Az első világháború alatti
és az azt követő időszakban gyökeres változáson ment át a női mintakép. A nők
addigi konzervatív, szigorúan szabályozott társadalmi funkciója (amely
nagyjából kimerült a dekorációs- és anyai szerepben) nagymértékben feloldódott,
a nők a fűzővel, krinolinnal és elöl-hátul kipárnázott,
földig érő ruhákkal együtt megszabadultak az őket szűk keretek közé szorító
társadalmi szabályok és elvárások képzeletbeli fűzőjétől is. A modern kori
divat kezdetét jelentette ez az évtized, a nők rövidebb szoknyát, sőt nadrágot
kezdtek hordani , a férfiak pedig ugyancsak nyitottak az addigi formális
öltözetek helyett a sportosabb ruhák irányába. A nagy nyitás persze nem egyik
napról a másikra történt. Míg a húszas évek első felében kétkedve és
fenntartással fogadták az újdonságokat, csupán néhány év kellett ahhoz, hogy felpörögjön
a gépezet. Virágzik a gazdaság és az ipar, az art deco, a jazz és a film noir
fénykorában vagyunk. A modern nő ünnepli a felszabadulást: szembemegy minden
addigi kötöttséggel, autót vezet, rövidre vágja a haját, sutba dobja a fűzőt és
a legújabb divat szerint való kényelmes ruhákban jár. Olykor művészetekről és
politikáról cseveg, sportol, moziba és csillogó partikra jár, ahol a módi a
charleston, a foxtrott és persze a jazz minden mennyiségben. Amikor meg épp nem
táncol, olyankor pezsgőzik és a legjobb képű urakkal flörtöl egymás után.
Ó, azok a húszas évek!
Ó, azok a húszas évek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése