Színház az egész világ

A szűz királynő, I. Erzsébet uralkodása alatt kibontakozó színjátszás mai szemmel nézve is kétségtelenül hatalmas jelentőségű volt korára, és hatása erősen érződik napjainkban is.

Ebben a korban a darabokat már nem a közönséges vásári ripacsok mutatták be, és a minőségi, művelt mesteremberek által megkomponált előadások sem számítottak a gazdag, nagybefolyású nagyurak kiváltságának. Létrejöttek a mindenki által elérhető színházak, ahol hivatásos színtársulatok a kreativitásuknak határt nem szabva, szabadon játszhattak. 
Anyagi kereteiket, a pompás jelmezeket és a nélkülözhetetlen drága felszereléseket természetesen gazdag patrónusok biztosították számukra, ezért a társulatok általában a nevüket is pártfogójukról kapták.

Anglia első színháza Theatre 1576-ban épült, de legjelentősebb kétségtelenül Shakespeare színháza, a Globe volt amely állítólag háromezer fő befogadására is alkalmas volt. A hatalmasnak ható színház vélhetően a VIII. Henrik előadása közben, 1613-ban porig leégett, de az épületet gyorsan, már a következő évben újjá is építették. Egészen az angol polgárháborúig töretlenül működött, de sajnálatos módon 1644-ben puritán aktivisták a földig lerombolták.

A korabeli színházak közönsége felettébb sokszínű volt, még a legszegényebb rétegek is megengedhették maguknak a színházak látogatását, sőt az sem volt ritka, hogy az előadásokon a legnagyobb méltóságú személyek is tiszteletüket tették. A színpad (vélhetően biztonsági okokból) embermagasságú volt, hiszen a nézők mai szemmel nézve cseppet sem voltak jól neveltek. 
Általános volt, hogy az előadásokon gátlás nélkül ettek, vagy épp vedelték a sört, gúnyos, sőt trágár megjegyzéseket kiabáltak be a nekik nem tetsző színészeknek, étellel dobálták meg őket.

Korabeli feljegyzések szerint az sem volt példa nélküli, hogy a nézőtérről egyes személyek úgy beleélték magukat az aktuális darabba, hogy a színpadra felugorva be is kapcsolódtak az előadásba, például a kardvívók
párharcába.