Aki járt már
Skóciában, bizonyára tapasztalta, mekkora rajongás övezi még mindig Stuart
Máriát. Nem csak a skót nemzeti identitás, büszkeség, és az újra meg újra
előtörő függetlenedési vágy talált méltó jelképre Máriában, de története az
elmúlt 4 évszázadban a populáris kultúrát is gyakran megihlette. A két királynő
hatalmi harcának feldolgozása sokféle üzenet közvetítésére alkalmas a 20-21.
században is. Mária egyszerre vált nemzeti, vallási, feminin és romantikus ikonná.
Mária kapcsolata Skóciával bonyolultan és
ellentmondásosan indult. A körülötte zajló különös események (pl. második férje
halála és szeretőjével kötött új házassága) meghökkentették kortársait és
megnehezítették, hogy a skót nemesség elfogadja. Az ellene szövetező lordok
elől Angliába menekült és unokatestvérétől, Erzsébettől kért segítséget, aki
ahelyett, hogy visszasegítette volna Skócia trónjára, börtönbe vetette.
Mivel azonban mind
a kulturális, mind a történelmi emlékezet hajlamos a szelektív értelmezésre,
kivégzését követően nem csoda, hogy Mária – akármennyire próbálta ezt Erzsébet
elkerülni – a katolicizmus és Skócia leigázásának mártírjává vált. A későbbi
korokban már, mint „Skócia anyja”, egy gyönyörű és tragikus életű romantikus
hős jelenik meg az irodalomban, színházban és filmművészetben egyaránt.
Annak ellenére,
hogy katolikus vallása szorosan összekapcsolta Franciaországgal és
Spanyolországgal, Edinburgh szuvenír boltjaiban és turisztikai
látványosságainál mindenhol a skót nemzetiesség képeként láthatjuk viszont. A
„Mary Queen of Scots” név örökre beleég az utazó emlékezetébe, mint a
leggyakoribb kifejezés, amivel ezeken a helyeken leírva találkozhatunk.
Jelentős szerepe a skót és angol történelemben valóban vitathatatlan, már csak
azért is, mert Mária volt az anyja I. Jakab királynak, aki 1603-ban egyesítette
Skóciát Angliával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése