Amerika a nemzeti
szesztilalmi törvény (melyet beterjesztőjéről és legfőbb támogatójáról, Andrew
J. Volstead képviselőről Volstead-törvénynek keresztelt a népnyelv) életbe lépésétől,
1920. január 16-ától számította a Nagy Szárazság korát. Az Egyesült Államok
alkotmányának 18. módosításáról - amely a szeszes italok (vagyis minden 0,5
százaléknál több alkoholt tartalmazó ital) gyártását, árusítását és szállítását is tiltotta - hamar kiderült, hogy könnyen ki is
játszható. A törvény ugyanis csak az árusítást bűntette, a fogyasztást nem.
Amerika-szerte szinte napokon belül megkezdődött a szeszcsempészet, majd az
illegális sörfőzdék, lepárlók, tiltott italmérések és szórakozóhelyek működése,
valamint az ezekkel összefonódó prostitúció, szerencsejáték, erőszak és a
korrupció terjedése. A gengszterizmus új korszaka volt ez, melyet a
közhatalommal való nyílt „összejátszás” és az érdekszférák ütközése miatti
véres bandaháborúk egyformán jellemeztek. „Abból húzok hasznot, hogy kielégítek
egy igényt. Ha ez törvényszegés, a vevőim ugyanolyan bűnösök, mint én... A mi
amerikai rendszerünk mindenkinek megadja a nagy lehetőséget, csak jó erősen meg
kell ragadni, és minél többet kihozni belőle” - jelentette ki Amerika fogalommá
lett s mindig szívesen nyilatkozó gengszterfőnöke, Alphonse (Al) Capone. A
terepet a korszak kutatói szerint egyértelműen az 1920-ban bevezetett
alkoholtilalom teremtette meg, új bűnözőtípusokat és generációkat szabadítva a
társadalomra. Az új lehetőség immár nemcsak a bűnözés céljait, hanem
eszköztárát is átalakította. A bűnözők bevételei ezekben az években
ugrásszerűen növekedtek, ami a kutatók szerint a korrupció új fejezetét - a bűn
politikai befolyásának intézményesülését - hozta.
A tilalom kijátszhatóságát remekül példázza ez a kép
is, ahol a csinos flapperek nyilvánosan pózolnak csempészett italukkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése