Ki is volt Mailáth György? 7 tény az utolsó országbíróról

1.      Mailáth György régi nemesi családból származott, akiktől nem állt távol a jogászi hivatás. Nagyapja, és apja is a korabeli magyar állam legfontosabb bírói hivatalainak egyikét töltötte be, így nem is volt kérdés, hogy ő maga is a jogi pályát választja.

Forrás: Wikipédia

2.      Személyes kvalitásai miatt az 1800-as évek elején országgyűlési követté választották. Baranya vármegye konzervatív érzelmű nemességének érdekeit hathatósan képviselte a reformkor országgyűlésein. Az 1843-44-es években követként vett részt az események formálásában, a fontolva haladó konzervatívok táborát erősítve. Támogatta a nemesi adómentesség megszűnését, nemzetiségi kérdésben mérsékelt álláspontot képviselt. 1848-ban a főrendi ház (a korabeli parlament felsőháza) elnökévé választották.

3.      A szabadságharc bukása után a konzervatív politikai tábor egyik vezető alakjaként a Béccsel való megegyezést sürgette. A birodalmi egység gondolatát képviselte, az 1848 előtti állapotokra kívánt visszatérni, vagyis „Magyarország ezeréves alkotmányfejlődésének útjára”, a Pragmatica Sanctio alapján. Folyamatosan közvetített az udvari elit, valamint Deák és köre között, így 1865-ben Deák Ferenc is személyesen meglátogatta. Az 1866-ban összeülő kiegyezési tárgyalások egyik résztvevője volt, majd a kiegyezés utáni Főrendiház első elnöke lett.

4.      1867-ben országbíróvá nevezték ki. Mailáth nem kívánta az igazságügyi miniszternek letenni országbírói esküjét, hanem kieszközölte, hogy a miniszterelnöknek, Andrássynak tehesse meg. Ez egyfajta szimbolikus aktus volt, hiszen nézete szerint a bírói hatalom képviselőjének, a bírói hatalom függetlenségének jegyében teljesen el kell különülnie a végrehajtó hatalomtól.

5.      1877-ben az akkor nem olyan régóta hatalmon lévő Tisza-kormány hatalmi válságba került. Az ingadozó politikai helyzetben az uralkodó, Ferenc József kormányalakításra kérte fel az udvarhű főurat, Mailáth Györgyöt, ám mivel sem ő, sem a király többi jelöltje nem vállalták el a felkérést, kénytelen volt újra Tiszát megbízni a kormányalakítással.

6.      A kiegyezést követően lett országbíró és ezzel együtt a felsőház elnöke. 1869-ben nevezték ki az akkori Kúria semmítőszékének elnökévé. 1882-től a legfelsőbb bírósági reform után az új, egyesített Magyar Királyi Kúria első elnöke, a magyar igazságszolgáltatás szakmai vezetője.

7.      Az utolsó országbíró 1883. március 29-én, éjjel a Budai Várnegyedben lévő lakásán rablógyilkosság áldozata lett. A március 30-án végzett boncolás megállapította, hogy halálát fulladás okozta. Holttesten 32 külsérelmi nyomot találtak, de komoly belső sebesüléseket is szenvedett, amiből arra következtettek, hogy erősen védekezett.

Vajon ki okozta XX. századi magyar történelem e jelentős alakjának halálát? Mik voltak az indítékok? Hogyan történt a gyilkosság, ami ez egész korabeli nyilvánosságot felbolygatta? Megtudod, ha eljössz az előadásunkra!

Molnár János

A Mailáth-gyilkosság

1883. március 29. hajnala. Rettenetes vihar tombolt éjszaka. A budai várnegyedben lakó kora-hajnali járókelők fázva siettek a dolguk után...de mi ez a furcsa dolog? A Dísz tér első palotájának erkélyén kötél lengedez, s egy másik kötél az alsó udvarból lóg le az utcáig. A kötél végétől nem messze egy véres kés hever.

A néma csendet kiabálás, jajveszékelés töri meg: rettenetes gyilkosság történt! Mailáth György, a királyi Magyarország császár utáni legmagasabb közjogi méltósága, a Királyi Kúria elnöke, az utolsó országbíró vérbe fagyva, összekötözve, holtan fekszik hálószobája padlóján…

Politikai gyilkosság? A kiegyezés folyamatát ellenző szélsőséges merénylő vett elégtételt? Egy igaztalanul eldöntött per sértettje szolgáltatott végső igazságot? Netán a kisemmizett rokon bosszúja?

Mi juttathat el odáig valakit, hogy ilyen szörnyű tettre vetemedjen? Csak nem rablógyilkosság?

„Lehetetlennek tartottuk, hogy az ország első bíráját, az igazságszolgáltatás fejét a főváros kellős közepén saját palotájában rablógyilkosok fosszák meg életétől és vagyonától; éppen olyan őrült gondolatnak véltük ezt, mintha valaki azt mondaná, hogy a pénzügyminiszter az ország kincstárával megszökött Amerikába... Ami történt, annak megtörténtét megtörténte előtt képtelenségnek gondolta volna minden okos ember.” /Pesti Hírlap 1883. március 31/

A bűntett színhelyén számtalan vérnyom, ujjlenyomatok, cipőnyomok: de hol van még ekkor a XX. századi kriminalisztikai eszköztár? Aznap éjjel senki nem látott, nem hallott semmit. Merre tovább?

A sajtó „megfogja az Isten lábát”. Fél évre való biztos téma, magas példányszám garantálva, mindegy hogy igaz-e vagy csak szóbeszéd: beszéljünk róla, bármi is legyen. Ami persze jó a gyilkosnak, hiszen mindent tudhat a nyomozásról, csak kézbe kell vennie az újságokat.

Tóth Gerő vizsgálóbíró napokig nem alszik. Zsarnay, a nyomozócsoport vezetője beosztottak százait küldi az ország minden pontjára, mert egyszerre fogják el a vélt tetteseket Debrecen, Szegeden és Pozsonyban. Pánik és kapkodás: Thaisz Elek rendőrfőkapitány széke vészesen inog.

És akkor végre elfogják a vélt, keresett gyilkost Pozsonyban, egy kuplerájban, ahol a hatalmas vérdíj – 1000 Forint, egy kisember éves jövedelme – megtöri a „madám” diszkrécióját. Elfogása pillanatában még sikerül főbe lőnie magát, de a golyó csak az arcát üti át, hamarosan felépül. Kezdetét veszi a kegyetlen rabló-pandúr játék: ki bírja tovább? A mindent egy lapra feltevő Tóth Gerő, vagy Spanga Pali, a Gyémántos, akinek eddig minden sikerült? Lehet-e bizonyítani, mi történt valójában, vagy rejtve marad az igazság, mint már annyiszor, csak fejek hulljanak, legyen valaki a bűnbak, és előbb utóbb feledésbe merül az ügy?

És a folytatás? Ki él tovább? A gyilkos vagy áldozata….?

Érdekelnek a válaszok is? Gyere el a Perjátszókör előadására december 04-én, csapj le a szabad helyekre, ne várd meg, míg Spanga Pali csap le rád….Igaz történet, valós szereplőkkel, korhű dokumentumok alapján feldolgozva. 

Szolnoki János