2014. október 16., csütörtök

5 nap múlva megkezdődik a "Nagy Szárazság" az Aula Magna színpadán.

Amerika a nemzeti szesztilalmi törvény (melyet beterjesztőjéről és legfőbb támogatójáról, Andrew J. Volstead képviselőről Volstead-törvénynek keresztelt a népnyelv) életbe lépésétől, 1920. január 16-ától számította a Nagy Szárazság korát. Az Egyesült Államok alkotmányának 18. módosításáról - amely a szeszes italok (vagyis minden 0,5 százaléknál több alkoholt tartalmazó ital) gyártását, árusítását és szállítását is tiltotta - hamar kiderült, hogy könnyen ki is játszható. A törvény ugyanis csak az árusítást bűntette, a fogyasztást nem. Amerika-szerte szinte napokon belül megkezdődött a szeszcsempészet, majd az illegális sörfőzdék, lepárlók, tiltott italmérések és szórakozóhelyek működése, valamint az ezekkel összefonódó prostitúció, szerencsejáték, erőszak és a korrupció terjedése. A gengszterizmus új korszaka volt ez, melyet a közhatalommal való nyílt „összejátszás” és az érdekszférák ütközése miatti véres bandaháborúk egyformán jellemeztek. „Abból húzok hasznot, hogy kielégítek egy igényt. Ha ez törvényszegés, a vevőim ugyanolyan bűnösök, mint én... A mi amerikai rendszerünk mindenkinek megadja a nagy lehetőséget, csak jó erősen meg kell ragadni, és minél többet kihozni belőle” - jelentette ki Amerika fogalommá lett s mindig szívesen nyilatkozó gengszterfőnöke, Alphonse (Al) Capone. A terepet a korszak kutatói szerint egyértelműen az 1920-ban bevezetett alkoholtilalom teremtette meg, új bűnözőtípusokat és generációkat szabadítva a társadalomra. Az új lehetőség immár nemcsak a bűnözés céljait, hanem eszköztárát is átalakította. A bűnözők bevételei ezekben az években ugrásszerűen növekedtek, ami a kutatók szerint a korrupció új fejezetét - a bűn politikai befolyásának intézményesülését - hozta.

A tilalom kijátszhatóságát remekül példázza ez a kép is, ahol a csinos flapperek nyilvánosan pózolnak csempészett italukkal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése