A tárgyalótermi filmek klasszikusa

Legutóbbi cikkünkben olvashattátok, hogy előadásunkat Harper Lee híres regénye ihlette. Ám a Ne bántsátok a feketerigót! alapján film is készült, 1962-ben mutatták be nagy sikerrel. Nyolc Oscarra jelölték, ebből hármat tudott díjra váltani. Az egyiket Gregory Peck kapta Atticus Finch megformálásáért. A Scoutot alakító Mary Badhamet is jelölték a díjra legjobb mellékszereplőként, ezzel ő volt akkoriban a legfiatalabb, Oscar-jelöléssel rendelkező színésznő.

A két főszereplő között nagyon szoros kapcsolat alakult ki a forgatás alatt, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy olyan hitelesen alakították az apa-lánya párost. A film után sem szakadt meg köztük a barátság, Peck később is mindig a filmbeli karakterének nevén, Scoutnak szólította Badhamet. A szerep sikere ellenére Badham hamar visszavonult a színészettől, később megházasodott, és főként a gyerekei nevelésével töltötte az életét.

Akár a film egyik képkockája is lehetne, pedig csak szöveget tanulnak épp a színészek. Már itt is mintha végig karakterben lettek volna, a Scoutot játszó színésznő egy zsinórral babrál, annyira koncentrál az „apjára”.

Gregory Peck telitalálat volt Atticus Finch szerepére. Az első jelenet, amit Peckkel leforgattak, az irodájából hazatérő Atticust mutatta, amint a gyerekei kirohannak a házból, hogy üdvözöljék. Aznap az írónő is meglátogatta a forgatást, és a jelenet után a színész észrevette, hogy Lee könnyekben tört ki. Kérdésére, hogy mi történt, azt felelte, Peck a jelenetben teljesen az édesapjára emlékeztette, akiről Atticus karakterét mintázta. Még a kis pocakja is megvan, mint neki volt, mondta az írónő, mire ő válaszként megjegyezte: „Ez nem háj, Harper – ez kiváló színészi játék.”

Hát, amennyire jó színész volt Gregory Peck, a szerénység annyira kevéssé jellemezte. :) 

Ezt valószínűleg mindenki elnézte neki, hiszen zsenialitását mutatja, hogy a film egyik tetőpontját jelentő 9 perces védőbeszédet csak egyszer kellett felvenni, első csapóra tökéletesre sikerült. A forgatást követően egyébként az írónő nekiajándékozta az édesapja kedvenc óráját, ami a filmben (és a Perjátszó Kör előadásában is) megjelenik. A színész az órát viselte egy évvel később, az Oscar-díja átvételekor is.

Ám nem ő volt az egyetlen nagy kaliberű színész a filmben: ugyan még nagyon fiatalon, de Robert Duvall is szerepelt benne. Boo Radley, az ijesztő, rejtélyes, ám jóakaratú figura az első – egyelőre szöveg nélküli - filmszerepe volt.

Jem, Scout és Dill - vagyis Phillip Alford, Mary Badham és John Megna 

A Scout rosszcsont bátyját, Jemet alakító Phillip Alfordhoz is igazán passzolt a karaktere: eredetileg egyáltalán nem akart részt venni a meghallgatáson, azonban amikor megtudta, hogy így fél napot kimaradhat az iskolából, rögtön jelentkezett. Mary Badhammel, karaktereik közelsége ellenére ki nem állhatták egymást, folyton összekaptak, és egymás szövegeit suttogták a színfalak mögül, hogy a másikat összezavarják.

Tom Robinson szerepéért James Earl Jones is versenyben volt, ám végül Brock Peters nyerte el azt. A színész az előzetes próbákkal szemben a tárgyalási jelenetek egy részét, köztük a vallomása felvételét végigsírta. Az improvizáció annyira hatásos volt, hogy Peck későbbi nyilatkozata szerint nem tudott a jelenet közben Peters szemébe nézni, mert attól félt, hogy a saját hangja is elfullad. Peck 2003-ban bekövetkezett halálakor Peters tartotta a gyászbeszédet a temetésén.

dr. Nádas Krisztina

10 érdekesség Tom Robinson perének hátteréről

A darab alapjául szolgáló Ne bántsátok a feketerigót! című regény az Egyesült államokban kötelező olvasmány, így sokkal ismertebb, mint nálunk. De talán még a legeminensebb amerikai diákok is meglepődnének néhányon az alábbi 10 érdekesség közül.

1. 

Lee fiatal íróként egy légitársaságnál dolgozott, és küzdött a megélhetésért. Karácsonyra a barátai egy évi fizetést adtak neki ajándékba azzal az üzenettel, hogy vegyen ki egy évet, és az alatt írjon bármit, amit szeretne. Így született meg a Ne bántsátok a feketerigót!

2. 

Scout neve valójában Jean Louise Finch, és se a regény se az írónő későbbi nyilatkozatai nem adnak magyarázatot a becenév eredetére.

3. 

A regényben Scoutnak van egy bátyja, Jem. A Perjátszó Kör darabja kettejük karakterét jeleníti meg egyben. Apjukat mindketten a keresztnevén szólítják, ami tipikus déli szokás volt, a tisztelet jele.

4. 

A regény olyan tanulságokat hordoz, amivel nehezen néznek szembe azok, akik maguk is sárosak a negatív sztereotípiák fenntartásában. Egy virginiai iskola vezetősége ezért erkölcstelennek bélyegezte és betiltotta. Harper Lee egy levélben rákérdezett, hogy tudnak-e olvasni, és nagy összeget adományozott azzal a céllal, hogy beiratkozhassanak az első osztályba.

5. 

A regény erősen életrajzi ihletésű. Maycomb nem létező város, hanem egy fiktív helységnév, ami az alabamai  Monroeville-t, Lee szülővárosát takarja.

6. 

Harper Lee a tárgyalóteremben nőtt fel. Gyerekkori barátja és írótársa, Truman Capote azt mondta róla: "Tárgyalásokra jártunk mozi helyett". Édesapja újságtulajdonos és ügyvéd volt, aki egy esetben két afroamerikai férfit védett egy gyilkossági ügyben, ám elvesztette a pert. Nem véletlen, hogy róla mintázta Atticus karakterét. A könyv eleinte annyira erre a karakterre fókuszált, hogy majdnem Atticus lett a címe.

Az írónő maga is elkezdett jogot tanuni, ám utálta, és hamar kibukott.

7. 

Tom Robinson esete is valós eseményen alapul. Amikor az írónő 10 éves volt, a szülővárosa közelében egy fehér nő erőszakkal vádolt meg egy fekete férfit, akit halálra is ítéltek az elkövetésért. Miután Lee apjának újságában megjelent levelek sorra állították, hogy a vád hamis volt, a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre módosította az ítéletet. A férfi nem sokkal később meghalt a börtönben.

8. 

Atticus az ügyvédek ügyvédje. Annak ellenére, hogy fiktív karakter, mégis valódi példát állít a szakma elé. Sokszor idézik, és sokan vallják be, hogy miatta választották ezt a pályát. Szállógiévé vált a "Mit tenne Atticus?" Monroeville-ben még szobrot is állítottak neki, Leet pedig Alabama ügyvédi kamarája tiszteletbeli tagjává fogadta, amiért megalkotta a példás ügyvéd képét. Atticus azonban még több egy kivételes ügyvédnél, ő annak a mintája, milyennek kell lennie egy embernek.

9. 

Harper Lee egyszer azt nyilatkozta: "Bárcsak ne írtam volna meg ezt az átkozott könyvet!". Pár év múlva egy írótársa újra rákérdezett, hogy tényleg megbánta-e. Azt válaszolta: "Néha. De aztán elmúlik". Mindig is nagyon egyszerűen élt, és zavarta a rivaldafény.

10. 

Az írónőt egy évvel a halála előttig egy-regényes íróként ismerhettük. A Ne bántsátok a feketerigót! folytatását, a Menj, ​állíts őrt! valójában elsőként megjelent regénye előtt megírta, bár 20 évvel később játszódik. A kéziratot sokáig elveszettnek hitték, csak pár éve került elő, és 2015-ben publikálták.

dr. Sáray Dorottya