A tortúra bemutatkozása

A darab egyik kulcsszereplője a - bizonyára nézőink számára sem ismeretlen - tortúra, ami a közhiedelemmel ellentétben nem a középkor szimbóluma. A kínvallatás alapvetően európai jelenség volt, mégpedig klasszikusan újkori,  ugyanis az újkor folyamán terjedt el igazán és egészen az 1700-1800-as évekig kellett várni betiltásához.  Angliában az abszolutizmus korát a „tortúra évszázadának” is nevezték. 

Mindannyian találkoztunk már a vármúzeumok kedvelt attrakciójával, az olykor kissé komikus viaszbábukkal berendezett kínzókamrákkal. Itt folytak a kínvallatási eljárások, amelyek ugyan - a büntetésekkel ellentétben -  nem zajlottak nyilvánosan, de a módszereik ismertek és elfogadottak voltak. A valóság pedig koránt sem olyan komikus, mint a panoptikumokban.

A tortúra nem büntetés, hanem egy nyomozati módszer, ami a vallatott személy ellenállásának megtörésére és szórabírására volt hivatott. Az újkori büntető perrendtartások a vádlott beismerését a bizonyítékok királynőjének tartották, így a bíróság minden eszközzel a megszerzésére törekedett. A  kicsikart vallomást a vádlottnak a bíróság előtt meg kellett erősítenie. A visszavont (vagy meg nem ismételt) beismerés nem számított érvényes vallomásnak, arra nem alapozhattak ítéletet, így a tortúrát még kétszer megismételhették.  A siker érdekében érdekében tehát nagyon változatos volt a rettenetes tesi kínokat okozó, de túlélhető módszerek tárháza. Tulajdonképpen praktikus cél volt, hogy a tortúra olyan fájdalmas legyen, hogy a vádlott jobban tartson tőle, mint a vallomása következtében kimért büntetéstől.

                       

Spanyolcsizma

A kínvallatásnak több fokozata volt. Elsőként a bíró megkérte a vádlottat, hogy tegyen vallomást, ha nem tett, erélyesebben szólította fel és kilátásba helyezte a tortúra alkalmazását. Második fokozatként megkérte a hóhért, hogy vezesse végig a vádlottat a kínzókamrán és mutassa meg neki a szerszámokat. A legtöbbször ez már elég is volt. Ha viszont mégsem, akkor ezután következett a különféle műveletek alkalmazása. Harmadik fokozatként csak a létrára vagy kínpadra fektetés és a csigára húzás, majd az egyre durvább módszerek. Az utolsó fokozat a spanyolcsizma volt, amivel a vádlott lábait préselték össze. Ezeket sok más módszerrel is kombinálták, például a végtagok elszorításával, tűzzel égetéssel, fogókkal csípdeséssel, a köröm alá szúrt szilánkokkal, stb.

Csigára húzás

Kínpad

dr. Sáray Dorottya