William Cecil, Burghley I. bárója

William Cecil 1520. szeptember 13-án született a Lincolnshire-beli Bourne városában. Iskoláit Granthamben (The King's School), Stamfordban (Stamford School), illetve a Cambridge-i St. John's College-ben végezte el, de innen apja a diploma megszerzése előtt kivette, és átiratta a Gray's Innbe, ugyanis ez volt a szokás, ha valaki nem akart tanulmányai után egyházi pályára lépni. Négy hónappal később William Cecil elkövette hosszú élete egyik ritka elhamarkodott cselekedetét, és feleségül vette az egyik tanára, a tudós John Cheke húgát, Maryt. Mary Cheke 1542-ben fiút szült, Thomas Cecil-t, aki később Exeter I. grófja lett. Mary Cheke 1543-ban meghalt, William Cecil pedig három évvel később nősült újra, ezúttal Mildred Cooke-ot vette feleségül, aki Lady Jane Grey mellett az ország és a kor egyik legtanultabb hölgye volt.

Politikai pályája elején Somerset hercege szolgálatába lépett, aki az akkor még fiatal VI. Edward nagybátyja volt, és mint Lord Protector, az ország régense. Később Somerset hercegének magántitkára lett, emiatt 1549-ben, a herceg bukásakor és bebörtönzésekor őt is a Towerba zárták. William Cecil megkedveltette magát Warwick grófjával, John Dudley-val, aki később Northumberland I. hercege lett. Ennek köszönhetően William Cecil három hónapot sem töltött börtönben, és szabadulása után 1550. szeptember 5-én VI. Edward király egyik államminisztere lett. 1551-ben a Térdszalagrend kancellárjává választották.

Hogy megóvja a protestáns hitet és a protestánsokat egy esetleges katolikus uralkodótól, Dudley rávette VI. Edward jogászait a harmadik örökösödési törvény megalkotására, amely néhai VIII. Henrik valamennyi még élő gyermekét Erzsébetet és Máriát kizárta volna a trónöröklésből Lady Jane Grey javára. Ezt többek között William Cecil is aláírta, de később megpróbálta letagadni a részvételét az ügyben, illetve másokra hárítani a felelősséget. Mivel azonban Dudley tervével nem értett egyet, beárulta őt Tudor Máriánál, akit a történelem I. "Véres" Máriaként ismer majd. Cecil ezzel mentesítette magát Mária előtt, elnyerve annak bocsánatát. Mária trónra lépése után Cecil nem állt ellen a rekatolizációnak, áttért katolikus hitre, misét hallgatott és gyónt, ám mindezek ellenére elvesztette a Térdszalagrendben betöltött és államminiszteri tisztségét.

Ez utóbbi tisztséget 1558-ban, I. Erzsébet trónra lépését követően visszakapta, és a Korona pénzügyeit szigorúan ellenőrizve, a Királyi Tanácsot vaskézzel irányítva és a Sir Walsingham irányította kémszolgálatot kiépítve a korszak legnagyobb és legfontosabb államminisztere lett. Külpolitikája legfontosabb célja protestáns és egyesült Brit Szigetek megteremtése lett volna, amellyel végül nem járt sikerrel, de a következő évszázad angol politikájának egyik sarokköve lett. Másik fontos célja Anglia biztonságossá tétele és megoltalmazása lett, amelyet egyrészt a Királyi Haditengerészet megerősítésével és fejlesztésével, másrészt pedig a szárazföldön élő és küzdő francia és németalföldi protestánsok következetes támogatásával valósított meg. Úgy gondolta, hogy amíg a kontinens protestánsai lekötik a katolikus nagyhatalmakat, addig Angliára nem jut se idejük, se erejük. Terjedelmes és végtelen emlékirataiban minden nagyobb döntése előtt gondosan mérlegelte az egyes lehetőségek mellett és ellen szóló érveket, de amikor a döntésre került a sor, nem habozott és kész volt felelősséget is vállalni kellemetlen tetteiért, mint láthatjuk ezt Stuart Mária kivégzésének ügyében. Sokan, főleg rosszakarói állították, hogy ő az igazi uralkodó Angliában, illetve hogy rossz és káros befolyással van a királynőre, ám ez nem igaz. Példának álljon itt Erzsébet egy mondata, amit William Cecilnek címzett: "Úgy ítéltem önről, hogy önt nem fogja megrontani semmiféle ajándék, és mindig hű lesz az államhoz." Mi sem példázza jobban ezt a bizalmat, mint az, hogy 1572-ben a királyi főkincstárnok, Lord Winchester halálával, Robert Dudley tiszteletteljes elutasítása és ajánlata után neki ajánlották fel a megüresedett tisztséget, és ő ezt haláláig hűségesen és felelősségteljesen látta el.

Ahhoz képest, hogy a politikában milyen ravasz, gátlástalan és kíméletlen ember volt, a magánélete kifejezetten rendezettnek bizonyult. Hűséges férj volt, gondos apa és igazságos úr jobbágyai felett. Nagy könyvbarát és gyűjtő volt, hobbijai közé a címertan és a genealógia tartoztak.

William Cecil 1598. augusztus 4-én halt meg, sírhelye a Stamford-i St. Martin's Church-ben található, mint az általa létrehozott dinasztia több tagjáé is.