Ezek vagyunk mi! - Szegi Péter

Szegi Péter György

Kedvenc...

...szín: zöld

...film: Roman Polanski: Carnage, Forest Gump, Üvegtigris, és még pár száz

...könyv: Ken Follett: Katedrális, Madách Imre: Az ember tragédiája

...idézet: „If there’s a will, there’s a way”

1. Miért jelentkeztél a perjátszó körbe?

A színjátszás a legfontosabb kikapcsolódási pont, legnagyobb szenvedélyem. Mindig kell és mindig taszít. Régóta elhatároztam, hogy nem leszek színész, de hobbinak mindig megmarad.

2. Ilyennek képzelted a perjátszó kört? Ha nem, miért nem? 

:D Nem. Azt hittem, hogy egy teljesen profi, funkciókat tekintve tagolt, évszázados hagyományokkal rendelkező, szigorúan működő színház.
Ehhez képest egy nagyon színes, felszabadult, barátságos, végtelen lehetőségeket, önmegvalósítást felkaroló és ötletekre nyitott közegbe csöppentem, ahol viszonylag rövid időn belül új és fontos barátságokat kötöttem. 

3. Melyik szerep volt a kedvenced? Ki az, akit szívesen eljátszanál? 

Az Eichmann perben, Peter Malkin a moszad tisztje, Eichmann elfogója volt az eddigi kedvenc szerepem. Erős, indulatos, ordítós, feszült jelenet, egy kimért, ellensúlyozó gonosszal.  Eddig  mindegyik szerepemet élveztem, szívesen bújtam a szereplők bőrébe. Azt hiszem, hogy a rendező feladata az , hogy kiossza a szerepeket, a színészeknek pedig, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki belőle. Na jó, ha már muszáj választani, akkor örömmel eljátszanék egy álszent kígyót, egy hatalmával visszaélő aljas földesurat vagy főnököt, vagy egy elmebeteget.

4. ...és melyik előadás volt a kedvenced?

     Szerettem az Al Caponet, mert az volt az első darab, amiben játszottam. Olasz maffia vezér öccse, USA, alkohol, 20th’s, girls, guns, blues...

     Szerettem az Eichmann-t, mert egy nagyon erős jelenetem volt, sikerült eltalálnom az ügynök karakterét.
     Szerettem a Marie Antoinette-t, mert egy szervezkedő, álszentet játszhattam.
     De talán a legjobban azt az egy alkalmat élveztem, amikor a Bibó perben fröcsögő, hithű, elvakult kommunista ügyészként verhettem az asztalt Bibó Istvánnal szemben.

5. Idézz fel egy kedves emléket (vicces, megható pillanatot, emlékezetes bakit) egy előadással kapcsolatban! 

Al Capone előadás kezdete előtt 15 perccel még utoljára összepróbáltunk egy jelenetet, ami olyan jól sikerült, hogy az elrepülő „baseball” ütő széttörte az asztalon lévő kristálypoharakat. Gyorsan felszedtük, összesöpörtük és kezdődhetett az előadás.
Az Eichmann perben egy viszonylag hosszú jelenetem volt Laczó Balázzsal, sok szöveg, hosszú mondatok. Sokszor összepróbáltuk, és meg is volt a logikai sorrend, de az előadáson az egyes egységeket teljesen felcseréltük. Károly tépte a haját és kereste a szövegben, hogy hol tartunk, „miket beszélnek ezek a színpadon”, de megvolt az összhang, nagyon figyeltünk egymásra, a közönségnek semmi sem tűnt fel, és szuper jó lett a jelenet.

6. Honnan merítesz inspirációt egy-egy karakter megformálásához? 

Az író és a rendező instrukciói a legfontosabbak, mindig az a kiinduló pont. Aztán általában egyszer átolvasom a darabot, megfigyelem, hogy mi a funkciója az én szereplőmnek, hogyan befolyásolja, hogyan illeszkedik az egész darabba. Számomra nagyon adja magát a szöveg is. Mit mond, hogyan mondja? Volt már, hogy utána olvastam, de inkább csak az adott kornak, amiben játszunk. Aztán, ha van építő jellegű kritika változtatok!

7. Ha lenne bakancslistád, mi lenne az első három pont rajta? 

1: Rio de Janeiro, 2: ez hülyeség, 3: ez perverz , Na jó valószínűleg tartanék egy olyan házibulit, amire mindenkit meghívnék, akit kicsit is kedvelek. (szóval érdemes Petivel barátkozni! - a szerk.)

8. Mik a terveid jogászként? / Mint végzett jogász, hogy látod, mit adott neked a perjátszó kör? 

Jogászként mindenképpen szeretnék visszaadni valamit a társadalomnak, abból a sok jóból, amit az élettől kaptam. Szeretnék egy nemzetközi jogi irodában dolgozni és utazni. Persze egyenlőre még teljesen ködös, hogy mi lesz velem 4-5-20 év múlva, de azt tudom, hogy nagyon okos emberek oktatnak, okos emberekkel vagyok körülvéve, és színészi vágyaimat is ki tudom élni a Pk-ban.

9. Kiknek ajánlod a perjátszó kört? 

Ajánlom azoknak, akik tagjai voltak a középiskolás színjátszó köröknek, azoknak, akik mindig akartak, de valahogy nem jött össze, és azoknak, akik soha sem voltak tagok, de most kipróbálnák. Azoknak, akik tudnak énekelni, akik tudnak szöveget/verset/drámát írni, aki indult életében vers-és próza mondó versenyen vagy Zrínyi Ilona matekversenyen, aki szépen rajzol, finoman süt, ügyesen pakol székeket... mindenkinek, aki érez magában kreatívitást, ötletességet, amit kamatoztatni tud a Perjátszó Kör bármely területén. Ezen nem kell sokat gondolkodni, itt bárki és mindenki megtalálja a helyét, szívesen látjuk! 

10. Ha egy rajongód meg akarna lepni valamivel, minek örülnél? :) 

Jujj, ez nagyon izgalmas.. Nekünk a legnagyobb elismerés a taps, az ováció.

Személy szerint a legjobban az előadás végén történő: - „Gratulálok, nagyon jó voltál!” -mondat az, amiért megéri ezt csinálni!