Báthori Erzsébet családja a kihalt
családjaink egyik legnevezetesebbike, mely századokon keresztül történelmi
szerepet játszott. Származásáról sokféleképp vélekedtek a történetírók.
Legbizonyosabb az, hogy a Guthkeled nemzetségből veszik eredetüket. Salamon
király idejében élt a Guthkeled nemzetségből származó Vid, fondorságáról
ismeretes tanácsos, ki Bács megyei főispán volt, némelyek szerint nádor is. –
Ezen Vidről mesélik hagyományképen, hogy egy, az ecsedi lápban tartózkodó sárkánnyal
harcra kelt, és azt megölte. Erre vonatkozónak állíttatik a címerben a farkát
szájában tartó, kört képező sárkány, és három sárkányfog, mit azonban némelyek
farkasfognak írnak.
A család szakadatlan
leszármaztatása Andrásnál kezdődik.
Andrásnak, ki magát Rakamázról írta,
három gyermeke volt. Ezek közül egyedül Bereczk nemzett utódokat.
Bereczk hű szolgálatiért IV.
László királytól adományba kapja Bátur helységét, és elvetvén előbbi nevét (de
Rakomaz), magát Báthorról kezdte neveztetni. Így támadt a családnév.
Bereczk gyermekei közül András
előbb budai prépost, majd nagyváradi püspök. Másik két fia János és Lökös
(Lukács). Ezeket I. Károly király 1325-ben megerősítette az atyjuk, Bereczk
által nyert javakban, ezenfelül ugyanebben az évben ők kapták Ecsed helységét
is.
Bereczk gyermekei közül János és
Lökös lettek törzsei a két főágra szakadt Báthori családnak. Tudniillik,
megosztozván gyermekeik birtokaikon, Lökös fiának, Péternek jutott Ecsed,
honnan Péter megalapította az ecsedi ágat.
Jánosnak (Lökös testvérének), ki
Bihar megyei főispánságot viselt, fia, László, Szabolcs megye főispánja. Neje
Medgyesallyi Anna volt, ki testvérétől leány negyed fejében Kraszna megyében
Somlyót kapta; ennek birtokában László gyermekei megerősödvén, a Báthori család
ezen ága somlyói előnevet vett föl. Így lett László a Somlyói ág alapítója.
A somlyói ág, Báthori Erzsébet
családjának anyai ága
László két fia közül Szaniszló
terjeszti tovább az ágat.
Staniszló fia, István, 1422-ben
erdélyi al-vajda, 1458-ban pedig királyi asztalnok. Számos gyermeke közül
László, királyi asztalnokmester, csak leányokat nemzett, Domokos pedig premontrei
prépost lett, törzsnek egyedül tehát Miklós (Báthori Erzsébet anyai dédapja)
maradt.
Istvánt (Miklós fia, Báthori Erzsébet
anyai nagyapja), Szapolyai tette Erdély vajdájává, és ennek pártján maradt
holtig hűségesen. Ő hajtotta a Ferdinándhoz pártolt szászokat vissza Szapolyai
hűségére, Torda városát pedig felégette, mivel Ferdinánd részére hódolt.
Nejétől, Telegdy Katalintól, több gyermeke maradt, közülük István lengyel
király, Kristóf erdélyi fejedelem, András, valamint Anna, Báthori Erzsébet
édesanyja.
István (Báthori Erzsébet anyai
nagybátyja) az ifjú Szapolyai halála után erdélyi fejedelem lett, 1574-ben
pedig lengyel királlyá választatott. Ő volt a somlyói ág fénypontja, kiben a
legszebb tulajdonságok egyesültek. Gyermekei nem maradtak. Nevezték nagylábú
Báthorinak is.
Testvére, Kristóf, István öccsét
követte a váradi kapitányságban, bihari főispánságban és erdélyi vajdaságban.
Fiatal korában járt Angol-, Spanyol-, Francia-, Német- és Olaszországban; és
egyéb nyelveken kívül franciául, olaszul és spanyolul is beszélt. 1557-ben Izabella
királyné részéről követségben járt a francia királynál. 1566-ban az ifjú Szapolyai
egyik fővezérévé nevezte. 1576-ban lett erdélyi fejedelemmé.
1581-ben fiát,
Zsigmondot (Báthori Erzsébet unokafivérét) választtatta meg fejedelemnek, aki „véres
kezekkel jött a világra” - mint a krónikák írják. Nagybátyja, a lengyel király,
semmi vonást nem ismert föl rajta a Báthoriakból. Változó, szeszélyes, ingatag
jellem. Atyja után az erdélyi fejedelmi székbe ülvén, arról kétszer is leköszön,
elcseréli az oppelni hercegségért.
István és Kristóf fivére, András,
Izabella királyné híve. Ő foglalta vissza Husztot Izabella részére. A szatmári
várnak parancsnoka volt. Három fia közül András 1599-ben Erdély fejedelme,
István (Báthori Erzsébet unokafivére) pedig Gábort, az úgy nevezett „utolsó
Báthorit” nemzette, ki 1608-tól 1613-ig Erdély fejedelme volt. Hiú, kéjvágyó,
szeszélyes, és némelyek szerint nagy testi ereje dacára is gyáva férfiú.
Erdélynek nem annyira fejedelme, mint basája volt. Ő volt a somlyói ág utolsó
férfi sarjadéka
István, Kristóf és András Anna
húga előbb homonnai Drugeth Antal hitvese, ennek halála után pedig bélteki
Drágfi Gáspár neje lett. A reformációnak nagy pártfogónője, azt alattvalói közt
mindenkép meghonosítani igyekezett, birtokaira református lelkészeket gyűjtött.
Férje halála után a krasznai és közép-szolnok-megyei főispánságot 1547-ig
viselte. 1550-ben meghalván utolsó fia is, harmadszor ecsedi Báthori Györgyhöz ment
feleségül, kinek többek között megszülte Báthori Erzsébetet, a „csejtei
szörnyet”.
Ezek voltak a Báthori család
somlyói ágának tagjai, kiket a történetírók rendesen somlyói előnévvel
neveztek, de kik magukat gyakran báthori Báthoryaknak is írták.
Az ecsedi ág, Báthori Erzsébet
családjának apai ága
Az ecsedi ág törzse, mint már
említve volt, Lökös fia Péter, kinek 1335-ben Ecsed osztályába jutván, ivadéka
ecsedi előnevet vett föl.
János, Péter fia, már 1417-ben
nem élt. Fia, István, 1423-ban királyi főasztalnok, később pedig országbíró
lett. Albert királytól kapta Nógrádban Buják várát. A várnai ütközetben a
király zászlóját vitte, és ott el is esett. Számos gyermekei, azaz László,
István, Miklós, Margit és András közül, ismét csak egyik vált a Báthori név
továbbterjesztőjévé.
László Szatmár és Zaránd vármegye
főispánja volt, utódokat nem hagyott.
István örökös nőtlenségben élt.
Már 1458-ban főasztalnok, később országbíró, 1478-ban pedig erdélyi vajda volt.
Több nevezetes követségben, és még több ütközetben vett részt. Legnagyobb
dicsőséget és hírt azonban a kenyérmezei diadal által aratott, hol már a
veszőfélben álló Kinizsy serege megmentésével a győzelmet is kivívta.
Miklós papságra adván magát,
Olaszországban tanult. Azután előbb szerémi, később pedig váci püspök lett.
Bonfini szerint egyike a kor legtudósabb férfijainak.
Margit először Mátyás király
nagybátyjának, Szilágyi Mihálynak hitvese, kinek halála után önként visszaadta
Mátyás királynak mindazon várakat és városokat, melyek férjétől maradtak reá.
András (Báthori Erzsébet apai
dédapja) Szabolcs és Szatmár megye főispánja, koronaőr az 1470–1495-diki
időszakban.
Bélteki Drágfi Juliannától
született gyermekeit a következő táblázat mutatja:
András és Drágfi Julianna
gyermekei közül György Somogy megye főispánja, és főlovászmester volt.
István előbb Zala, azután Temes
megye főispánja, és az ország alsóbb részeinek főkapitánya. 1509-ben ő is elkísérte
Ulászlót Lajos fiának cseh királlyá koronázására. Nevezetessé tette magát
1514-ben az által, hogy az ő és Szapolyai erejével tipratott szét a Dózsaféle
lázadás. 1518-ban már tanácsos lett II. Lajos mellett. Perényi Imre halála után
pedig nádorrá választatott. A mohácsi vész után, melyből szerencsésen
megmenekült, I. Ferdinandnak leghívebb követője lett, és őt minden erejéből segítette
a koronához. Neveztetett Sánta Báthorinak is.
András (Báthori Erzsébet apai
nagyapja) szatmári főispán, belgrádi bán. Jelen volt a mohácsi ütközetben is.
1527-ben Ferdinánd király tárnokmesterré tette. Gyermekei:
Bonaventura (Báthori Erzsébet
apai nagybátyja), kit közönségesen szintén Andrásnak neveztek, somogyi szatmári
és szabolcsi főispán, tárnokmester, és a király hadainak főkapitánya volt I. Ferdinánd
részén. Később országbíró lett. 1552-ben egyszersmind erdélyi vajdául is
kineveztetett, de erről leköszönt.
Miklós egy ideig Szapolyai híve
volt, de 1561-ben testvére, Bonaventura, Ferdinánd oldalára állította őt is.
1563-ban jelen volt Miksa koronázásán. Lakozott Ecsed várában. Itt szállotta
meg őt 1564-ben az ifjú Szapolyai, aki azután Miklós ígéretei folytán az
ostromot abbahagyta. Tett ígéretéért feddő levelet kapott Miksa királytól.
1567-ben országbíró lett.
András Klára nevű leánya (Báthori
Erzsébet nagynénje) először homonnai Drugeth István neje volt, kit 1549-ben
eltemetvén, férjhez ment Losonczy Antalhoz, a temesvári hős testvéréhez, de kit
nem szeretvén, férjének Antal nevű írnokával meggyilkolt, kivel szerelmi
viszonyban élt. A büntetést kikerülvén, később Betko Jánossal, majd Benko
Bálinttal adta össze magát.
Az utolsó fiútestvér, György, dacára,
hogy az ecsedi ágból származott, Nyírbátorról írta előnevét. Eleinte Ferdinánd pártján
állt, később azonban Szapolyai partját fogta. 1565-ben Erdőd várában ostromolta
őt Miksa király, az ostromlók közt testvére Bonaventura is részt vévén. Neje
somlyói Báthori Anna, somlyói Báthori István leánya volt.
Báthori Györgynek Annától egy fiú
és három leány gyermeke maradt.
A leányok közül Erzsébet, Nádasdy
Ferencz neje, nem járt anyja nyomdokain. Ő volt a csejthe-vári szörny, ki
1610-ben elzárattatott, és börtönében 1614-ki aug. 21-kén halt meg.
György egyetlen fia, István,
Somogy, Szabolcs, Szatmár főispánja, és országbíró volt. Nejétől, homonnai
Drugeth Fruzsinától semmi utóda nem maradván, magával a Báthoriak ecsedi
ágazatát is sírba vitte.
Összességében megállapítható,
hogy a család jelleme a végletesség volt. Alig volt a családnak egy tagja, mely
akár a jóban, akár a rosszban a középszerűség színvonalán állott volna meg.
Forrás: Nagy Iván: Magyarország
családai – Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 1868.
Kiss Gergely