volt, kit 1549-ben eltemetvén, férjhez ment Losonczy Antalhoz, a temesvári hős testvéréhez, de kit nem szeretvén, férjének Antal nevű írnokával meggyilkolt, kivel szerelmi viszonyban élt. A büntetést kikerülvén, később Betko Jánossal, majd Benko Bálinttal adta össze magát.

Az utolsó fiútestvér, György, dacára, hogy az ecsedi ágból származott, Nyírbátorról írta előnevét. Eleinte Ferdinánd pártján állt, később azonban Szapolyai partját fogta. 1565-ben Erdőd várában ostromolta őt Miksa király, az ostromlók közt testvére Bonaventura is részt vévén. Neje somlyói Báthori Anna, somlyói Báthori István leánya volt.

Báthori Györgynek Annától egy fiú és három leány gyermeke maradt.

A leányok közül Erzsébet, Nádasdy Ferencz neje, nem járt anyja nyomdokain. Ő volt a csejthe-vári szörny, ki 1610-ben elzárattatott, és börtönében 1614-ki aug. 21-kén halt meg.

György egyetlen fia, István, Somogy, Szabolcs, Szatmár főispánja, és országbíró volt. Nejétől, homonnai Drugeth Fruzsinától semmi utóda nem maradván, magával a Báthoriak ecsedi ágazatát is sírba vitte.

Összességében megállapítható, hogy a család jelleme a végletesség volt. Alig volt a családnak egy tagja, mely akár a jóban, akár a rosszban a középszerűség színvonalán állott volna meg.

Forrás: Nagy Iván: Magyarország családai – Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 1868.

Kiss Gergely